Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

2()0 f;- országos ilés ban, mindenütt az öröm tüze égett az emberek szemeiben. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A önök oceupátiójának az volt akkor a raisonja, a mi volt a sziue, a mi rolt valóságban. Most a mikor azok az önök keblén dédelgetett, az udvar által negyven esztendő óta felhizlalt illyrek, délszlávok most az önök kezében megfogják a puskát és önöknek a hátakhoz verik : (Nagy tetszés a szélső baloldalon) most önök előállnak és azt mondják, hogy azért kellett azt a két tartományt elfoglalni, hogy a szláv áramlatnak útját állják. Bocsánatot kérek, Rodiehokkal, Philppoviehokkal (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) annak a szláv áramlatnak útját állni nem lehet; és midőn a közös pénziigyminister, a külön közös bosnyák minister, Szlávy József ur a delegátió előtt azt mondja, hogy az elfoglalt két tartományban levő tisztviselői kar talán kilenczíized részben szláv és tegnap olvastam a kimutatást, hogy nagyobb részben délszláv és látjuk az eredményt, hogy ott a lázadás épen délszláv irányban minő mérveket Ölt és minő irtóztató erő kifejtésére van ott szükség, ha csak fejünk tetejére nem engedjük nőni a zavart : akkor most önök ne álljanak elő azzal, hogy önök szláv-ellenes politikát csináltak. Ha ezt akarták: mi szükség volt —• ismétlem —- akkor a mohamedán elemet ott eltiporni? És megjegyzem — itt jut eszembe — hogy én teljesen érteném azt, ha mikor az az oecupatió megtörtént, a t. kormány, a ki azt csinálta, számot vetett volna magával és azt mondta volna: itt van két elem. Egyik az orthodox keleti szláv elem, másik a mahomedáu elem; egyik a másikkal erőben és befolyásban körül-belül egyenlő, de a kettő összeférhettem Én nemcsak szuronyaim hatalmára, nem zsandáraímra, hanem äz ottani lakosság egy részére alapítom hatalmamat, hogy akár az occupátióf, akár az annexiót megalapítsam némileg erkölcsileg is. Tehát vagy tökéletesen megnyerem és pacificálom magamnak a szláv elemet, vagy megnyerem és pacificálom magamnak a mohomedán elemet, S ha az egyik elégedetlen találna lenni, felhasználom ellenében másik barátomat és szövetségesemet. Ezt értem. De, hogy bemenjünk oda szuronyaink árnyékakában és ott 3 esztendeig oly roszul vezessük az administratiót, mint ezt mikroskopikus adagokban Baross Gábor képviselő ur is elismeri, hogy ott 3 esztendeig akként administráljunk az osztrákok és a magyarok nevében — mert ha nem vitték volna be a nemzet becsületét, nem érdeklődném annyira iránta, — hogy Önök ugy vigyék az administratiót, hogy mind a két ottani elemet halálos ellenségévé tegyék az ugyuevefebrnár 22 1SS2. zett osztrák-magyar uralomnak annyira, hogy az orthodox szlávság tényleg fegyvert ragadjon és hogy a mahomedán elem, mely ki nem vándorolt még — mert jó része kivándorolt — tartózkodva és gyanús szemmel várakozó állásban nézze a dolgokat —a déli szlávoknak nem segít, de nem segít nekünk sem — bocsánatot kérek, akkor ki kell mondanom, hogy ott a kormány a lehető legroszabb módját választotta a kormányzatnak. Annái rosszabbat képzelni sem lehetne. (Hdyeslés a szélső baloldalon.) Mikor a miuisterelnök ur nem nagyon rég előttünk nagy önérzettel hivatkozott önmagára és azt mondotta, hogy mindig — nem emlékszem szavaira, gondolatát akarom kimondani — hogy mindig nagy érdemül tekinti magára nézve, hogy e nemzetei, ez országot Í876—1878-ban 100 milliókba kerülő háborútól megmentette, mikor ezt nagy érdemül rója fel magának, azt kérdem, mit nyert azzal, hogy megmentette akkor a nemzetet? Biztos-e arról, hogy megmentette? Azt kérdem a minister úrtól, hogy a mi akkor elmaradt, azt hiszi, hogy talán örökre el fog maradui? {Tetszésnyilatkozatok a szélső balon.) Egy dolog elmaradt igenis, egy hatalmas szövetséges (ügy van! a szélső b'úon) a balkánfdszigeteo, azt sikerült megolniok. (Ugy van! a szélső' balon.) Az orosz szövetséggel sikerült a törököt, a hű szövetségest talán az örökös aléltság állapotára juttatni. (Helyeslés a szélső balI oldalon.) Az az ellenség, melylyel a ministerelnök ur, azaz nem ő, dehogy ő szövetkezett, neki csak ott kellett a szövetkezeitek mellett oldalt és hitül járni {Nagy derültség a szélső baloldalon) és a t. többséget szintén oda gyűjteni fedezetül. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mondom, az az ellenség, melylyel szövetkeztek, az lett a sokkal erosebb, mig egy híí és erős szövetséges kidőlvén mellőlünk, mi gyengébbekké váltunk. Tudom — nem tudom, csak felteszem — hogy a miuisterelnök ur majd, ha ugyan felel e kérdésekre, mi ugyan szokásában nincs, (Mozgás a jobbolda'on) bocsánatot kérek, mert azon igen fontos dolgokra, melyeket tegnap Helfy igeu t. barátom felhozott és melyek voltakép a vita igazi tárgyait képezik, azokra azzal felelt, hogy azuttal nem felel, hanem majd máskor; a t. minisíerelnök ur pedig a másod- és harmadnapra visszaemlékezni nem szeret. (Derültség.) Fölteszem, hogy a t. minisíerelnök ur majd mikor a szövetségekről lesz a szó — ha ugyan lesz szó — az ő beszédében, azt fogja mondani, hogy hisz, ha elvesztettünk itt egy szövetségest, de van egy más szövetségesünk Európában : Európának leghatalmasabb állama. Ha csakugyan van és ha csakugyan szövetségesünk, a min nincs jogom és okom ma kételkedni, azt a tényt