Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

32 55. omágos ülés febrnár 14. 1882. protestáns vallási buzgóságban rejlik és mely folytonosan jelentékeny összegekkel folytonosau csergedező segélylyel járul hozzá, hogy Magyarországon, mely nem képes a kellő Összegeket áldozni a közmívelődésre, ezt gyámolítsa? Nem akarom tovább fejtegetni e kérdéseket. Ennyit megemlíteni kénytelen voltam, minthogy a minister ur ezen kérdéseket itt felhozta. Azt kérdezem ezek után, hogy kettőnk közül ki a reactionarhis és ki a liberális? Vájjon az-e, a ki az alapok ügyét akként akarja megoldatni, hogy attól a törvényhozás elessék; az-e a ki, bead oly törvényjavaslatot, mely egyértelmű volna Magyarországon a protestantismusnak békekötéseken és állami alaptörvényeken nyugvó szabadságának megcsorbításával? Vájjon az-e a liberális ember, a ki meg akarja szüntetni azon szabad szellemű oktatást, mely jelenleg a protestánsoknál fennáll? Vájjon az-e a liberális ember, a ki meg akarja szüntetni azon versenyt, melyre a boldogult b. Eötvös József is oly nagy súlyt helyezett? Vagy pedig azok a liberálisok, a kik mindennek ellenkezőjét kívánják? Ezeket kívántam megjegyezni az igen t. minister ur tegnapi beszédének említett részére. Szükségesnek tartottam ezt azért, mert hamis világításba helyezte az általa felhozott törvényjavaslatnak ügyét, hamis hangulatot akart annak javára kelteni. A mi a szőnyegen levő báromrendbeli határozati javaslatot, Lükő, Irányi és Hermann t. barátaim határozati javaslatait illeti, én azokat pártolom. A rovat elfogadásához nem járulhatok. (Helyeslés a szélső balon.) Móricz Pál: T. ház ! Előttenfszólott t. barátom különösen kiemelte azt, hogy ő a maga részérő] talán pártja részéről ig. azért óhajtja a törvények hozatalát meggátolni, mert egyfelől a kormány mindent megtesz, a mit Bécsből követelnek. Ha ez alatt a képviselő ur azt érti, hogy a kormány a koronával, a fejedelemmel egyetértésben hozza be a törvényjavaslatokat, akkor ebben igaza van. De hiszen parlamentaris államban nem is lehet feltenni, hogy a kormány oly törvényjavaslatot hozna be, melyekre nézve a fejedelemnek előleges beleegyezését nem birná. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a képviselő árnak abbeli kijelentését illeti, hogy ez a kormány a törvényhatóságok jogait folytonosan csorbítja: a t. képviselő ur ezt igen sokszor felhozta már. Ha a t. képviselő ur visszamegy a 48 előtti időre, emlékezni fog arra, hogy a megyék első cardinalis joga abban állt, hogy a törvényhozásba követeket küldöttek és nekik utasításokat adtak. Ezen jogot nem a mostani kormány vette e] a megyéktől, hanem elvette a törvényhozás már 1848-ban, mivel belátta, hogy azon aristocraticus jellegű institutio tovább nem tartható fenn. Második nevezetes joga volt a megyéknek a birák választása. Ezt sem a jelenlegi kormány vette el a megyéktől, ez is előbbi dátumú. Tehát ez sem a jelenlegi kormány bűne. Mi jelenleg a megyék legcardinalisabb joga? Kétségkívül a tisztviselők szabad választása. S ezt sem a kormány akarja elvenni a megyéktől, hanem az ellenzék egyik része* (Tetszés a jobboldalon.) Tehát a vádak nem állanak. A megyének voltak jogai, a melyek a democratikus alkotmánynyal össze nem fértek, (Felkiáltások a szélső balon: Ez nem a közoktatási költségvetéshez tartozik!) de ha majd védeni kell a megyék cardinalis jogait, ugy hiszem, együtt leszünk. A mit tehát a képviselő ur a megyékre nézve mondott, az nem áll. De azt sem ismerhetem el, a mit a képviselő ur a cultusminister úrra nézve mondott. Az csak suppositió, hogy mit fog majd mondani az a bizottság. (Ugy van! a jobboldalon.) Majd meglátjuk, hogy mit fog mondani. Előre kijelenteni, hogy igy lesz, vagy amúgy lesz, ez csupán suppositió. (Helyeslés jobbfelöl) Azt sem fogadhatom el feltétlenül, hogy minden alapot az országgyűlésen kell kezelni. Mert nekünk protestánsoknak vannak alapjaink, melyeket nem engednénk meg, hogy itt kezeltessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Az erdélyi fejedelmeknek is vannak alapjaik, melyeknek az országgyűlés által való kezelésébe nem tudnék beleegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Abban sincs a t. képviselő urnak igaza, hogy a középtanodai törvényjavaslat a protestánsok jogait feltétlenül meg akarná szorítani. Bocskay és Bethlen azért voltak nagy emberek, mert dicső csaták után is megbékültek Ausztriával. (Elénk tetszésnyilatkozatok a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Igenis megbékültek dicső csaták után. S ezen békekötések épen ezért voltak maradandó becsííek a nemzet szabadságára nézve. (Ugy van! a jobboldalon.) Tehát a képviselő ur által levont consequentiák egyátalán nem állnak. A határozati javaslatokat nem fogadom el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hegedűs László: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha tegnap oly nézeteket nem hallottam volna itt e házban, a melyek engem fölszólalásra bírnak, nem szándékoztam a költségvetés tárgyalásában részt venni. Most is csak egy pár tárgyra akarom észrevételeimet lehető rövidséggel megtenni. T. képviselőtársam, Lánczy Gyula ur felhívta a minister urat, még pedig igen határozottan, hogy igyekezzék a középtanodai törvényt megteremteni segítni és hozzátette, hogy ha ez