Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
22 S4 orssságos ülés frtrnár 13. 1882, törvényjavaslatnál, ne engedje, hogy ezen javaslat egy második évtizedben is mintegy ég és föld között lebegjen, vessen véget azon méltatlan állapotnak, mely tényleg nemzeti közművelődésünk ezen legfontosabb ágára nézve fenforog, (Elénk helyeslés) történjék az akár a benyújtott törvényjavaslatnak elfogadásával, akár rendeleti úton, a legfőbb felügyeleti jognak kellő érvényesítésével. {Ellenmondasok a szélső baloldalon.) A forma itt másodrendű, a ezél a fő. (Felkiáltások a szélső balon: Hisz [ez centrálisadé!j Igenis, én centralista vagyok e téren. T. ház! Én, miután már az idő nagyon előre haladott, közművelődésünk egy másik ágára, a melyre pedig részletesebben szándékoztam refleeíálni, mely a szűkebb értelemben vett oktatásügyön kiviíl esik, ezúttal kívánságom szerint ki nem terjeszkedhetem. Rövidet! csak azt jelentem ki, hogy én ellensége vagyok itt e ház padjain épen ugy, mint voltam a házon kívül az irodalmi téren, a sajtó terén azon, nézetem szerint egészségtelen irányzatnak, azon nézetem szerint teljesen tévesztett kiindulási pontból eredéit iránynak, mely összes újabb közművelődési törekvéseinken végig vonul. Es ez bizonyos szépészeti, bizonyos művészeti intézményeknek állami költségen való teremtése, bizonyos mesterkélt állam tenyésztés szünettelen követelése, túlságos előtirbe helyezése, a mi mindenesetre sokkal kényelmesebb dolog, mint azon nagy elvi nehézségekkel való megküzdés, de a közművelődés ügyére nézve semmi esetre sem hasznos. És azért én távolról sem érthetek egyet azzal, a mi a közoktatási állapotainkat előtüníető jelentésnek — mely a költségvetés melléklete — zárlapjain olvasható. Találom ott azon szándéknak kifejezését, hogy egy új képzőművészeti akadémia állittassék fel. Ha jól emlékezem, tisztelt barátom, gr. Apponyi Albert, már a pénzügyi bizottságban kifejezést adott azon aggodalomnak, hogy az állam financziális állapota megengedné ily intézetnek felállítását, mely —- a miuister nr szavait idézem •— évenként néhány 100 ezer forintba kerülne és r néhány millió forint befektetést igényelne. Én a financziális szemponton kívül is, mindaddig, inig a nemzeti művelődésnek legfontosabb és legbensőbb szükségletei nem lesznek kielégítve, mig a nemzet nem lesz azon a színvonalon, hogy azon művészeti prodaetiót, melyet a központban mesterségesen felidézni és fokozni akarnak, valódi szükség gyanánt meg is kivánja; addig én nem járulhatok hozzá ezen beteges iránynak tovább fejlesztéséhez és kérem a t, házat, hogy eltérve a háznak 1880. évi deezember havában hozott határozatától, ezen irányt ne támogassa, hanem csatlakozzék e tekintetben az én felfogásomhoz, mely szerint mi tökéletesen beérhetjük azzal, mit az áikm eddig tett a képzőművészetek terén a felső minta-rajztanoda, az iparművészeti iskola felállítása, művészeti ösztöndíjak nyújtása által és új költséges intézményeket e téren ne kezdeményezzen. (Helyeslés a. baloldalon.) Literaty Ödön: T. ház! A költségvetés tárgyalásához nem kívántam hozzászólani. Es különösen nem akartam hozzá szólani a vallásés közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalásához, mert abban a t. ellenzék is megegyez velünk, hogy a culturáiis téren áldozatokat hoznunk nemcsak kell, hanem szükséges is. És miután a eultusministerium költségvetéséhez szólani nem szándékozom, de mégis egy pillanatra igénybe venni bátorkodom a t. ház becses türelmét, annak indokául egyedül azon határozati javaakt szolgál, melyet Lükő Géza t. képviselőtársam és társai e ház elé benyújtottak. A t. képviselő urak utasíttatni kívánják a kormányt, hogy még ezen ülésszak alatt a kötelező' polgári házasság tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Lükő t. képviselőtársam a határozati javaslat előterjesztése alkalmával illiberalizmussal vádolva a kormányt, Deák Ferencz örökké emlékezetes beszédjére hivatkozott és azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy ;i házasság kérdése nem egyházi, hanem tisztán polgári természetű kérdés. Hogy valamely kérdés milyen természetű legyen, azt sohasem a theoriák, hanem mindenkor a gyakorlati élet szempontjából kell és lehet megbírálni. Nem képzelek oly társadalmi jelentőségű kérdést, melyhez egy, vagy más természetű érdek kapcsolva ne lenne s valamint minden, ugy ezen fenforgó kérdés természetét is csak az ahhoz fűződő érdekek szempontjából lehet apodicticus pontossággal meghatározni. (Helyeslés a. jobboldalon.) S nem vélek csalódni, t. ház, midőn azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a házasság kérdéséhez az egyház részéről fűződik legalább is annyi érdek, mint az állam, a polgári társadalom részéről. A ki ezen igazságot kétségbe akarja vonni, annak előbb a létező viszonyokat meg kell döntenie, azon viszonyokat, í. ház, melyeket a kánonjog kijelöl, törvényeink, szabályrendeletek és százados gyakorlatunk consolidált. Én tehát, t. ház, a polgári házasság kérdésének megoldását egyedül csak ezen különböző érdekek kiegyenlítése alapján tartom lehetőnek. S e pontnál nem habozom kimondani azon meggyőződésemet, hogy csalódik Lükő Géza igen t. képviselőtársam, ha azt hiszi, hogy e kérdést ezen különböző érdek kiegyenlítése nélkül csak úgy per tangeütem meg lehet oldani, a mint azt
