Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-56

56. orsitágcs ülés február 15. 1882, 66 Igaz, t. liáz, hogy a vita folyamán a t. minis- j ierelnök ur szájából hallottunk igen határozott nyilatkozatokat, de az sem vonható kétségbe, hogy a t. ministerelnök urnak nyilatkozatából csak egy dolog tünt ki, hogy t. i. Magyarország az magyar ország, csak ilyen lehet és ilyennek kell maradnia s a ház általános lelkesedéssel fogadta a ministerelnök urnak nyilatkozatát. De én akkor nem azt akartam constatálni, hogy vájjon mi magyarokul megengedjük-e, hogy valaki kétségbe vonja Magyarország magyarságát; hanem én inkább tudni akartam és arra voltam kíváncsi, a t. ministerelnök ur ismeri-e ezen üzelmeket és ha ismeri, vájjon szándékozik-e azoknak megakadályozására lépéseket teuni és esetleg, hogy tudomásunkra jusson, hogy miféle lépések legyenek azok? Mert hiszen a kedélyek meg vannak bolygatva és nekünk jogunk van megtudni, hogy mily eszközökkel, mily utón iparkodik a ministerelnök ur Magyarország érdekeit megvédeni. En t. ház, akkor még nem láttam be az üzelmekbe oly mélyen, mint látok be ma. Nekem nem is kellett igyekeznem, hogy magamnak kellő adatokat szerezzek; mert kevés volt az, a mit baráti kéz nyújtott és sokkal több volt az, a mit ellenséges kéz álnév alatt, mondhatni, hogy szennyes tartalmú levelekben hozzám juttatott. Én kíváncsi voltam, hogy voltaképeu ezen németországi üzt lmeknek mi legyen a végezetjük ; mert hogy ez üzelmek, a mennyire a nyilvánosság előtt folytak, mindeddig nem mutatták ki voltaképi intentiójukat, azt kétségbe nem vonhatta senki sem. Hiszen nem éreztük magunkat indíttatva azon egylet alapszabályai elolvasására, a mely, mintha humanistikus, úgyszólván jótékonysági egylet volna, körülbelől oly értelemben, mint a Ghistav Adolf-Vérein, a mely eltekintve minden nemzetiségi állásponttól, ott segít, a hol a jótékonyság csakugyan azt jónak és helyesnek találja, mely épen csak a segítséget akarja és nem a mellékczélokat hajhászsza, nem éreztük indíttatva magunkat gonosz czélzatokat föltenni. De én még azt is láttam, hogy ezen mozgalomnak szítói folyton-folyvást azt hangoztatják, hogy a mozgalom éle korántsem Magyarország ellen irányul és fordul, hanem folyik általában a németekért, ugy hogy a német nemzetiséget a németség érdekében, mindenütt a föld kerekségén, a hol németek vannak, érvényesítse. Hanem ez mind csak látszat t. ház, mert én constatálni kívánom, hogy akár a német napisajtó bármily csekély orgánumát, — akár azon családok számára szerkesztett mulattató folyóiratokat, melyek Németországban, —- ismeretes dolog, — hogy mily nagy mértékben vannak a társadalomban, akár végre a nagy politikai lapjaikat tekintsük, azok mind folyvást kizárólag Magyarország ellen lázítanak, Magyarország ellen 1 intézik ezt a mozgalmat. Hogy én a t házat e tekintetben kétségbe ne hagyjam, íme itt van egy kis lap, a „Neueste Nachrichten", a mely kiváltképen az iparosok és kereskedők közt van elterjedve, ez nyíltan a következőket mondja: „Angesichts der oben berührten Thatsachen und ím Hinblick auf die empörenden Zustände, unter denen die Deutschen, uamentlich in Ungarn und Siebenbürgen lében". Ez egy nyilatkozat. A „Daheim" czímíí lap, melynek az a feladata, hogy a családokban a mulattatót képviselje, egy czikket hoz Andree Richárd tollából, melynek hangja és iránya tán eléggé ki van fejezve, ha csak két sort is olvasok föl belőle, mely a magyar nyelvre vonatkozik s mely igy szól: „Aber jenem, den mongolischen Hordensprachen Innerasiens verwaud ten Idiome fehlten die nötbígen teehnischen Begriffe". íme ez, t. ház, a német Grüiidliehkeitnak nyomtatott kifejezése. {Derültség) Itt fölszólittatik a „Badische Landes-Zeitung" által az egész német társadalom az erdélyi szászok segítésére és ajánltatik egy Brochure a következő czím alatt: „Der Sprachen und Völkerkampf in Ungarn, von Ludolf", melyben csupa gyalázás és piszkolódások foglaltatnak. De még ez sem elég, mert mai napság Németországban városról városra, Berlinben és mindenütt az utczákon terjesztik ingyen az úgynevezett „Flugblatt dr-m Deutschíhum zum Schutz und Trutz." Az eddig megjelent 2 füzei, melyet baráti kéz juttatott hozzám, tulajdonképen azoktól származik, kik a hírhedt Schulvereint megalkották s annak tisztviselői. Az első czikket ugyanazon Wattenbach irta. ki egyszersmind az egylet választmányában ül, a Flugblatí tökéletesen ennek a mozgalomnak a tendentiáját jelzi. Mentsen fel a t. ház attól, hogy a Flugblattnak azon helyét, mely ezzel foglalkozik, német nyelven fölolvassam, a helyett azonban lelkiismeretesen szó szerint szerkesztett fordításban ismertessem. (Halljuk!) Az első szám 19. lapján a következő szavakra fakad, melyek a mozgalom tulajdonképeai tendentiáját tökéletesen kifejezik: ,,Mindenekelőtt meg akarjuk akadályozni, hogy a németek a külföldön németségök miatt üldözve legyenek; a németség fentartására czélzó harezot szervezni akarjuk. Nem nyugszunk s nem pihenünk mindaddig, a míg az egész német nemzetet a harezra meg nem nyertük. Jól tudjuk, hogy e harc-z sem népkönyvtárakkal, sem szónoklatokkal, sem egyletekkel és gyűlésekkel be nem végezhető, jól tudjuk, hogy hatalmasabb szenvedélyeket kell felszítanunk, hogy a harezot sikeresen folytathassuk, jól tudjuk, hogy a harez eldöntése más téren fog történni, m-'ly nem a mi hatalmunkban áll. de föladatunk az kell hoery legyen, hogy e harezot a német nemzet kebelében