Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-63

216 63. országos ölés február 23. 5882 hoztunk. Természetes, hogy én e politikát, mikor először szőnyegre került, pártoltam eollegáim nevében is. Megvallom, mindig örülök, mikor látom, hogy egy elhagyott nép a járomból kiszabadul s oly államhoz csatoltatik, a hol culturát talál. E szempontból kiindulva, szívesen pártoltam e politikát, főleg azon reményben, hogy szók a hibák, melyek előfordulnak, mellőztetni fognak, melyek az osztrák traditiók folytán ugy mint másutt is elkövettetnek. Eu ezt kéiízben voltam bátor elmondani, egyszer egy conferentián Bodán, egyszer Pesten. Az akkori küliigyadnister a deíegatióbrm elismerte, daczára anmk, hogy elébb azon jelszó járta, miszerint egy trombitással és egy zászlóaljai el lehet foglalni azon tartományokat, mondom, elismerte azt. hogy ő már előre tudta, hogy ott lázad;!s lesz. Harmadszor pártolom ezen politikát azért, mert annak daczára, hogy a t. m misterelnök ur igen szép distinctiot tett a szláv és pánszláv politika közt; mégis el kell neki ismernie, hogy ez inkább szláv, mint szlivellenes politika. Mert azt csak tagadni nem lehet, hogy ha egy ilyen nagy terület annyi lakossággal bekebeiezíetik, ez által a szláv elem a monarchiában tetemesen szaporodik. Úgyde ebben semmi veszély nincs. Méltóztassék megnézni csak a történetet. Kérdem, mikor csinált zavart vagy hozta veszélybe a régi időben e monarchiát a szláv elem? AZÉ hiszem, nem találunk erre esetet, sőt az áj időben sem tudunk momentumot, hogy a szláv elem által a monarchia veszélybe sodortatott volna. De hát kérem, a legújabb időben iít vagyunk mi 30-an vagy 40-en horvátországi képviselők. Már ha az a szláv elem oly rémítő veszélyes volna, bizony nem pártolnánk mi a kormányokat sorban. Hanem mennénk oda át (a szélsőbalra mutat) és szavaznánk mindig a kormány ellen és ha mi oda átmennénk, akkor már csakugyan beállana a veszély, mert a mostani viszonyok alapján igen nehéz lenne ily körülmények között oly kormányt alakírani, mely . képes volna a monarchiát minden veszélytől megóvni és akkor nálunk Horvátországban oly megszállás következhetnék be, melyet bizonyára önök sem tartanak kívánatosnak. Hanem nem tagadhatom és arra vagyok bátor a kormányt figyelmeztetni és kérni, hogy jövőre nézve — mert hogy ezen táneznak mikor lesz vége, nem tudjuk, elég az hozzá, hogy most szünóra van — arra kérem a t. kormányt, hogy azt az administrátiót, a mit ott inauguráltak, ne méltóztassék tovább is folytatni. Annak a föld nek a népe még olyan primitív természetű, hogy az a nép megelégszik, bárki áll élén, de tud vele bánni és beszélni, a ki megmagyarázza neki, hogy az, a mit tőle kívánunk, csakugyan I szükséges és igazságos. Az ily népre nem lehet a caltartörvények terheit egyszerre nehezíteni, azon sok új adóval, különösen a dohánymonopoliummal, méltóztassanak elhinni, nem tud megbarátkozni. Ezek a körülmények hozták a bajt, mig ellenben a véderoről szóló törvényjavaslat életbeléptetése még nem eredményezte volna a lázadást, habár biztosíthatom a t. kormányt, hogy attól a naptól kezdve, a midőn ott a váderőről szóló falragaszokat kifüggesztették, született meg a lázadás csirája, a mely lassan fejlődött és pedig nemcsak az oríhodoxok, hanem a mohamedánok közt is. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha az ott lakó nép, legyen az akár mohamedán, akár orthodox, akár katholikus, látja, hogy igazságosan kormányoztatik, szűk körülményei közt is megeíége.lett lesz; de ha látja, hogy először is megmaradnak a régi igazságtalan török adók, megmaradtak azon agrár viszonyok, melyek eddig léteztek, sőt ehhez még egy rakás új törvény adatik, a mely őket minden vagyonukból kifosztja, akkor nem lehet várnunk, hogy elégedettek legyenek. Úgyis kevés földi javaik vannak, ugy hogy egy egész családnak nem ér a vagyona annyit, mint egy czivilisált embernek a salonöltöuye. Az ily ember ily körülmények között természetszerűleg elégedetlenségében zúgolódni és lázongaui kezd. És ne méltóztassék azt hinni, hogy bármily csekély is e nép, azt ott a hegyek közt oly könnyen le lehet verni. Azért szükséges oda oly nagy hadsereg, mert ha itt legyőzik, amott meg újra felkél. Nagy bajt okozott — sajnos, ki keli nyilatkoztatnom — az a nagy sereg idegen tisztviselő is, a mely oda bement, a kikre bizony az a szegény Rája azt mondta: nagyobb csapás ez, mint a török. (Derültség a széhö baloldalon.) Kiküldtek oda olyan hivatalnokokat, kiket itten igen szívesen nélkülöztek, sőt örültek elroenetelöknek és mikor aztán vissza, akartak jönni, neio akarták visszavenni. Ilyenekkel milyen lehet az administratio, képzelhetni. Eu ezeket kötelességemnek tartottam a kormány figyelmébe ajánlani, mert érdekünkben áll ott a rend és béke helyreállítása s megszilárdítása. A mi ott most történik, még csak ideiglenes előjátéka a következőknek, az a 8 millió nem elég, még sokkal többe fog ez kerülni. De van még egy harmadik módja a rend helyreállításának. Ott, a hol majd minden ember koldus, sokkal kevesebbel, egy pár százezer forinttal el lehetne érni a czélt. Ott van például Stojanovics, a ki nagy szolgálatot tett nekünk, mikor hadseregünk bevonult s ha jól tudom, érette kitüntetést is kapott; igen de nem ez kellett, ez a szegény ember azt mondotta, adjatok nekem valamit, a miből éljek, 5 — 600 forintot s meg-