Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

224 63- ^szagos *M« február 23. 1SS2. satió? Eltú'ri-e ezt Európa? Összetett kézzel fogja ezt nézni Oroszország? Nem! Hogy ha nem lehetséges őket kiirtani, akkor az az eset állhat elő, a melyet Mihalovits képviselő ur ajánl, hogy t. i meg kell őket venni. Tehát a helyett, hogy ezen ország nekünk jö­vedelmet adna, a helyett, hogy administratióját fedezné, kénytelenek lennénk nagy összegeket arra fordítani, hogy ott is az anyagi érdekek lánczolatával, pénzzel — mert ugy látszik, az érdemjelek, mint a Kovácsevics példája mutatja, nem elégségesek e civilizálatlan népeknek. Meghirjuk-e mi azt, hogy pénzzel vásárol juk meg egyes emberek békében maradását és vájjon nem szégyen lenne-e a mi hatalmi állá­sunkra, hogy ha ugy, mint Knezlácnál megvásá­roljuk a békét pénzzel, mit nem bírtunk erővel kivinni, hiszen ez még jobban feltüntetné Ausz­tria és Magyarország tehetetlenségét és élhetet­lenségét. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) En a ministerelnök urnak csak egy meg­jegyzésére, mit a tegnapi napon tett, kívánok röviden válaszolni. Azt mondotta, szeretné, hogy mutassuk meg, mit tett az osztrák s a magyar kormány Törökország ellen az orosz-török há­ború előtt és alatt. Hát t. ház, először is, midőn Boszniában és Herczegovinában a felkelés ki­ütött, ugyanakkor, midőn az orosz katonatisztek­nek, mint önkényteseknek özöolését az országon keresztül megengedte, ugyanakkor elzárta a klecki kikötőt, melyen keresztül olyan könnyen meg­közelíthette volna Törökország a lázadás főfész­két s leverhette volna a lázadást. Tette Török­ország ellen első sorbau ezt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az volt a legnagyobb hi­bája, hogy belépett azon hármas császári szövet­ségbe, melynek nem annyira Ausztria érdekei­nek megvédése, mint inkább Ausztria kezeinek megkötése volt a czélja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ha ezen szövetségbe be nem lépett volna, egy 100 ezer főből álló had­sereg, mely Bukovina és Erdély határszélein konczentrálíatik, elégséges lett volna arra, hogy az oroszokat visszariaszsza a támadástól, mit Törökország ellen Kománián keresztül intéztek; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert nem lehet képzelni oly esztelen hadvezért, a ki akkor, midőn Törökország uralja a Fekete-tengert s azon hegy szorosokat, melyek az erdélyi kárpá­tokból Eomdniába kivezetnek és annak síkjait uralják, csapataink tartják megszállva, előre nyo­muljon, kitévén magát annak a veszélynek, hogy az osztrák csapattestek Romániát megszállván, minden oldalról elvágja útját, összeköttetését Oroszországgal (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon) s lehetetlenné tegye csapatainak élelme­zését s lőszerekkel való ellátását, újonezokkal való pótlását. (Igaz! Ugy van! a szélső bal' oldalon.) Tovább menve a hármas császári szövet­ségben, nem szorítkozott egyszerűen a semleges­ségre, hanem jóakaró semlegességet követelt, mely abban nyilvánult, a mint Éber képviselő ur is felemlítette, hogy ugyanakkor, midőn Törökország a lázadó Szerbiát megfenyítette, mert Oroszország nem volt még készen, hogy hadseregét a Pruthtól a Dunán letolja, akkor Ausztria közbelépett és megakadályozta, hogy Törökország lázadó alattvalóit letiporja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen t. ház, nemcsak nem áll a minister­elnök urnak azon nyilatkozata, miszerint Török­ország ellen nem tettek, sőt nem is fogadható el mentségül az, hogy megakadályozták, hogy az orosz Szerbián keresztül rontson Törökország ellen; hiszen az oroszok Szerbián keresztül, ha csak nem akartak esztelenséget elkövetni, nem is nyomulhattak volna elő a Balkánnak meg­kerülésével mindaddig, mig a Dunánál a várak­ban és oly erős stratégiai állásokban, mint Plev­nánál a török hadsereg oly tekintélyes része, oly kitűnő hadvezér alatt állott. Az oroszok előbb kénytelenek voltak hatástalanná tenni azon erő­döt s kénytelenek voltak azon stratégiai posi­tiót, mely visszavonulásukat fenyegette, bevenni. (Igaz! Ugy van! a szélső bal/elől.) Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ma kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint voltunk az orosz-török háború idején az oroszszal szemben; Oroszország a török háború alatt nagyon meg­gyengült, ma gyengébb, mint akkor volt. Vizs­gáljuk a helyzetet: akkor Törökország Bulgáriát, Szerbiát, ha azok fegyverre is akartak kelni az orosz érdekek mellett, saját fenhatósági joga és azon előnynél fogva, hogy hadi állomásokkal bírt ez országokban, féken tudta tartani és meg­akadályozni, hogy ellenünk képesek legyenek erőt kifejteni. Ma Oroszország az általa szenve­dett vesztességet helyrepótolta, sőt meg van erő­södve annyira, hogy északon minden positiót megszállva tarthat és ugyanakkor délen Szerbia hadszervezete ki van fejíve és a bolgárok egy tekintélyes hadsereget szerveznek, a mely csatla­kozva azokkal, melyek még Boszniában, Her­czegovinában, később Bukovinában, sőt talán Er­délyben is szolgálatába állhatnak az orosz hata­lomnak és előkészíthetik a tért az orosz hadsereg előnyomulásának. Ezek az elemek szabad tevé­kenységre vannak ingerelve és sokkal erősebb nemzeti érzülettel, nagyobb ragaszkodással van­nak az orosz czárhoz, mint szabadííójukboz, ma­gukat az egyetemes szláv család fiainak tartják, mely szláv család egyetemes felszabadulását és saját jövőjüket várják a czártól. Akkor Európá­ban volt egy hatalom, a mely a mikor látta, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom