Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

(52. országos ülés február 22. 1882. 191 és pedig először »z indítvány és interpellátióskönyv felolvasása. Péchy Jenő' jegyző': Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány, sem az interpellátióskönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése, gr. Szapáry Gyula m. kir. pénzügyministernek előterjesztéséről, a monarchia déli részében és a megszállt területen kitört mozgalom elnyomására szükséges katonai intézkedések keresztülvitelére, a közösügyi bizottságok által megszavazott 8 millió forintnyi rendkívüli szükséglet tárgyában. Miletics Szvetozár: T. ház! Kötelességemnek ismerem, hogy e fontos ügyben álláspontomat egynehány szóval jelezzem. Ezen álláspont már a saját és elvbarátaim nevében a legmagasabb trónbeszédre előterjesztett välaszfelirati javaslatban kifejezve volt e szavakkal: hogy ideje volna Bosznia és Herczegovina evacuatiójának. Ezen nézet mellett maradván, hivatkozom ennek erősítésére, az igen tisztelt Mocsáry Lajos képviselő ur által tett nyilatkozatra, mely szószé rint igy hangzik: „Nézetem szerint a mi külügyi érdekünk abban áll, hogy a Balkán-félsziget már eddig constituált apró államai, minél tökéletesebben consolidáltassanak és e czélra szükségesnek tartom, hogy adjak ki Boszniát." Végre kijelentette: „Es azt hiszem, hogy szükséges, hogy e tekintetben kifejezést adjunk a válaszfeliratban annak: hogy inkább ma, mint holnap ürítsük ki azon elfoglalt boszniai és herezegovinai területet." A tisztelt előadó ur azzal végezte beszédet: „Hogy a monarchia autoritása minket kényszerít állásunkat a Balkán-félszigeten megtartani." Azonban hivatkozom dr. Sturmnak az osztrák delegatióban e kérdés tárgyalása alkalmával tett azon nyilatkozatára, mely szerint: „Az occupatiónak tisztességes befejezése, mint a hogy Anglia részéről Afganistánban történt, semmikép sem csökkentené a monarchia hatalmát és tekintélyét." Bosznia és Herezegovina csak kényszerítve elfogadott occupatióját minden párt elitélte és ha három év utáni következményeiből kitűnik, hogy ez káros és veszélyes politika volt, lehet és kell ezt, mint Anglia Afganistában, evacuatióval tisztességesen kijavítani. En tehát nem pártolhatom a kormányi javaslatot, hanem pártolom Helfy t. képviselő urnak javaslatát. Baross Gábor: T. képviselőház! Engedtessék meg nekem, hogy ezen fontos ügyben szintén állást foglaljak; ámbár megvallom t. képviselőház, nem nagy barátja vagyok a szónak és sajnálom az időt, a mely ezen örökös vitatkozással itt eltöltetik a nélkül, hogy gyakorlati eredményt tudnánk felmutatni, a nélkül, hogy azon számtalan sok reánk nehezedő feladatnak a megoldásához hozzáfoghatnánk ; és sajnálom ezt a helyzetet, melynél fogva ezen tárgyban újabb vitatkozás idéztetik elé, a melyről Helfy Ignácz t. képviselő ur tegnap megjegyezni méltóztatott, hogy már harmadszor jutottunk beléje. Ámde a komoly munkára törekvő többségnek nincs módja ezt megakasztani. És mert tegnap olyanok mondattak, melyeket válasz nélkül hagyni még sem lehet, bátor vagyok felszólalni. (Halljuk .') Azon álláspont, a melyet épen most Miletics Szvetozár képviselőtársunk kifejezett, egyezik azzal, a melyet kifejteni hallottunk tegnap a szélső bal két vezérszónoka által. Egyezik a tendentia az elfoglalt tartományokból való kivonulás iránt; csakhogy azt hiszem, az irány a kettő között lényegesen különböző. A szélső balról kívánják a kivonulást, hogy bizonyos nemzetiségi kalamitásoknak vége vettessék; Miletics t. tagtársunk részéről pedig kivántatik a kivonulás, hogy megczáfoltassák a mi politikánknak amaz alapvonása, a mely szerint a déli határokon nagyobb szláv államok képződését megakadályozaiidónak tartjuk. Az Ő álláspontja szerint javítandó a határainkon lévő apró államoknak helyzete, tehát Bosznia és Herezegovina elfoglalásával fel kell hagyni azért, hogy ezen déli szláv államok nagyobbittassanak. Mig tehát a kiinduló pont a két nyilatkozat közt egyező, ennek az oldalnak álláspontjával az merőben ellenkezik; mert miként már számtalanszor volt itt e képviselőházban az occupatió politikájának védelmére kifejezve, a czél — ismétlem — az volt: megakasztani és meggátolni azt, hogy a monarchia határai körül nagyobb szláv államok alakítása által éles és élénk aktióra F képes gyűrű vonassek. Es ha a t. képviselő urak azon oldalról az occupatió dicsőségét ezen kormánynak akarják hagyni, akkor azon hivatkozás dicsőségét, a melyben Miletics képviselő ur részesítette Mocsáry t. tagtársunkat, viszont mi azon oldal sajátságos álláspontja elfoglalásának illustrálásául t. Mocsáry képviselő urnak kell, hogy átengedjük. (Tetszés jobbfelöl.) Mocsáry Lajost, képviselő ur egész beszéde a közte és társai közt megállapított helyes munkamegosztás szerint a delegatió intézménye ellen volt irányozva. Felhozta, hogy a delegatió lejárta magát, hogy a magyar delegatió hivatásának betöltését legföljebb abban találja, hogy a loyalitásban versenyezzen az osztrák delegátióval és végül azt mondja és ez súlypontja beszédének, hogy a delegatió súlyos mulasztást követett el akkor, a mikor a boszniai