Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

54. országos ülés febrnár 13 1882. 19 észlelhető auomal helyzete, a mire a kormány és törvényhozás figyelmét oly ezélból kívánja a bizottság felhívni, hogy a kormány ez ügyben lépjen a kezdeményezés terére s a kérdés megoldását készítse elő." T. ház! Ezen sorok mögött a felső oktatás ügye egész nagyságában lappang. Valóban érzem, hogy a bátorságnak nem csekély foka kell ahhoz, mintán a t. ház a legutóbb lefolyt két ülésben csaknem kizárólag a felső oktatással foglalkozott, hogy én erre újra visszatérjek. Azoüban épen ezen körülmény, hogy a felső oktatás kérdése ez egész budget tárgyalása alatt csaknem kizárólag képezte a vita tárgyát, azt tanúsítja, hogy ez az a nagy seb közoktatásügyünk testén s merem állítani, hogy ezen kérdésnek Összes nehézségei s árnyoldalai épen ezen látszólag igénytelen részletben folynak össze, melyet itt megjelöltem. Mert micsoda jelenleg felső oktatásunk állapota ? Van egy túltengésben szenvedő, a hallgatók sokaságával küzködő nagy országos egyetemünk és van ezen kívül még 11 tanintézet, 5 állami és 6 felekezeti jogakadémia. Tehát tizenegy jogi fakultás, a melylyel szemben mintegy a középhelyet a kolozsvári egyetem foglalja eb mely azonban csak igen nehezen tud gyökeret verni. Mi ezen jogakadémiák helyzete? Ennek illuetrálására csak néhány számot leszek bátor idézni. A tizenegy akadémia közül csak három. két állami s egy felekezeti akadémia van olyan, a melynél a hallgatók száma a négyévi tanfolyamot együtt véve, a százat meghaladja. A többi nyolcz akadémiában tíz, húsz közt váltakozik az egyes évfolyamok hallgatóinak száma, sőt vannak oly akadémiák, a hol az egyes évfolyamon 4—8 hallgató van. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy ezen kedvezőtlen arány folytonosan apadást tanúsít, akkor igen könnyű a számvetés, mely szerint, ha azon költséget, melybe ezen akadémiák fennállása kerül, az egyes hallgatókra fejenkint kivetuők, ezen hallgatókat igen jelentékeny ösztöndíjjal elküldhetnok bármely elsőrendű európai egyetemre, sőt még a hadapestire is, hol a megélhetés feltétele a szegénysorsú hallgatókra nézve épen nem előnyös. Ha a felekezeti akadémiákra ezen számvetés nem alkalmazható, az onnan ered, hogy azoknak felszerelése ég tanári díjazása oly primitív, oly alacsony, hogy azért még a csekély számú hallgatókat, de feladatuk színvonalán álló tanerőket sem lehet tartani. Ezen akadémiákkal szemben áll a budapesti egyetem 3000 hallgatójával, kik közül 1500 a jogi fakultásra esik Maguk ezen rideg számok meggyőzhetik a t. házat arról, hogy egy merőben végletszerű állapottal, egy tarthatatlan helyzettel állunk szemben. Két egészen kíllön rendszerérvényesülfelsőoktatásunk terén: az egyetemi és az akadémiai. Merem állítani, hogyha van valami, a mi megrontja felső oktatásunkat, az nem egyéb, mint ép a dualismus. Mi azon szükség előtt állunk, hogy e két rendszer közt válaszszunk, hogy az egyiket elvessük, a másikat pedig következetesen és végérvényesen megvalósítsuk. Hogy melyik rendszer az, a melyet el kell fogadnunk: ez iránt nem foroghat fenn kétség. El kell törölnünk a jogakadémiákat és felső oktatásunk illető szakaszait néhány egyetemi szervezetben központosítanunk. Ez az t. ház, a mi ezen vita folyamán a felhozottak közül, mint a legégetőbb szükség és valódi nemzeti érdek kiemelkedik. Engedje meg a t. ház, hogy ezen állításnak igazolására néhány elvi szempontot jelezzek. (Halljuk!) A budapesti egyetem ügye is foglalkoztatta a t. házat. Annak bajait ecsetelte Hermann Ottó t. képviselő ur és én kén) telén vagyok konstatálni: az, a mi a superfoetatióból eredő bajokat illeti, ezeket a minister ur ismételten hangsúlyozta. De a mi ezzel szemben áll, az nem kisebb, sőt nézetem szerint még sokkal nagyobb baj. Magyarország arra, hogy két nagy egyetem mellett még tizenegy külön felső oktatási tanintézetet elbírjon, nem képes. Korunk fokozott igényei konczentratiót kívánnak minden téren és igy a szellem terén is. Mit tapasztalunk a közoktatás terén? Az erők legveszélyesebb szétforgácsoläsa állapotát, mert hát sem az államnak és még sokkal kevésbé a felekezetnek nem áll módjában ezen 13 intézetet a feladat színvonalán tartani. Mert t. ház, egy budapesti gymnasialis tanár illetményeivel egyenlő jövedelem egyetemi tanár uiveauján álló tudományos búvárt ki nem elégedhet és a felekezetek még sokkal szűkebbre kénytelenek szabni, a mit nyújthatnak a tanárnak arra, hogy munkáját folytathassa. De t. ház, a legvégzetesebb tévedés azon balhiedelemben rejlik, hogy néhány tanár és négy tanterem már egy felső szakoktatási intézményt alkot. T. ház! Hol vannak azon segédeszközök, melyek a kellő tudományos műveltség elsajátítására a tanulónak, az önálló tudományos buvárlat folytatására a tanárnak nélkülözhetetlenek. Csak a leglényegesebb tényezőre vagyok bátor utalni. Kérdem t. ház, vájjon Budapesten és Kolozsváron kívül a 11 többi tanintézet székhelyén vannak-e könyvtárak? Vannak-e a tudományok részleges szakirodalmának megfelelő folytonosan kiegészített köiiyvkészletek? Meg vannak-e az általános irodalom nagy erdejéből legalább a legjelesebb, legkiválóbb termékek? Már t. ház. a hol ez hiányzik, hol könyv nincsen, a hol maga az intézet nem nyújtja azt a legnélkülözheíetlenebb segédszert, ott sikeres, méltó felsőbb szakoktatásról szó sem lehet, (helyettes.) q*