Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-56
66. országos fllés február 15, 1882. 67 érdeket tekinteném és saját egyházam gyűlésén kellene, hogy e kérdést megvitassam, én a kiegyezést nem fogadnám el, mert az erdélyi helvét hitíí egyháznak 28 ezer darab kősóra volt joga és azon kiegyezés, a mely azon 28,000 darab kősót 14,000 írtban egyenlíti ki, oly csekély és méltánytalan árt ad az 50 fontos darab kősóért, hogy én azt mint egyházi ember el nem fogadhatnám. De én most mint képviselő szólok itt a a házban s ezen tételt, mint az állam-kincstárra nézve előnyöst elfogadom. (Helyeslés.) De köteles vagyok az igen t. közoktatásügyi minister ur figyelmét felhívni némely botrányos üzelmekre, melyek épen ezen kiegyezésnél az egyházi és iskolai czélok nagy hátrányára és a közerkölcsiség megrontására követtettek el. (Halljuk! a szélső balon.) Ugyanis az erdélyi kerületi egyházi főtanács saját tagjaival, t. i. négy egyházi főtanácsi taggal (Elénk felkiáltások a szélső' baloldalon: Kik azok?) ha már meg kell nevezni őket, (Halljuk! a szélső baloldalon) bár nem akartam megnevezni és el akartam kerülni hogy személyekről beszéljek: Jenéi Viktor, Szász Béla és Kolozsváry Sándor egyetemi tanárok és az egyházkerületi főtanács tagjai és egy ügyvéd: Balogh György, a ki szintén az egyházkerületi főtanácsnak tagja. Ezek szerződésre léptek az egyházkerületi tanácscsal, tehát úgyszólván saját magukkal, hogy azon összegből, melyet majd az államtól a per rendjén ki fognak nyerni, ha megnyerik a pert, az évi járadék tőkéje után 6%-ot kapjanak. De midőn feljöttek Budepestre a per megindítása után egyezkedés végett, soha el nem felejtették az egyházi pénztárból utazási díjjaiknak és költségeiknek javadalmazását kivenni és midőn a per meg nem nyeretett, hanem oly kiegyezés köttetett, mely az erdélyi részi helvét hitvallásunkra nézve nem egészen előnyös, akkor maguknak a kikötött Összeget megszavaztatják még egy néptelen ülésen, az egyházkerületi közgyűlésen is. Ezen összeg pedig nem csekélység: 21,207 frt 50 kr. T. ház ! Ha a haza és az egyház ügyeiben való eljárásért ilyen szeuzál díjak kikötése mellett lehet eljárni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) az megrontja a közerkölcsiséget, megrontja azon buzgóságot, melyet a vallásügyek támogatására különösen a protestáns egyházaknál tapasztalunk. Ha itt felszólalok, teszem azt azért, mert nyilvánosan kellett ezekre rámutatnom épen akkor, midőn először kerül e tétel és vele e botrányosság a ház elé. De kell, hogy tegyem ezt azért, mert — kivéve az ügyvédet, a ki mint ügyvéd kikötötte magának díját, — meg nem engedhetném, hogy az egyházkerületi főtanács tagjai az egyházkerület ügyeiben való eljárásért ily provisiókat, szenzál-díjakat kössenek ki maguknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert folyton hangoztatott hazafiasságuk és ragaszkodásuk az egyház iránt azon hitet kelti fel a nagy közönségben, mintha e nagy összeg megszavazására azért volna szükség, mert talán a kormány közegei közt lettek volna olyanok, kiknek e kiegyezéssel ellenkező véleményét kellett volna megpuhítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De fel kell szólalnom azért, hogy azok, kik ezen alapítványokat tették, tették egyházi és iskolai czélokra; ha pedig azon alapítványból ily nagymérvű alkusz-díjak fizettetnek, azon czéloktól fognak elvonatni, a mely nemes, magasztos czéiok előmozdítására tették volt fejedelmeink ezen alapítványokat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért kérem a t. minister urat, legyen figyelme reá, hogy az állam által egyházi és tanügyi czélokra kiszolgáltatott összeg semmi egyébre, legkevésbbé pedig ily erkölcstelen czélokra ne fordíttassanak. Jól tudom, hogy nincsenek oly magánalapítványok, melyek arra lennének szánva, hogy az egyházi férfiaknak egyházi ügyeikben tett szolgálataiért ily szenzáldíjak fizettessenek. Mert azon időben, midőn a helvét hitvallású egyház legnagyobb számú alapítványai származtak, az egyház iránt való ragaszkodást akkép bizonyították annak hívei, hogy-a gályákon a bilincsek súlyos terhét viselték és nem nyúltak az alapítványok aranyaihoz egész marokkal. Különben elfogadom a tételt. (Helyeslés szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: T. ház! Azt hiszem, hogy az előttem szólott igen t. képviselő ur roszul választotta meg a forumot, a mely előtt beszédjével előálljon azon t. urak ellenében. Ha ő ezen szerződést az államra nézve maga is előnyösnek tekinti és elfogadja, akkor azt hiszem, sem a kormányra, sem az országgyűlésre nem tartozik, hogy a protestáns egyház miként jutalmazza azokat, a kik ezen szerződést kötötték. Ha az igen t. képviselő ur e tekintetben a morál őrévé akar lenni, igen széles tere van akár a napi sajtóban, akár az egyházi gyűlésen. De azt hiszem, legkevésbé van helye itt az egyház felhatalmazottjai és az állam közötti anyagi és és szellemi viszonyt bírálat alá venoi. De már különben is, minthogy a t. képviselő ur felhozta az ügyet, én, a ki a tényállás részleteit ismerem, becsületbeli kötelességemnek tartom a becsület megtámadásával szemben a tényállást a maga valóságában előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én egészen hiteles adatok alapján mindazokkal szemben, a miket az igen t. képviselő ur mondott, határozottan két dolgot állítok. Először azt, hogy az egyház kiküldöttei előzetesen absoíute semmit maguk számára javadalmazáskép ki nem kötöttek. Ez az egyik tény. A másik tény pedig az, hogy a javadalmazás nem százalék szerint ég nem azon összegben
