Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

88 57. orsaágos Slés jaunár 16. 1882" Kérdem mindenek előtt a minister úrtól, hogy miként hiszi az alkotmányos fogalmakkal összeegyeztethetőnek azt, hogy e vár restauratiójára vonatkozólag még soha számadást e törvényhozás elébe nem terjesztett? Miként hiszi megengedhetőnek azt, hogy utazgatások czímén mesés összegek számíttattak fel, hogy a jöttünkmentünk-féle elszámolás mintájára annyi ezer forint számoltatott el, a hány száz forint Levehető lesz vala? Mikénthiszi minister ur a lelkiismereteséggel összeegyeztethetőnek azt, hogy azok a gyönyörű gyámkövek, párkányzatok, ajtó- és ablak-bélíetek és fémerek, melyeket Schulcz Ferencz a páratlanul szép loggiák stylszerű helyreállításához kifaragtatott és előkészittetett: most is ott hevernek a vár sánczaiba s hogy az utánna jött építész urak abból egyetlen egyet sem használtak fel és hogy az a gyönyörű loggia, a mely a műépítészeinek páratlan remeke volt, akként fuscholtatott el, {Derültség a szélső haloldalon) hogy egy falusi kőmívesnek is szégyenére válnék. Miként hiszi a minister ura józan okossággal és a ministeri felelőséggel megegyeztethetőnek azt, hogy abból a 60,000 írtból, a melyet a minden oldalról hangzó zúgolódások következtében óvatosságra intett törvényhozás végösszegként szavazott meg 1877-ben, két oly munka foganatosíttatott, a melynek mamár ruderai is alig látszanak. Ugyanis ebből készült a fedélzet, mely a minister ur indokolása szerint, ma már teljesen hasznavehetetlen és ebből vakoltatott ki a vár külső része, mely vakolat ma már utolsó porszemig lesorvadt és a sánczokban hever. Mintha az ódon falak e bemocskítást tűrni nem akarták volna magukon, mintha szemrehányolag akarták volna figyelmeztetni a kontárokat, hogy faragott kőből, díszmtívezetesen épült velőn műveket nem szokás művelt országokban bevakolni; de sőt ha a tudatlan kezek ily ronda mezt adtak volna arra, azt eltávolítani szokták. A teljes befejezésre végösszegként megszavazott 60,000 írtnak ily módon való elpocsékolása megadja a kulcsot ahhoz, hogy az előzetesen megszavazott nagyobb összegekkel minő építkezést folytathattak és felvilágosítást nyújt arra nézve is, hogy a negyedfélszáz ezer irtot miként lehetett ugy felépíteni, hogy annak mi látszata se legyen. Ehhez az új találmányú mesterséghez itt van a minta-iskola a lipótvárosi basiíikánál, a melybe minden évbe bele építenek 80—100,000 frtot; de az mindig vissszafelé megy, mert mindig többet bontanak, mint a mennyit építenek. (Igaz! a szélső balon.) Erre a mintára csinálták t. ház, a hunyadi vár restaurátióját s elköltötték a nagy összegeket, a nélkül, hogy a kitűzött ezél eléretett volna. A minister ur nem találja szükségesnek a vizsgálat megejtését, melyet Prónay t. barátom indítványozott, mert ő, azt mondja, nem lát hibákat. Már t. ház, nem akarom én azon röpiratokat és czikkeket itten mint nagyon fontosakat feltüntetni, de annak állítom a minister ur indokolását, a melyben súlyos hibák vannak feltüntetve. Én is azok közé tartozom t. ház, a kik óhajtják, hogy régi dicsőségünk ezen régi emléke restauráltassák és erre fösvénykedni nem akarok. Kész vagyok azon 10,000 frtot is megszavazni, melyet a minister ur indítványba hozott, de ezt azon feltételhez kötöm, hogy ezen összegnek elköltése ne bizassék azok kezeire, a kik az eddigi összegeket elpazarolták, sőt én helyén levőnek látom a vizsgálat megejtését, hogy azon esetre, ha hibák követtettek el, a mint hogy el is követtettek, az illetők méltó büntetésüket elvegyék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Hogy minő tárgyismerettel és lelkiismeretességgel szokott szólani a t. képviselő ur, mutatja az, hogy azt teszi fel, hogy az én vezetésem alatt, az én resortomban működő egyének által eszközöltetett ezen vajda-hunyadi vár restaurálása. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a múlt évi vallás- és közoktatási budgetben fordul elő először ezen ügy, mert elébb a pénzügyministeriumhoz tartozott és ezen restaurátió a pénzügyministerium által eszközöltetett. így tehát az én személyem és az én ministeriumom azzal semminemű összeköttetésben nincsen. Ezen vádaknak tehát semmi alapjuk nincs és ez jellemzi a képviselő ur lelkiismeretességét. (Mozgás a szélső balon. Helyeslés a jobboldalon.) De azt mondja továbbá, hogy mi itt a resíauratióra fordított összegekkel nem számoltunk be. De hát kérdem: mi itt a házban, szoktunk számolni ? Hát mire való a legfőbb számszék ? Nem oda terjesztetnek be az összes számadások? Az azután megmondja nézetét és ha annak folytán szükségesnek mutatkozik, elrendeltetik a vizsgálat. Ennek azonban most nincs lehetősége, mert hiányzik az objectum. Mit akar most megvizsgáltatni a képviselő ur? Külömben már megmondtam és az indokolásomban is ki van fejtve, hogy azon alap, melyen a restaurátió megkezdetett, el volt tévesztve, mert nemcsak a várnak művészi becscsel biró részeit akarták restaurálni, hanem az egész várat nyári lakká átalakítani. Az sem áll, hogy a faragványoknak nem viselik gondját és hogy a falakat bevakolták. Ugy látszik, a t. képviselő ur nem is látta a várat, mert a faragványoknak, melyek