Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

92 57. országos ülés február 16- 1882. Tudom, azt fogják mondani, hogy a püspök gyengélkedő egészségi állapotban van és azért nem tartathatik ülés. Igen, t. ház, de van annak a püspöknek helyettese, vagy hogy a szokott kifejezést használjam, személynöke és ott van a statútumok értelmében a püspökkel egyenrangú világi elnök és megtarthatják ennek elnöklete alatt a püspöki személynök és káptalan jelenlétében épen ugy, mint ha a püspök jelen lenne. Hiszen statútumaink szerint, ha a püspöki szék üresedésben van, ott nem az az eljárás követtetik, a mi a Királyhágón innen, hogy t. i. a minister rendelkezik, hanem ott a világi elnök és igazgató-tanács a káptalannak csak hozzájárulási feltételével rendelkezik a 16. §. szerint a püspöki szék jövedelmeinek kezeléséről és hovafordításáról, addig inig a püspöki szék betöltetik. Azt az ellenvetést tehát, hogy a püspök beteg, nem fogadhatom el, mert van személynöke és ott van a világi elnök. De van egy más indok is, a miért felszólalok. Egy magas állású egyházi férfiú nem régen a ház egyik bizottságában azon nyilatkozatot tette, hogy hiszen Magyarországon is megvan a kathoíikus autonómia, mert hiszen ott volt a katholica commissio. T. ház, nem szeretném, hogy összetéveszszük a dolgot és a katholica commissiót, mely a helytartó-tanács mellett működött, összetéveszszük azon befolyással, mely a Királyhágón túl a világiak részéről valóban érvényesül. Ott ugyanis ki van mondva, hogy a status gyűlésében kétannyi világi tagnak kell helyet foglalnia, mint egyházinak, tehát a világiaknak kétszeres sxily van biztosítva. {Helyeslés a szélső baloldalon.) De maga a minister ur is akképeu nyilatkozott a költségvetés tárgyalásának kezdetén, hogy a vallásszabadságot elfogadja és maga is pártolja. Hiszen a vallásszabadságot, t. ház, nem is birja meggátolni a minister ur; mert az én vallásom viszonyt feltételez köztem és az Isten közt, melyet pedig senki sem bir meggátolni, vagy megváltoztatni, bármily hatalmas legyen is. De a valódi vallásszabadság ott kezdődik, a mit a minister ur megtagadott, t. i. a vallási testületek szabadságában, hol a vallásos nézetekben velem egyetértő embertársaimmal szövetkezhetem vallásomnak ügyeiben. Midőn tehát a minister ur a vallásszabadságot pártolja, de a vallásos testületek szabadságát nem fogadja el, akkor már látom azon ítéletet, mely az erdélyi kathoíikus autonómia felett lebeg, mely oem egyéb, mint egy vallási testületnek szabadsága. A katholikusokra nézve pedig nem létezik vallásszabadság, mert azon jog, mely a magyarországi kathoíikus oknak adatik, nem egyéb, mint a katholikusok kettős elnyomása, egyfelől az állam által és másfelől a főpapság hatalmának kiterjesztése által. (Ugy van! Ugy! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az erdélyi kathoíikus autonómiában látom a magyarországi katholikusok részére is azon csirát, mely szabadságot hozhat a vallás és közoktatás terén nekik is. Minek bekövetkezése oda fog vezetni, hogy a társadalmi átalakulásnál és az alkotmány szellemének felfogásánál nem fognak majd a katholikusok háttérbe szoríttatni azon nevelés hiánya miatt, melyet a protestánsok oly bő mértékben nyernek egyházuk szabad alkotmányánál fogva. Én röviden azzal fejezem be beszédemet, hogy most már nem a t. minister ur figyelmét, hanem a t. házét kérem föl. S ha ennek nem lesz hatása, határozati javaslattal lépek fel, hogy méltóztassék gondoskodni arról, hogy az erdélyi kathoíikus autonómia, mely már megvan, veszendőbe ne menjen. Annál is inkább, mert a középoktatási törvény bizottsági tárgyalásánál tűnik ki az, mennyi nehézség származik abból, hogy a katholikusok autonómiával nem bírnak s hogy az államnak a különböző felekezetekkel szemben két irányú eljárás tekintetéből kell intézkednie. Én azon kathoíikus főpap nyilatkozatából és a minister ur nyilatkozataiból is tudom, hogy körülbelül az lesz az erdélyi kathoíikus autonómiára az Ítélet, mint midőn Schiller Don Carlos-ában Fülöp azt kérdezi, hogy a nagy inquisitoruak átadott fiával hát mit fog tenni s a nagy inquisitor azon választ adja: „inkább kiszolgáltatom a halálnak, mintsem a szabadságnak." (Élénk helyeslés a szélső balon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Megvallom, igen furcsának találom azt, — nem akarok más kifejezéssel élni, — midőn valaki az összes socialis bajok forrását a közoktatásügyi minister személyében keresi. A képviselő ur fellép olykép, mintha én az erdélyi kathoíikus autonómiát tönkre tettem volna, vagy tönkre akartam volna tenni. Tudom, hogy harmadik éve, hogy nem tartatott status-gyűlés. De miért? Hiszen maga a képviselő ur is méltóztatott az okot érinteni. Én nem tehetek arról, hogy a püspök ur ő excellentiája betegség folytán olyan állapotba jutott, mint a milyenben van. Most van helynöke és én mondhatom, hogy ez ügy keresztülvitele nagy munkába és némi kis bátorságba is került, de a főakadály el lévén hárítva, biztosítom a t, képviselő urat, hogy a statusgyiilés nem sokára össze fog jönni. Elnök: Következik az első kiadási rovat a görögkeleti egyház részére 99,000 frt, megszavaztatik. Baross Gábor jegyző' (olvassa) •. Az ágostai hitvallásúaknak 36,000 frt. Orbán Balázs: T. ház! Az egyházi ezé-