Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

330 67> országos ülés hoz Magyarország annyi létérdekét fűzi, hanem csak bátor legyek egyetlen érdeket, mely pedig nem helyi érdek, hanem igen hatalmas élet­érdek az egész magyar hazára nézve, felemlíteni. T. ház! Nem particularis politika ez, mit én itten űzök. Én egy népnek érdekéről szólok, melyről már eddig is elmondtam, hogy úgyszól­ván légmentesen van elzárva havasai által köz­lekedési eszközök hiányában a művelt, polgáro­sult világ minden áldásától. A székely népről s annak érdekéről szólok. Ezt a magyarral rokon népet a gondviselés állította oda keleti határaink őrzésére, beékelten különböző fajú népek közé. Ez a székely, a mely nép a múltban oly hív­&éggel és annyi dicsőséggel teljesítette feladatát, megérdemli, hogy gondoljon rá is a haza. Mi szükséges ahhoz, hogy a mint eddig, ugy ezentúl is erőbtn megállhassa a létküzdelem azon kereszt­tüzét, a melyet kiállott, midőn századokon át védte egyrészről hazánk testét, másrészt pedig velünk együtt Európát? Addig, mig a székely nép igényeit kielégíthette kis házi iparával, addig, mig a székely nép a maga patriarchális viszonyíii és havasai ölében tudta a maga egy­szerű szükségleteit fedezni, addig, mig a székely havasok erdőrengetegeit nem iitotta ki a tutajo­zás kíméletlen vállalkozásának szelleme, addig mig annak a fa- szövő- és egyéb iparának anyagi forrásai megvoltak, a világverseny pedig nem fojtotta el a gyenge kis ipart: addig a szé­kelyek tudtak boldogulni a maguk erejéből és szorgalmával. Ma azonban nem elégséges azon politikát követni, hogy segíts magadon, az isten is megsegít! Segít a nép magán, ha csak teheti, nem kér az senkitől segítséget, meg tudott az élni és állani eddig is a maga becsületéből nem­csak, hanem nagyszerű szolgálatokat is tett a közhazának; és ha a t. ház megengedi a hivat­kozást reá, ma is, midőn odalenn véren kell védel­mezni hazánk és nemzetünk érdekeit, az 52. és a 61. székely ezred már odalenn van é» védi a kigyó farkánál az országot. Ö lesz tehát utalva első sorban ezentúl is arra, hogy őrzője legyen keleti határaink, szorosainknak. E népet magára hagyni segíts magadon, az úristen is megsegíi­módra, elnézni tétlenül, hogy ez elszegénye­dett és keresetforrásaibóí kifogyott nép az annyi keresetre kilátást nyújtó Komáioiába és Moldvába vándoroljon ki, a hol nagyon jól meg­fizetik a lelkiismeretes és ügyes székely munkást, saját kárunk nélkül nem lehet. Ismerem t. ház, a telepítés horderejét, tisztában vagyunk annak gyakorlati értékével is. A görgényi havasoknál, vagy Naszódvidékén, vagy a közelebb fekvő földön való telepítéssel lehetett, volna segíteni ez irányban. Azonban, a mi legfőbb: a székely nép iparát, kereskedelmét, művelődését, szellemi erejét fejleszttni nem csak székely, hanem országos s február 28. 1882. érdek, országos érdek az, hogy a székely erős, izmos, fejlődött, vagyonos és képes legyen arra, hogy határaink védelmezésénél hazánknak jövőben is azon nagy szolgálatokat tehesse, melyeket eddig, századokon át oly dicsőén teljesített. Epén ezért, a keleti csatlakozás, a mely részben nyesi, rész­ben pedig érinti a székely földet Marosvásár­helytől kezdve a határszélig, Tölgyesig és ennek a Gyergyón és Csíkon keresztül különben is tervezett és stratégiainak elismert úttal való kap­csolatba hozatala, a mely mellett a székelység közgazdaságának, vagyonossságának kincseit és terményeit értékesítheti, a mennyiben ez utón a nevezetesebb keleti piaczokat keresheti fel: nem­csak székely, hanem állami érdek is egyszers­mind. Bár a székelyföld és Erdély közvetlen szomszédságban van kelettel, annak következté­ben mégis, mert közlekedési eszközünk nincs, vagy legalább nincs olyan, a mely termékeinket egyenesen a keleti piaczokra, Odessába, Gralaczba képes volna elhordani, nevezetesen: szénkin­cseinket, vaskincseiuket, sónkat, fánkat, savanyú vizeinket, valamint iparterményeinket, ennek követ­keztében mindazokat nem értékesíthetjük. Ok, a székelyek a legelsők, kik épen a keleti határ­szélen feküsznek, minélfogva keleti kereskedel­münk legelső, született pionírjai, őrszemei. (He­lyeslés.) Én ezekről nem szólok itt további rész­letes fejtegetéssel, mert azt hiszem, hogy ebben a házban ezt tenni nem is szükséges; meg vagyok győződve, hogy minden igaz hazafi, a ki a magyar nemzeti lét-érdeket igazán és komolyan veszi, egyúttal tudni fogja, hogy a székelyföldnek és a székely nép jólétének, vagyono?odásának kér­dése egyúttal állami, nemzeti kérdés. (Helyedét.) Méltóztassanak megengedni t. ház, hogy én ezen keleti egyenes csatlakozás kérdésére, tisztán az eszmecsere, a tanulmány, az előkészítés szem­pontjából, nem a t. kormány figyelmét, — mert tudom és hiszem, hogy annak úgyis gondját képezi, — deat. képviselő urak és az egész ország figyelmét felhívom és azon magas, nemzetközi kereskedelmi érdekeknél fogva, saját vasutaink jövedelmezőségének előmozdítása czéljából, hazánk mezőgazdasági, bányászati, erdészeti, ipari érde­keinek és forgalmának emelése czéljából, de továbbá fontos honvédelmi érdekeknél fogva is a tölgyesi csatlakozás kérdését, mint a nemzed lét és nemzeti boldogulás egyikfőfontosságú kérdését, a t. háznak a legmelegebben figyelmébe ajánljam. Mert i. ház, tudjuk mi azt és kifejezzük, hangsúlyozzuk sokszor, hogy bármely életküz­delmek árán is, Magyarországnak a magyaroké­nak kell maradni. Ez igaz. Hanem t. ház, ezt nekünk nemcsak szóval kell hirdetnünk, hanem erre minden erőnkkel tettleg is törekednünk keli! Ez a czél pedig csak a közgazdasági vagyono­sodási és művelődési érdekek előmozdítása utján

Next

/
Oldalképek
Tartalom