Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
242 64. országos ülés február 24. 1882 népeknek és nemzeteknek legszentebb érzelmei profanáltassanak, hogy népek és nemzetek nevében induljanak ki oly vállalatokra, a melyek az emberi szeretet tanaival homlokegyenest ellenkeznek. {Tetszés a szélső baloldalon.) Beszédem kezdetén mondottam, hogy nem szándékozom a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni. Egyszerűen kijelentem, hogy Helfy Ignácz t. képviselőtársam különvéleményét pártolom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Bánffy Béla: T. ház! {Halljuk!) Midőn felszólalni bátorkodom, egyáltalában nem szólási viszketeg indít erre. Méltóztatnak tudni, hogy én bizony nem sokat veszem igénybe a t. ház becses figyelmét. És hogy most teszem, teszem főleg csak Helfy Ignácz t. képviselőtársam kijelentése folytán, miszerint jól tudja, hogy a politikai lelkiismeretet sok mindenre lehet dressirozni, de alig hiszi, hogy gr. Andráss3 r Gyula és Tisza Kálmánon kívül lenne valaki, ki ma a Boszniában való benmaradást akarná. Én is igen jól tudom t. ház, hogy a politikai lelkiismeretet lehet dressirozni; de egyedül az úristen az, a ki a szíveket és veséket vizsgálja. Tetteikből Ítéljük meg mi az embereket, s midőn én itt erre röviden refiectálok, nem akarok dicsérni és kiemelni senkit sem, azt azonban ki kell hogy nyilatkoztassam, hogy ugy gr. Andrássy Gyula, mint Tisza Kálmán, nem rettenve vissza sem a félrevezetett hatalom erőszakától, sem a félrevezetett néptől, megtették mindig azt, a mit saját hitük és lelkiismeretük helyesnek, jónak és a hazára üdvösnek látott. {Ugy van! jobb/elől.) Ez hitem, ezt kötelességem volt megmondani. {Helyeslés jobb/elől.) A mi már magát a tárgyat illeti, hogy Boszniából vonuljunk ki, ezt könnyű kimondani t. ház, de mit teszünk helyébe azután: quid tunc? A kivonulást Skobeleff is akarja, csak más módon: ő nem kivonulást, ő kiverést akar. Neki azonban nem jó barátja, a kit behozzon helyettünk ; behozhatja a pantorassismust és a pankancsukát, a melynek nyele azután Pétervárott lesz. Ezt én kerülni akarom. [Helyeslés.) Nincsen nekük ma már ott oly szövetségesünk, a kit magunk helyébe oda tehetnénk, ha nincs, tehát el kell foglalnunk a helyet mindaddig, inig a konstelíátiók olyanok lesznek, hogy Magyarország déli határai biztosítva legyenek a netalán orozva intézhető támadás ellen. {Helyeslés jobb/elől.) A mi Helfy t. képviselőtársam felszólalásának másik részét illeti, hogy ha kivonulnánk Boszniából, hogy ha erőnket onnan kihuznók, majd a helyett, hogy a muszka agitátorokat küldjön ide hozzánk, mi küldhetnénk Lembergbe agitátorokat. No t. ház, hogy ha én lengyel ember volnék, nagyon megköszönném ezt. {Derültség.) Mert nem elég az, hogy agitátorokat küldjünk, hanem azután elég erőseknek is kell lennünk arra, hogy a fel izgatottakat veszélybe ne döntsük és azoa hatalomnak, a mely ellen túlságos hazaszeretet által felbuzdulva és a körülményeket nem mérlegelve, fellázadtak, ki ne legyenek szolgáltatva, mert akkor nem Lengyelországot állítjuk vissza, hanem Szibéria kolonizálását segítjük elő. (Helyeslés.) De t. ház, én Szilágyi Dezső t. képviselőtársam határozati javaslatát nem fogadhatom el. Én azt hiszem, hogy midőn fejünk felett a ház ég, mint jelenleg Boszniában, nem arról van szó, hogy mit fogunk tenni, ha majd a tüzet eloltottuk, hanem első dolog a tüzei eloltani és midőn a t. képviselő ur megszavazza a most beállítandó költségeket, akkor a tűz eloltására ő is segédkezet nyújt. Majd ha eljön az ideje, hogy ott a viszonyok rendeztessenek, majd akkor lesz helye szólni erről, nem pedig most. A mit a t. képviselő ur Szontagh Pál t. barátomra vonatkozólag mondott, legyen szabad magjegyeznem, hogy mi Szontagh Pál képviselőtársunkat a régi múltból ismerjük már és ismerjük annyira, hogy őt inkább túlszerénységgel és nem hatalmi vágygyal vádolhatjuk. {Helyeslés.) Számos barátjainak és tisztviselőnek az utóbbi választáskor is nagy erőfeszítésébe került, hogy rávegye őt a képviselői mandátum elfogadására s mióta itt van köztünk, nem dicsvágya kielégítésére, nem hatalom nyerésére törekszik, hanem hogy képviselői minőségében csendesen és szerényen, mint becsületes ember kötelességét teljesítse. {Elénk helyeslés. ) Ezeket akarván elmondani, bátor vagyok kinyilatkoztatni azt, hogy én egyik határozati javaslatot sem fogadom el, hanem hozzájárulok a pénzügyi bizottság javaslatához. {Helyeslés.) Polonyi Géza: T. ház! Mielőtt felszólalásomnak lényegére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy a többé-kevésbbé odiosus személyi kérdésen mentül előbb túleshessem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnapi beszéde folytán akkor, midőn azzal foglalkozott, hogy Szontagh Pál képviselő ur azt állította a pártról, hogy politikája nem egyéb, mint az: kelj fel helyedről, hogy én ülhessek oda és midőn én erre bátor voltam ép oly szerény, mint ártatlan közbeszólással megjegyezni, hogy „igaza van", fejemre olvasta a következőt: „Én azt senkinek sem veszem rósz néven, ha azt érveléssel kimutatni akarja, hogy abban, a mit rólunk mondott Szontagh Pál képviselő ur, igaza volt-e vagy sem. Az a képviselő ur azonban, a ki ily röviden, eliíélőleg közbeszólt, a ki oly nagy diadalmasan szereti ott hánytorgatni az ő elveit, az a képviselő ur és az ő vélekedése még kevéssé