Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-56

58. orwAfa* Slés Mjraár 15. 1883 59 ugy látszik kevés eredménynyel. Nem akarok neveket, iskolákat említeni t, képviselőház, ámbár nemcsak a vidékről tudnék példákat megnevezni, mint legutóbb is volt eset rá egy városban, hogy a gyermek nyavalyatörést kapott azért, mert a tanító elkínozta. De tudnék a fővárosból is példát rá, hogy a tanító a kis gyermeket saját széke alá bujtatja el és ugy ?eri el rajta a hat vagy több botütést. (Felkiáltások: Hol fórtént az!) A lapokban ez mind szellőztetve volt és különösen a „Pesti Napló" felajánlotta magát, hogy felemlítheti a neveket is. Én is tudnék neveket felhozni, de annak itt nem látom helyét. De szívesen szolgálok velők, a kik tudni óhajtják. Most csak felhívni akartam erre az igen t. minister ur figyelmét, jól tudván azt, hogy a tanfelügyelő uraknak és az iskolai bizottságoknak ugy künn a vidéken, mint különösen itt bent a fővárosban nem lehet mindezekről annyira tudomásuk, mint épen a szülőknek, a kiknek a gyermekei az ilyen iskolába járnak. A gyermekeket, saját tapasztalatomból tudom t. ház, az ilyen meg nem érdemelt alkalmakkor használt keményebb fenyíték egészen fásulttá teszi minden kisebb s szelídebb büntetés iránt, ugy, hogy belőlük kiölik az önbeesérzetet, az ambitiót, mert ha azért is, mivel néhány perezczel később jött az iskolába, a tenyerét és körmét nádpálczával összetörik, ennek a gyermeknek nemcsak a tanulástól, de az iskolajárástól is elveszik a kedvét.(Ugy van! a szélső baloldalon.) Sokkal több sérelmet és tanügyünk nagy akadályára szolgáló tényt is tudnék még felhozni, de ezekkel nem akarom a t. házat untatni és egyszerűen csak melegen ajánlom az igen t. minister ur és a t. ministeri tanácsos urnak ezen adatokat és az általam elősorolt bajokat. (Elérik helyeslés a szélső balfelöl) Én nem mondom tisztelt ház, hogy a tanító vagy tanár urak erkölcstelen kihágások s megátalkodott korhelység miatt ne használjanak keményebb büntetést is, de elkárhoztatom határozottan azt a tanítót és tanárt, a ki bot nélkül nem tud tanítani, a ki, midőn a botbüntetés el van törölve a katonaságnál, sőt a rablóbűnösöknél is, derüre-borura használja a botot, ezzel akarva a szegény gyenge gyermekbe beleverni az 8 erejét túlhaladó tantárgyakat, csak azért. hogy a felületes sokattudást mutogathassa vizsgák alkalmával, az ennek örvendező, sőt ajándékokkal elhalmozó szülők előtt. (Helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon felesleges, sőt sértés volna a t. házra nézve, ha a népoktatás szükségességéről és fontosságáról akarnék itt értekezni. (Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy én minden alkalommal hangsúlyoztam azt, hogy a mi népoktatásunk állapota korántsem kielégítő; „le n'est pas le ttionde le meilleur possible." Hanem mindennek az értéke relatív. Méltóztassanak a mostani állapotot összehasonlítani azzal, a mely volt tiz év előtt és habár nem barátjai a kormánynak, mégis kénytelenek lesznek elismerni, hogy nagy a haladás, mert azelőtt a tanköteles gyermekeknek csak tiz perezentje járt az iskolába, holott most 60 perczentje jár, az iskolák száma volt 12,000, most pedig 15,000. A tantermek száma is rendkívül nagy arányban szaporodott. / Hogy még vannak egyes községek, a hol a tanügy gyenge lábon áll, az sajnos dolog, de azon községek száma igen csekély és azok jelentéktelen községek, a melyek alig képesek valamit tenni önerejükből iskola felállítására. Egyébiránt én alig ismerek országot Európában, hol minden községben iskola lenne és hol minden tanköteles gyermek iskolába járna. Olasz-, Franczia-, sőt Németországban is így áll a dolog. Nem régen olvastam, hogy a rheinusi tartományokban 40—50 községben iskola van, de nincs tanitó. Én tehát új iskolák felállítására és a meglevők fentartására nézve mindent megteszek, a mit a megszavazott budget keretében tehetek. Ezen túl én nem megyek, sőt, ha nekem pénzt ajánlanak is, nincs bátorságom azt elfogadni, vagy nem szabad elfogadnom azon állásomnál fogva, hogy nemcsak közoktatási minister vagyok, hanem a kabinetnek is tagja vagyok, mert nem én gondoskodom a fedezetről, hanem ez a pénztigyministernek a dolga, Egyébiránt a mit egy évre nekem megszavazni méltóztatnak, azt fel is használom. A t. képviselő ur azon kérdéssel lépett föl, hogy hogyan van az, hogy nem adatott ki azon összeg, mely új állami iskolák felállítására meg volt szavazva, Ez az összeg azért nem maradt készletben hanem felhasználtatott községi iskolák segélyezésére, a mi szintén oly hasznos és szükséges, mert bizonyos községi iskolák, ha nem subventionáltatnak, megszűnnek. De tehettem ezt azért is, inert virement volt azon különböző rovatok közt, a népnevelési szükséglet egy összegben szavaztatott meg. Nem vonom én azért kétségbe az állami iskolák felállításának szükségét s biztosíthatom a i. képviselő urat, hogy minél nagyobb összegek állnak rendelkezésemre, annál több iskola fog felállíttatni. Sőt többször azon kellemetlen helyzetben voltam, hogy a költségvetést túl kellett haladnom és ezt azután a zárszámadásokban kellett igazolnom, sőt egyszer póthitellel jöttem, a t. ház elé, de oda lettem utasítva, hogy in-