Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-66

66. országos üiés február 27. 1SS2. 321 mikor a gyárból hazament, leölték, ha hazament, családostól belepörkölték; mind ilyen bűntények, hosszú sora a konstatált eseteknek, a melyekre nézve tehát nem kellett vizsgálni, hogy vannak-e bűntények, mert ez konstatálva volt, hanem a törvény rendes eszközei elégtelenek lévén annak kiderítésére, hogy ki követte el ama bűntényeket: ennélfogva a tovább terjedés megakadályozása végett kellett rendkívüli eszközökhöz nyúlni külön törvény alapján. Hogy ez az eset hogyan alkalmazható a most proponált parlamenti bízottságra, azt részemről belátni képes nem vagyok. {Helyeslés.) Határozni ma a ház e kérdés fölött nem fog; én is fentartom magamnak, ha kell, hogy ezen határozati javaslathoz, mint azon másikhoz, a mely, ugyan más tárgyban beadatott, nézetemet elmondjam. De arra csakugyan kénytelen vagyok a t. ház figyelmét felhívni, hogy ha minden egyes esetben, midőn valaki általánosságban tartott vádakat emel, parlamenti bizottság nemcsak vizsgálatra küldetik ki, de parlamenti bizottság küldetik ki és nem is törvény által, arra, hogy Ítéljen bűnösöket és elengedjen bűnöket, de oly hatáskörrel, a mely magában involválja a törvényhozás teljes hatását és ha ilyenek egyszerű határozati javaslattal proponáltainak: vájjon hová vezetne ez, hová vinné ez az igazságszolgáltatást és vájjon lehetséges volna-e bárkit is ilyen módon egyszerű határozattal nem vizsgálni, de rendes^ bírája elől elvonni? (Élénk helyeslés jobbfelöl) És még egyet, azután befejezem mai felszólalásomat, (halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azzal indokolja javaslatát, hogy neki vannak adatai, de azokat csak a parlamenti bizottság előtt adja elő és ott is csak ugy, hogy ha az illetők, a kiket azután majd megnevez, büntetlenségük iránt biztosíttatnak, tehát határozottan büntetlenek lesznek a bűnösök, mert ha van egy megvesztegetési eset — ő kettőt hozott fel — arra nem lehet több, csak egy tanú, a bíróság pedig ezen esetben az illetőt nem fogja elítélni. Már t. ház, ha olyan megvesztegetési eset forog fenn, a hol csak egy tanú van, vagyis ez az egy tanú az, a ki maga vesztegetett, a ki tehát most vádló is, tanú is egy személyben, vájjon azon parlamenti bizottság, egy oly embert, a kiben hogy az erkölcsi érzék nem olyan túlírnom, azt mindenesetre bizonyítja, hogy a megvesztegetési szándékot kész magára vallani, vagy magára fogni, el fog-e fogadni vádlónak és tanúnak és el fog-e ítélhetni e miatt egy más becsületes embert? Én azt hiszem, hogy nem. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Akkor pedig nem tudom, mi ok lenne elvonni a rendes bírótól bárkinek személyéi. (Ugy van! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. Ili. KÖTET. Ez az egyik, a mit megjegyezni kívántam. A másik az, hogy mint a képviselő ur mondja, különben nem fognak vallani merni. Én nem tudom, hogy azon parlamenti bizottságot a képviselő ur hogyan contemplálja ? Talán mint a velenczei titkos bíróságot, a mely titokban fog működni, kéz alatt, nehogy annak, a ki vádolt, de nem volt bátorsága személyesen vádolni, baja meggörbüljön? Én nem hiszem, hogy a t. ház ilyent akarna és a magam részéről legalább sohasem fogadnám el egy ily bizottság kiküldését. Mert ugyan kérdem: lehetne-e ily eljárástól várni a közvéleménynek, ha az fel volt izgatva, megnyugtatását? Lehetne-e várai, hogy ily bizottság kiküldése által a bűnös bűne és az ártatlannak ártatlansága kiderüljön? (Élénk tetszés jobboldalon.) Hiszen az ily irányban titokban tartott eljárás nem vezetne egyébre, minthogy a gyanút egy ember helyett arra a tizenötre is rávigye, a kik azon bizottság tagjai. (Ugy van! jobboldalon.) Csanády Sándor: Minek félnek tőle? Tisza Kálmán: Higyje meg a t. képviselő ur, nem az fél, a ki azt akarja, hogy ha van hiba, derittessék fel nyíltan, hanem az fél, a ki nem meri nyíltan azon hibát felderíteni. (Élénk helyeslés jobbfdŐl. Felkiáltások a szélső baloldalon : Mi nyíltan akarjuk!) Én t. képviselőház, ismétlem, ha kell, fogok ezen kérdéshez még szólani. Most csak figyelmeztetni akartam a t. ház tagjait arra, hogy mi minden van azon indítványba foglalva. Befejezem szavaimat azzal, hogy ha vannak alárendelt tisztviselők, a kik elbocsáttattak azért, mert nem akartak kezére játszani főnöküknek, azok bizonyosan már régen és nyíltan felemelték volna szavukat, mert azoknak veszteni valójuk nincs, (Ugy van! jobbfelol) ha pedig vannak, a kik nem mertek szólani, mert ma a ministeriumban vannak, én provokálok ministeri tisztviselőket, bárkit, kinek a vállalattal köze volt, vagy a ki valamit tud: jelentkezzék s ha a maga rendes utján ki fog derülni, hogy igazat mondott, nem büntetés, de jutalom lesz a díja. Ennyit akartam részemről elmondani. (Élénk hosszas helyeslés jobbjelöl.) Rohonczy Gedeon: T.képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Miután beszédem elején kijelentettem, hogy elviselem ideiglenesen a visszautasításokat, ennélfogva kénytelen vagyok még most elviselni a rágalmazás vádját is. Erre el voltam készülve s ezt kötelességemnek tartom kijelenteni. Elnök: T. ház! A mai ülést bezárom. Holnap d. e. 10 órakor folytattatni fog a ma félbeszakított tárgyalás. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 5 perczkor.) •"3íi<s~~ 41