Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-57

57. országos ülés február 16. 1882. gj natosítva nem lett; ezen hazafias czél elérhetése végett külön rovat alatt: „15. A csángó-magyar tanulók segélyezésére 5000 frt" fölveendő, mely Összegből a szükséghez képest megállapítandó Ösztöndíjak adományozásával a vallás- és közoktatásügyi minister oly további utasítással bizatik meg: miszerint a romániai és csángó-magyar és kivándorlóit székely r. kath. híveket nemzetközi tárgyalás utján, a történelmi múltra és jelen helyzetre tekintettel, az idegen megyék teréről a hajdan fennállott milkovi püspökség folyományaként az erdélyi r. kath. püspöki megyébe könynyebb és czélszerűbb kezelés végett átadatni és azok vallásos és nemzeties közoktásügyét a magyar hongyülés és kormány által országos védelem alá vétetni igyekezzék, véleményes jelentését még ezen országgyűlés folyama alatt a képviselőháznak beterjesztvén. Beadja: Lázár Ádám, Madarász József, Szalay Imre, Turgonyi Lajos, Herman Ottó, Hegedűs Károly, Ugron Grábor, László Imre, Náray Imre, Reviczky Károly, Kiss Dániel, Orbán Balázs." Ezen határozati javaslatomat bátor vagyok a t. háznak azon alázatos kéréssel ajánlani, ha teljesen meggyőződve nem volna ezen ügy fontosságáról, nem egyszerű szavazással azt rögtön elvetni, hanem időnyerés végett első ágát a pénzügyi, második ágát a közoktatásügyi bizottsághoz előzetes tárgyalás és véleményes jelentés tétel végett utasítani méltóztassék. El vagyunk ugyan készülve, hogy minden ezen padokról jövő indítvány egyszerűen leszavaztatik, de én kérem a t. minister urat, hogy ezen ügyre nézve ne puszta megtagadással, hanem legalább azon két bizottsághoz való utasítás elfogadásával mutassa meg, hogy akar is, képes is a hazafiságból a nemzetiségnek áldozni. Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister : T. ház ! Én a csángó-magyarok sorsa iránt, épen ugy érdeklődöm, mint e házban bárki, akár mint Lázár Ádám t. képviselő ur és szeretném, hogy ha őket mind haza lehetne szállítani és itt kolonizálni. De t. ház, ezen csángó-magyarok, bár magyar faj gyermekei, de nem magyar állampolgárok s ezek érdekéről itt a budget tárgyalás alkalmával gondoskodni és számukra a budget törvény által ösztöndíjakat megállapítani nem lehet; mert ez egyenes megsértése lenne a nemzetközi jognak és provocatió arra, hogy más államok hasonló dolgokat tegyenek azon fajrokonaik iránt, a melyek országunkban laknak. Vájjon fogjuk-e helyeselni, ha a német parlamentben ilyen dolgok jőnek elő és az erdélyi szászok számára stipendiumokat állítanak fel. T. ház, az ilyen, bocsánat a kifejezésért, tapintatlan velleitások nem fognak használni a magyarnak, azért kérem a t. házat, ne méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni.; A mi KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. III. KÖTET.' pedig a javaslat második részét illeti, ez nincs összefüggésben a stipendiumok kérdésével, de ez olyan dolog, a melyben rögtön határozni nem lehet, A kormány magára vállalja, hogy ezen ügyet fontolóra fogja venni, de ne méltóztassék akár egyszerűen elfogadni, akár pedig valamely bizottsághoz utasítani ezen határozati javaslatot. Mindezek internationárjs és igen kényes természetű kérdések, a melyekről itten főképen a mostani áramlatok közt veszedelmes dolog határozni. {Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház! Az igen t. minister ur nyilatkozatával nem lehetek megelégedve; nem lehetek megelégedve azért, mert arra nézve hogy a Romániában élő csángó magyarok, a kik római katholikus vallást követnek, az erdélyi püspökséghez csatoltassanak, egyszerűen meg kellene indítani a tárgyalásokat és ennem hiszem, hogy ez iránt felette nagy nehézségek volnának; nem hiszem már azért sem, mert a kálvinistáknak hasonló ügyben sikerült keresztül vinniök azt, hogy az erdélyi kálvinista egyház látja el a Romániában levő magyarokat lelkészekkel. És én arra súlyt fektetek, hogy magyar lelkészekkel kell azon eklézsiákat ellátni; minthogy ott Romániában meg nem tűrik az idegen nyelven való népoktatást s azon magyar ajkú néptanítók, akik megkísértették ezen magyar községek lakóit az elemi ismeretekre magyarul tanítani, a román kormány által egyszerűen elzaklattattak, úgy hogy azon magyarok számára, ha nemzetiségüket fenn akarják tartani, nincs más út és mód, mint az egyházi szószékről hallani azon magyar szót, a mely összeköttetésben tartja őket velünk fajrokonaikkal és megvédi nemzetiségüket. És bocsásson meg a t. minister úr, azon stipendiumokat nem kell épen Romániában ráfordítani az ottani magyarokra; hanem igenis szükséges az, hogy onnan származó magyarok hozassanak ide a hazába, neveltessenek és képeztessenek ki különösen papoknak, hogy mint onnan származó papok, akik a magyar nyelvet bírják, foglalhassák el a szószékeket és képezhessenek összekötő kapcsot Magyarország és a Romániában élő magyarok közt. T. ház! Midőn minden nemzet arra törekszik, hogy tűzzel-vassal terjessze saját nemzetiségét, lehet-e akkor azt mondani, hogy majd külföldön felháborodást szül, ha mi meg akarjuk tartani azokat, a kik már magyarok és a kikből oly nagy mennyiséget veszítettünk el évszázadok gondatlansága és könnyelműsége következtében ? Örök szégyen és gyalázat lenne ránk, ha a szomszédunkban élő magyarok iránt nem teljesítenők azon kötelességünket, hogy nemzetiségüket megvédjük és legalább a szükséges egyházi oltalmat ne nyújtsuk nekik. íme Francziaország, mely oly messzire fekszik Romániától, 11