Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-55

5B, országos ülés február 14. 1882, 27 rom.-kath. szerzetesrendek kivétetnek. A mi egy felekezetre áll, az kell, hogy álljon a másik felekezetre is, itt kivételt tenni nem lehet. Mindezek mellett egy nevezetes eset is fordult még elő, midőn a t. minister ur a világos törvény ellenére oly rendeletet vagy utasítást bocsátott ki, melynél fogva az evangélikus hivek köteleztetnek katholikus papoknak párbért fizetni oly birtokok után, a mely birtokok előbb katholikusok kezében voltak. A t. minister ur később orvoslást igért e kérdésben; csakhogy nagyon különös, hogy az ő rendeletei oly nagyon ellentétesek egymással. (Halljuk!) Van egy rendelete, a melyben határozottan elrendeli a párbér fizetését, van ismét egy rendelete, a melyben ezzel ellentétben, hivatkozva az 1791: XXVI. t.-cz-re, azt mondja, hogy egyátalában nem lehet helye, hogy evangélikus felek katholikus papoknak párbért fizessenek. Hát ez nem következetes eljárás. Vagy egyáltalában azt kell követelni, hog}

r fizessenek, vagy azt, hogy ne fizessenek. Áttérek most a szőnyegen levő másik tárgyra, a polgári házasság kérdésére (Halljuk !) A t. minister ur azt mondja — s ezzel veti el a dolgot — % polgári házasság kérdése jelenleg nincs megérve. No hát, ha a t. minister ur oly nagy ellensége a confessiónélküliségnek, ha oly nagy erkölcstelenségnek, a társadalom mételyének, bűnének tartja a coufessioiiélküliséget, bizonyos mértékben épen most. midőn a polgári házasságot behozni vonakodik, ő maga a confessiónélküíiség terjesztését csak elősegíti, (ügy van! a szélső haloldalon) midőn egyeseket arra kényszerít, hogy vallásos meggyőződésök ellenére hitöket elhagyják és másba lepjenek be csak azért, hogy elválhassanak vagy új házasságot köthessenek. Ez neveli a vallási proletariátust, a hitetlenséget, de meg nagy inertekben elősegíti az erkölcstelenséget, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) A népoktatás kérdésére áttérve, a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a minister ur iránt; elismerem, hogy igen sokat tett a népnevelés emelésére, de még többet lehetett volna tenni és még büszkébben hivatkozhatnék e részbeni érdemeire, ha nem lett volna kényszerítve holmi polai forgótornyokra milliókat költeni, melyek egyébiránt hadászati tekintetben, mint nekem szakemberek állították, igen kevés fontosággal és jelentőséggel bírnak. Sokkal jobb lett volna e vassal fedett forgótorony ok helyett iskolákat építeni akkor, midőn mindjárt itt Pest megyében az ország első megyéjében találkozik oly község, melyben 150-nél több tanköteles gyermek vau és ezek 9Vs kilométernyi távolságra kénytelenek menni, hogy iskolába járhassanak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Végre engedje meg a í. minister ur, hogy néhány figyelmeztető szót koezkáztatkassak arra nézve, a mit Herman Ottó képviselőtársamra vonatkozólag mondott. Nem akarok Herman Ottó képviselőtársam és t. barátom védőjeként fellépni, jól tudom, lesz alkalma magát védeni és fogja is magát védeni, — csak arra akarom figyelmeztetni a t. minister urat, hogy nem találom szépnek, illőnek és nem találom a méltányossággal összeférönek, hogy ama székekről már másodszor hangzik az, hogy mily nagylelkűen viselte magát a kormány Hermán képviselőtársunk iránt, hogy őt oly nyomorult 600 frtos állomáson megtűrte: (Úgy van! Ugy van! a, szélső balon) akkor, midőn ily tudományosan képzett férfiú iránt Európa elismeréssel viseltetik, számos külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagjává választotta s midőn a Rudolf főherezeg ő fensége védnöksége alatt álló bécsi ornithologiai társulat épen most választotta tiszteletbeli tagjává. (Ügy van! Éljenzés a szélső baloldalon.) Szomorú jelenség az t. ház. midőn a kormány arra kénytelen hivatkozni, hogy ily csekély mérvű nagylelkűséget gyakorol, a mi egyébiránt nem is nagylelkűség, hanem kötelesség volt. Mert a politikával semmi összefüggésben nincs a tudomány. Ha valaki tudományos téren hivatásának megfelel, kötelességét teljesíti, nem lehet arra hivatkozni, hogy nagylelkűen eltűrték. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha a minister úr gúnyosan arra hivatkozott, hogy gyakran látta Hermán képviselő urat maszkban, lehet, hogy ez mulattató megjegyzés, de engedje meg a minister úr, hogy erre azt felelhessem, hogy én is láttam és látom a minister urat masakban, látom pedig az álliberalizmus csúnya maszkjában. (Derültség. Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatási minister: T. ház! Nem szeretném a vitát feleseléssé degradálni, de miután a képviselő ur beszédében adatokat hozott fel, a melyek által engem önmagammal ellenmondásba hozni akart, csupán erre kívánok refleetálni; a többire nézve pedig örvendek, hogy a t. képviselő ur szép beszédet mondott: hanc veniam damus, petimusque vicissim. (Zaj.) A t. képviselő ur megtámadott engem, hogy nem egy mértékkel mérek a felekezeteknek és erre nézve adatokra hivatkozott. Ezt én egyenesen tagadom és kijelentem, hogy azon adatok, a melyeket felhozott, alap nélküliek. A kalocsai intézetről tett említést a képviselő ur és kifogásolta azt, hogy az 'számadásainak felterjesztése alól dispensálva van. Miután azonban ezen intézet a tanulmányi alap, vagy a kormány által egy krajczárral sem istápoltatik, mert magának van vagyona, a mi fölött a felügyeletet a kalocsai érsek gyakorolja, nem volna tehát semmi ér4*