Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-57
£7. országos ülés febrnár 16. 1882. 33 nél is csak oly összeg vonassák le mint az előző években, t. i. 8078 frt, és nem 95,000 frt legyen, hanem 100,000 frtra emeltessék fel a múzeum kiadásainak tétele. Elnök: A pénzügyi bizottság a múzeum személyi járandóságai és dologi kiadásaira 100,000 frt megszavazását hozza javaslatba. Ha nincs észrevétel, megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 2. rovat. Országos képtár. Személyi járandóságok és dologi kiadások összesen 25,104 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 3. rovat. Központi meteorológiai intézet. Személyi járandóságok és dologi kiadások összesen 14,100 frt. Elnök : Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 4. rovat. Országos zeneakadémia és szini tanoda. Személyi járandóságok és dologi kiadások összesen 36,750 frt. Pázmándy Dénes: T. ház ! Igen örvendetes tény, hogy nálunk a szépmüvészetek terén a legnagyobb előhaladás mutatkozik s az országnak kötelessége az egyeseket az ő tehetségük kiképzésében segélyezni. Ezt a magyar törvényhozás meg is tette s a budgetben több tétellel találkozunk, mely szerint a segély megadatik az egyes müintézeteknek. Itt 36,750 frt van előirányozva 3 intézet segélyezésére, ugy mint az országos i. ineakadéraia, a szini képezde s a városi zenede segélyezésére. De a rendszer, mely szerint mi eljárunk a szépművészeti ezélok segélyezésénél, teljesen rósz, a mennyiben a segélyezés mindig szórványosan adatik, egy rakás kis intézet alapittatik, talán hogy egyes személyes ambitiók kielégíttessenek, a nélkül, hogy központosítanók pénzügyi s szellemi erőnket s alapítanánk nagy intézeteket, melyek az ő hivatásuknak jobban megfelelnének* így van egy meteorológiai intézetünk, illetőleg van kettő s nincs csillagdánk. Van úgynevezett zeneakadémiánk, hol csak zongora taníttatik, van kizárólagos szini képezdénk, de nincs énekakadémiánk, sem oly intézetünk, a hol instrumentális zenét lehetne tanulni. A conservatorium, mely városi intézet s melyhez az állam esak 1500 frtttal járul, oly tengődő intézet, mely sem élni, sem meghalni nem tud, mert vannak alapítványai, melyek folytán működnie kell, de nem tehet semmit. Tehát bátor vagyok az igen t. minister ur figyelmét felhivni arra, hogy ő tanulmányoztassa azon kérdést, nem volna-e czélszerű ezen színészet! intézeteket egyesíteni és egy nagy országos zene-, ének- és szavalati akadémiát állítani föl, a mint ez más államok fővárosaiban Parisban, Brüsselben és Bécsben fennáll. Ezen intézetben nemcsak színészetre tanítanák az illetőket, mint most történik, hanem a zenében, a szavalatban, tehát a színészet összes tényezőiben képeztetnének a fiatal erők. Az igen t. minister ur nagyon jól fogja tudni, mily gyér eredmény éretett el eddig ezen 36,750 frt segélylyel. En nem ismerek az egész világon egy államot sem, mely egy különös szini tanodát tartana fenn. Ilyen nem létezik sehol sem. Nem is lehet egy államnak sem czélja, hogy specialíter szülészeket képezzen. Hozzáteszem, hogy valamennyi európai szakember véleménye szerint a szini tanodának semmi praktikus haszna nincs, mert ma már épen a nagy szinművészetben oda jutottak, hogy a chablonszerűséget, mely az individualitást megöli és mely csak egyes egyének imitatióját pro lukálja, a színi képzés terén egész Európában abban hagyták. Van a párisi, van a brüsseli conservatoriumnak egy szavalati osztálya, de ez nem csupán színészek kiképzésére szolgál, mert abban akár ki, a ki magát a szavalatban mívelni akarja, kiképzést nyer, de hogy mint itt, ugy szólván universitása legyen a színészetnek, hol mindenfélét követelnek a tanoneztóí, a minek soha hasznát nem veszi s a hova elég tanerőt nem is tudnak nyerni, minthogy a tanítványoknak csak tizedrésze lép a szini pályára, a többi pedig a hosszú tanítási idő alatt elkallódik : ez sehol a világon nem létezik. De nincs eredménye a 25 ezer frttal segélyezett zeneakadémiának sem. Ott gyakorlatilag nem t nítnak egyebet, mint zongorázni és a zene elméletét. De nekünk nem csak arra van szükségünk, hanem azt hiszem, hogy az énekből is kiképzést kellene nyerniök. Ott van az egjmázi zene és az ének sok része. Nem tanítnak abban az intézetben istrumentális zenét s oly anomáliák állnak elő, hogy Magyarországból egy fiatal embert, mint pl. most Brüsselben, a conservatorium tanárává tesznek, a ki itt meg nem maradhatott, mert nincsen tér, a hol munkálkodjék, azért panaszkodunk, hogy a nemzeti színházban a zenekarban egy szót sem hallunk magyarul, mert ez országban az istrumentális zenében valakit kiképezni nem lehet. Én azt tartom — s itt a t. minister úrhoz fordulok azon kérelemmel, hogy ha ő számítást tétet és például veszi más nagy conservatoriumokat, igen kis többlettel, 10—15 ezer frttal e három intézetet összpontosíthatja és egy tágas alapra fektetett zenészeti-, ének- és szavalati intézetet fog felállíthatni, a melyben nemcsak azok nyernek majd kiképzést, kik kenyérkeresetből lépnek be, hanem azok is, kik a szépművészetek terén magukat ki akarják képezni, mert ez is egyik főczél. Határozati javaslatot, vagy indítványt nern 11*
