Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-61
|84 61, orsíégos ülés febraár 21. 1882 arra, hogy, mint rendesen történt eddig is évenkint a ház ezen részérő], hogy egyszerűen megtagadjam szavazatomat ezen tételtől, hanem ez alkalommal bátor leszek kérni a t. házat, mondja ki egy indokolt határozati javaslatban, hogy a közösügyi kiadásokat nem fogadja el. A határozat hozatalának ily módját szükségesnek tartom azért, mert szükségesnek tartom, hogy a magyar képviselőház tiltakozzék azon súlyos törvénysértés ellen, mely elkövettetett a hatalom által akkor, midőn Bosznia és Herczegovináhan az általános védkötelezettséget behozta (Helyeslés a szélső baloldalon) és ennek alapján egy 41 ezer főből álló hadsereg felállítását elrendelte. Szükségesnek tartom, hogy ezen utón tiltakozzék a magyar országgyűlés a delegátió által elkövetett azon súlyos kötelességmulasztás ellen, hogy a közösügyi törvényekben világosan kifejezett tiszte szerint nem vonta felelősségre ezen tény ért a közös kormányt. Szükségesnek tartom, hogy a magyar törvényhozás határozott kifejezést adjon abbeli elhatározásának, hogy az ország alkotmányát és törvényeit fentartani bárki ellen el van határozva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meglehet, tán némi meglepetéssel fogja hallant a t. háznak nem egy tagja, miért kívánom én indítványozni a közösügyi kiadások megtagadását a boszniai és herczegovinai ujonczozás miatt. Reménylem, hogy ezen netalán hézagosnak látszó következtetésben előadásom folyamán a logikai összefüggést meg fogja találni a t. ház, ha becses türelmével és figyelmével megajándékozni méltóztatik. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Tudvalévő dolog, hogy Boszniában és Herczegovinában egy 35—40 ezer főből álló hadsereg felállítása vau elvileg elhatározva. Ezen tényről biztos tudomásunk nincs, mert velünk a dolog se előlegesen, se azóta hivatalosan nem közöltetett és ép azért voltam bátor már a múlt napok nak egyikén azon kérést intézni a t. házhoz, méltóztassék az 1848.- III. t.-cz. értelmében utasítani a kormányt, hogy az ezen ügyben tudomására jött irományokat a ház elé terjeszsze. Nagyon sajnálom, hogy ez nem történt meg. Megakadályoztatott küíönösen a t. kormányelnök urnak felszólalása által, ki a házszabályok ürügye alatt kívánta az előterjesztés elhatározását megakadályozni. Közbevetőleg legyen szabad megjegyeznem, hogy nem tartom helyesnek, hogy a t. ministerelnök ur e részben egyátalán felszólalt és a ház elhatározására befolyást gyakorolni törekedett, sőt azt provoeálta is, mert akkor, mikor a házszabályok értelmében a kormánynyal kell valamit tennünk, nem az a kérdés, tetszik-e a kormánynak, vagy a kormány valamely tagjának, hanem az, tetszik-e a háznak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mondom, a rendelet velünk nem közöltetett, hanem ismerjük azt már korábban a hírlapokból és nevezetesen azon tárgyalásokból, melyek az osztrák-magyar kormány és Törökország, valamint a többi államok közt a tény következtében folytattatok; ismerjük továbbá a delegátió korábbi hosszabb ülésszakának tárgyalásaiból, mert annak irományai közt az újonezozási rendelet nem foglaltatik. Ugy látszik ez egész eljárásból, hogy ismét azon nálunk már, fájdalom, jórészt meghonosult gyakorlatot akarták követni, hogy teremtsenek egy faite accomplie-t, a melyet azután a törvényhozás feladata, ha tetszik, az alkotmányosság nagyobb dicsőségére, utólagosan beczikkelyezni, a magyar államférfiaknak tétetvén kötelességévé, hogy találjanak utólagosan argumentumokat, a melyeknél fogva a kiadott rendeletet, a történt absolutisticus intézkedéseket helyeseknek találta. S tapasztaljuk, hogy ebben a magyar államférfiak valóságos virtuositást mutatnak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem vizsgálom t. ház, jogos volt-e a berlini szerződés szempontjából az újonezozás elrendelése és Bosznia-Herezegovinában a véderőnek szervezése; arra sem kívánok kiterjeszkedni, czélszeru volt-e egy 1000D mértföldnyi kiterjedésű Krivoscsijét teremteni ott az újonezozás ált--íl, mert kétségtelen, hogy az ottani kormányzatnak ez utolsó ténye nagymértékben járult a lázadás kitörésére. Én ez alkalommal csupán arra szorítkozom: törvényes volt-e az a rendelet? És ha nem volt, milyen kötelesség háramlik a törvényhozásra? (Halljuk!) Az említett újonezozási rendeletet én határozottan törvényellenesnek tartom. Az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a elrendeli, hogy a magyar hadseregnek, mint a közös hadsereg kiegészítő részének vezérlete és vezénylete ő Felségének jogaihoz tartozik, de mint a 12., a 13. és a többi szakaszok mutatják, a hadseregre vonatkozó minden egyéb iníézkedést az ország magának továbbra is fentartotta és ennek az a praktikus további fejlődése következett be, hogy az 1868: XI. t. ez. és az 1879 : L. t.-cz. szerint arra, hogy milyen legyen a közös hadseregnek létszáma, a két törvényhozásnak beleegyezése kívántatik meg. Az 1867: XII. t.-cz. 13. §-a továbbá világosan mondja : „ Azonban a védrendszer megállapítása vagy átalakítása csak a két törvényhozás hozzájárulásával történhetik meg." De továbbá ott van a boszniai administratióra vonatkozó 1880: VI. t.-cz., melynek 5. §-a azt mondja, hogy minden változtatásához azon viszonynak, a melyben az occupált tartományok a monarchia két feléhez állanak, csak a két törvényhozásnak ^beleegyezése szükséges. Ezek azok a törvények,
