Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

64. országos ülés február 24 1832. 257 lásban részesül — ámbár ugy tudom, hogy ott más, mint szláv elem, ugy sincs, mert hiszen a mohamedánok is szlávok, csakhogy más vallású szlávok — tehát, hogy ezzel tulajdouképen mit akarnak, még sem tudom. De engedjék meg, hogy megkérdezzem önöket, hogy hát kinek köiíségére kell mindennek történnie? A mi költségünkre, a kik ugy is annyit áldoztunk és áldozunk folyvást ezen tartományokra, a rend és biztonság íentartására ezen tartományokban? Azt kívánja ő, hogy mi adjunk ajándékot a saját zsebünkből arra, hogy ott cuíturalis, nagymérvű iuvestitiókat, sőt nemcsak investitiókat, hanem ajándékozásokat, elengedéseket tegyünk? Vagy azt kívánja a t. képviselő ur, hogy mi azon hivatalnokok részére áldozzunk, kiktől való megmenekvést — bár ugy látszik Horvátországból való megmenekvést — ő az occupátió egyik üdvös, habár Bosznia-Herczegovinára nézve sajnos következménynek jelentette ki? Megvallom, t. ház, hogy ezen felfogást én részemről nem oszthatom és alig hiszem, hogy valaha lenne kormány vagy többség, mely ezen felfogás alapján az igen t. képviselő úrral találkozni fog. És még egy megjegyzést kell tennem az igen t képviselő ur előadására. Említett ő egy békekötést és annak lehetőségét, hogy egy másik hasonló békekötés történhetik. Már t. ház, azt hiszem, ha valaminek lehetőségét ki kell zárnunk, ez az, hogy egy második békekötés létrejöjjön, mely nemcsak a monarchiára egészben, nemcsak Magyarországra külöo, nemcsak azon tartományokra, hanem minden egyes honpolgárra vonatkozólag a leggyászosabb következményekkel járna, (Igaz! Ugy von! hal jelöl) mert az a monarchia tekintélyének oly sülyedését jelentené, a föladatokkal való megbirkózásban oly elgyengülést, oly tehetetlenségei árulna el, melynek sajnos, hogy egy félrevezetett politika egyszer oda engedte magát, de melynek ismétlése föltétlenül ki kell, hogy zárassák. {Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Én nem akarok a képviselő ur előadásának többi részeibe és felhozott okainak vizsgálatába bocsátkozni, hanem szorítkozom merőben azon kérdésre, melylyel határozati javaslatunk foglalkozik, t. i. a véderő behozatalát czélzó rendelet törvényessége vagy törvénytelensége és annak kérdésével, minek kelljen e tekintetben történni? Természetes, hogy az igen t. ministerelnök ur azon kijelentésével szemben, miszerint ezen rendeletet ott már most mindenesetre végre kell hajtani, nem óhajtok állást foglalni. Lehet, hogy a körülmények olyanok, melyek mulhatlanul megkövetelik a monarchia tekintélyének szempontjából, hogy az egyszer kimondott szó fentartassék, hanem ennek elfogadása merőben küíömbözik annak megítélésétől, vájjon e szó helyesen és idöKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. szerűen mondatott-e ki először és másodszor attól, hogy vájjon a keresztülvitelnek hogyan és miképeu kelljen történni? A mi az elsőt illeti, azt hiszem, az minden oldalról el van ismerve, hogy az időpont és a keresztülvitel módja talán nem volt helyesen megválasztva; de a helyesség xnegbirálása,azt hiszem, a jelen alkalommal elénk nem tartozik, lesz alkalom, mikor e kérdésről fogunk szólani. De egészen máskép áll a dolog anoak jövendő keresztülvitelének kérdése körül és ha gróf Bánffy Béla t. képviselő ur, Szilágyi t. képviselőtársam beszédére megjegyezte, hogy ég a ház és ne arról gondoskodjunk, mi fog azután történni, ha a tüzet eloltottuk, hanem mindenek előtt oltsuk el a tüzet és a végleges reudezkedésről szóljunk azután; erre vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy igenis mi is hozzájárulunk a tüz eloltásához, mi sem tagadjuk meg arra az eszközöket, a 8 milliót: de egyj szersmind gondoskodnunk és óvakodnunk kell, hogy oltás közben oly rendszabályok és lépesek ne történjenek, melyek az oltás után való legszükségesebb eljárásnak útját állják, (Helyeslés a haloldalon) hogy magunk ne romboljunk többet, mint szükséges, mindenek felett pedig ügyelI jünk arra, hogy midőn egy kis ház ég és azt oltjuk, ne romboljuk le azon palotát, melyben saját alkotmányunk van elhelyezve és melyet nem occupátió és nem 10 éves múlt, hanem egy ezredéves történelem és múltban hozott áldozatokkal szereztünk meg. (Elénk tetszés baljelöl.) Erről kell gondoskodnunk és midőn erről gondoskodunk, azt hiszem, nemcsak nem gátoljuk a kormányt a szükséges munkában, de egyszersmind előkészítjük azon egyedüli utat, melyen a jövőben haladni hekyes lesz. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Hogy rpedig ez így van és hogy Szilágyi Dezső t. barátom okoskodása, melylyel az 1868: XL. t.-cz. és az 1880 : VI. t.-cz. 3. és 5. §-ai alapján az országgyűlésnek vindikálja azon jogot, miszerint a Boszniában való újonezozás, illetőleg a védtörvénynek Boszniába való behozatala tekintetében irányadó befolyást gyakoroljon, illetőleg, hogy az csupán országgyűlési törvényhozási intézkedés alapján rendelhető el, azt hiszem, sikerülni fog minden kétségen kivül bebizonyítani. De mindenekelőtt szabadjon itt a t. ministerelnök urnak egy tegnapi kijelentésével szemben pár szót mondanom. 0 tegnap személyes kérdésben szólalt pusztán fel, azzal indokolván azt, hogy a törvénysértés vádja a legsúlyosabb személyes kérdést képezi. Engedelmet kérek, ezen felszólalás maga mutatta azon politikai felfogás különbségét, a mely köztünk s a ministerelnök ur közt fennáll. 33