Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

22£ 63. országos ölés február 23. 1882. nem szerbiai, nem montenegrói kérdés, hanem egy sokkal tágabb és általánosabb kérdés. Ott van az a Balkán-félsziget, mely századokon át visszanyomatási processus alatt volt és a mely most ezen bonyolódott helyzetből kibontakozni igyekszik. Ezt a zöld asztalnál akármicsoda bölcs politikusok nem fogják rendezhetni, ez maga magától fog fejlődni, egyik vagy másik irányban; és én legalább abban a véleményben vagyok, hogy nekünk csakis azon kettő közt volt választásunk, a melyet Jupiter a mesebeli békáknak adott: voltunk eddig tuskók, most némileg gólyáknak láttatunk és én azt hiszem, hogy ez az állás saját érdekünkben egészen más, mint hogyha megmaradtunk volna az élőbbemben. Az mindhiába, a politikai világban épugy van mint a társadalmi világban ; az a ki helyét nem igényli és nem^ foglalja el, annak helyét mások veszik át. Én ezt a politikái mindig agy tekintettem, mint határozott kifejezését annak, hogy ott beleegyezésünk nélkül nem fog semmi sem történni. A mi a megoldást illeti, az én felfogásom szerint a megoldásra most gondolni nem lehet; mert hogy milyen fordulatokat fognak venni az ottani dolgok, azt emberi elme előre uem tudhatja. Autonómiáról beszélnek. Ugyan kérem, mi tulajdonképeni nehézsége annak as országnak ? Az, hogy van ott két számbavehető elem, a mely egymást ellensúlyozza és a melyeknek egyike 4—5 századon át uralkodott a máslkon és talán most is fenn akarja tartani ez uralmát; mig a másik elem mindezen uralomnak következményeit el akarja törülni és ha lehet, magát a dolgok élére állítani. Hát képzelheti a t. ház, hogy ez a két elem magára hagyatva és ha még esetleg autonómiát, tartományi gyűlést, vagy oly. smit kapnak, mondom hogy ez a két e!em megtudna-e csak egy hónapig is egymással férni, nem lesz-e ott folytonos izgalom, nem fog-e igyekezni egyik a másikat elnyomni? Tehát autonómiára ott, most legalább alig lehet gondolni. De azt mondják, vonuljunk mi vissza az occupált tartományokból határaink közé. Jókai Mór t. barátom ezt a kérdést már megemlítette. Én még csak azt teszem hozzá, méltóztassanak elhinni, hogy nekünk ez esetben még beljebb kellene ám visszavonulnunk; mert Dalmatia nem lesz oly könnyen megvédhető. Megmondom miért. Méltóztassanak megengedni, hogy én is szolgáljak egy kis történeti adattal, mely Montenegró keletkezésével összefüggésben van. Hogyan keletkezett a mostani Montenegró? Ugy, hogy mikor a törökök egyrészről, a velenczeiek másrészről, a tengerről azokat atartományokat elfoglalták, (Somssich, Pál, közbeszól: Hát eddig ? /) Igen de eddig az a mozgalom nem volt ugy kifejlődve, mint most. az ott lakó nép és velük a fejedelem, a kii legalább a hagyomány a mostani fejedelem elődjének tart, bevonult a fekete hegyek közé, de azért nem felejtette el, hogy az elhagyott tartományokban ur volt; le-le néznek most is az Adriai tengerre, a Cattarói öbölbe s ahhoz ép ngy igényt tartanak, mint talán Herezegovinára, mert az az Antivari, az a Dulcigno melyeket nekik adtunk, előttük nem nagy jelentőségűek, mert ha a bóra fújni kezd; a hajóknak szaladniok kell, nem mehetnek be e kikötőkbe, de igényt tartanak Cattarora és mig ezt nem birják, addig nyugton nem lesznek. Ne higyje tehát senki, hogy békén lesznek, ha mi kimegyünk Herczegovinából. Szóval most a kérdés az, hogy jobb-e vagy rosszabb a jelen positio s helyes-e annak megtartása? Én sokkal jobbnak vélem a jelen positiót s annak megtartását kivánom, tehát megszavazom az előirányzott összeget. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Ha álláspontomon semmi meg nem erősített volna, megerősített azon beszéd, melyet az előttem szólott képviselő ur elmondott. A képviselő ur ugyanis beszédét első sorban azon katonai helyzet taglalásával kezdette, mely Krivosciában ma fennáll és azt állította, hogy Krivosciában ma sokkal előny ösebb helyzetben vagyunk, mint voltunk 1869-ben. Ezen állítását azzal támogatta, hogy ma Trebinjében vagyunk, innen képesek lévén ellenőrizni a krirosciai hegységet; de elfelejtette azt, hogy ugyanakkor, midőn a mi csapatiank Trebhije felől kerülnek a krivosciai hegységbe, ugyanakkor alkalmuk van a lázadóknak a montenegrói határon távozni s menekülni, mely határok sokkal könyebben hozzáférhetők. Hivatkozott arra, hogy a niksicsi fensikon könnyű lesz a felkelőkhöz közeledni, de elfelejtette, hogy Niksics nincs az occupált területen, nincs Dalmatia területén, hanem idegen állam területe, melyre lépni nem lehet. De tovább megy s állítja, hogy helyzetünk Boszniában nagyon előnyös Dalmatia megtartása tekintetéből. Tekintsen bárki a térképre s azonnal meg fogja látni, hogy a dinári alpok vonulnak végig, melyek Dalmátiától egész az Orient hegységig minden támadást elhárítanak s a történelem azt tanúsítja, hogy ellenség Dalmátiát azon oldalról, mely Bosznia felé esik, soha meg nem támadta. Marad azon rész, a mely az Orient-hegységtöl Sutíorináig terjed. Erre nézve pedig nem vagyunk biztonságban, mert Dalmatia Montenegróra hátáról. Montenegró érdekei, mint a képviselő ur kiemelte, a mienkkel annyira ellentétesek, hogy az Őrient-hegység felől a Suttorináig a dalmát j tengerpartokat alig tarthatjuk nyugton. Mi követ-