Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

67. országos ül's febrnár 28. ISS2. 333 köztük másfelől a harmóniának azon közössége, mely ezen annyira fontos munka keresztülviteléhez szükséges is volna. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy már most áttérhessek azon határozati javaslatokra, melyek kapcsolatban a tiszavölgyi kérdéssel itt beadattak. (Halljuk!) Nem értem itt Horváth Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát, a melyhez megvallom, nem is tudnék kellőleg hozzászólani, hanem értem azon határozati javaslatot, melyet Rohonczy Gedeon t. barátom beadott és melyre vonatkozólag ma Széll György t. tagtársunk is nyilatkozott. (Halljuk!) T. ház! Én Rohonczy Gedeon képviselőtársam határozati javaslatát érdemleges és alaki okoknál fogva el nem fogadhatom. Érdemleges okoknál fogva nem fogadhatom el azért, t. ház, mert esi a magam részéről sem a tegnapi, sem a január 14-iki ülésben tett felszólalásban nem találtam oly adatokat és indokokat, a melyek engem arra bírhattak volna, hogy a javasolt kivételes intézkedéshez hozzájárulhassak. Már akkor, midőn ezen kérdés először elvileg szóba jött, a kormányelnök ur felhívta az ország szine előtt mindazokat és igy a t. képviselő urat is, a kik konkrét alakban konkrét adatokat felhozni és egyéneket megnevezni képesek, forduljanak a kormányhoz és a kormány a maga részéről kötelességének fogja ismerni, hogy törvényes vizsgálat megejtése utján teljes megtorlás gyakoroltassék. A t. kormányelnök ur ezen nyilatkozatával szemben Rohonczy t. képviselő ur határozott állást foglalt el, sőt midőn a közmunka- és közlekedési minister ur felszólalt és egész hévvel védelmezte a maga álláspontját és tisztviselőit, Rohonczy Gedeon képviselő ur a következőket mondotta: „Nem volt szükséges, hogy a minister ur annyira védje magát, a ki iránt épen ellenkezőleg a legnagyobb bizalmat nyilvánítottam és épen én vagyok az az ember, a ki az embert erkölcsileg megölni sokkal nagyobb bűnnek tartom, mint megölni valakit fegyverrel." Ebben a t. képviselő urnak teljes igaza van és én csak azt óhajtom, hogy ezen szavak consequentiáját a maga számára is vonja le. (Helyeslés, ügy van! a jobboldalon.) De t. ház, van-e oka a t. képviselő urnak már most más állást elfoglalni, mint a minőt elfoglalt a január 14-iki ülésben. 0 maga is hivatkozott ezen inconsequentiára tegnapi beszédében és pedig igen helyesen, (ügy van! a jobboldalon.) Miért? Ha ő azon adatokat, azon eszközeket kiszolgáltatta volna a kormánynak, melyek szükségesek lettek volna a vizsgálatra és a kormány nem teljesítette volna kötelességét, nem orvosolta volna a panaszokat és meg uem torolta volna a visszaéléseket, akkor a t. képviselő urnak joga lett volna továbbra nem bizni a kormány eljárásában és provokálni oly határozatot, mely rendkívüli eszközökkel lenne hivatva a bajt orvosolni. (Helyeslés a jobboldalon.) így azonban a t. képviselő ur nem próbálván meg ezen utat, nem szolgáltatta ki az adatokat, nem járult ahhoz, hogy a vizsgálat megindittassék, mily alapon nyilatkoztathatja tehát ki a t. képviselő ur ma azt, hogy ő a január 14-iki nyilatkozat után a kormányban nem bízik? Vagy csak feltevés alapján teszi ezt? De ezt nem hihetem, mert a t. képviselő urat már pártállása is arra vezetné, hogy puszta feltevések alapján az egész kormánynyal és a kormánynak határozott nyilatkozatával szemben ily bizalmatlankodó állást el ne foglaljon. Midőn tehát érdemi tekintetben bizonyítékok teljes hiányában nem látom helyét a határozati javaslat elfogadásának, megvallom, alaki szempontból sem fogadhatom azt el; mert nézetem szerint a határozati javaslat olyan, melynek végrehajtását a parlamentáris eljárás természetével sem találom összeegyeztethetőnek. A ministerelnök ur a tegnapi ülésben már maga is hangsúlyozta ezen hiányokat és midőn indokaihoz hozzájárulok, különösen kiemelem a határozati javaslat 3-ik pontját, melyben bizonyos büntetésmentesség biztosíttatik a kisebb bűnösök és vétségek számára. Már ezen egy pontnál fogva sem fogadhatom el a határozati javaslatot, mert azt meg nem engedhetem, hogy a törvényhozás bármily körülmények közt sanetionáljon ily bűnt. (Helyeslés a jobboldalon.) Hisz t. ház, a határokat megvonni vétség ég vétség közt, kisebb és nagyobb vétkesség közt, nem lehet a törvényhozás feladata; a vétségek lehetnek különbözők, alárendeltebb ember követhetett el nagy vétséget és megfordítva. S be is látta ezt a t. túloldal is és Széll György képviselő ur módosítványt is adott be, melyben a 3. pontnak kihagyását kívánja, de kétlem, hogy megfelel-e a javaslat azon iníentiónak, mely a benyújtó képviselő urat a határozati javaslat szerkesztésében vezette. De kétségbe vonom, hogy helyesen járna el a t. ház is, ha ezen határozati javaslatot elfogadná. A t. képviselőháznak felelős a minister. A t. háznak megmondja a törvény, mily eljárás követendő, midőn a minister vád alá helyezését látja szükségesnek. A t. képviselő ur kiveszi a ministert a vád alól és csak a minieterium többi részét vádolja. De vagy hibás a minisíerium s akkor első sorban felelősségre vonom a felügyeletet gyakorló ministert, a tisztviselővel semmi dolgom, (Helyeslés a jobboldalon) ha pedig ezt teszem, a törvény világosan megmondja, mi módon kell a ministert felelősségre vonni. De ha nem