Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

54. országos ülés február 13. 18S2. 13 nö'bb alkalmasabb egyénre ezen tanszék nem bízathatott volna. Első vádja, a melyet t. képviselőtársam fel­hozott, az, hogy a magyar nyelvet nem birja és hogy előrehaladt koránál fogva ezen nyelvet többé elsajátítani nem fogja. Mellékesen t. kép­viselőtársam humorral, talán másnak is lehetne azt nevezni, bizonyos idegen szülöttekről beszél, kik sokféle nyelvet tudnak, de egyformán ro­szul. Hogy micsoda vidék szülöttjeit értette, nem tudom. He van szerencsém a t. ház előtt kijelen­teni, hogy Hantken Miksa Sziléziában lengyel szüléktől születvén, anyanyelve lengyel volt. Ezelőtt 24 évvel hazánkban letelepedvén, a ma gyár nyelvet oly gyorsan elsajátította, hogy már is ezelőtt 18 évvel a magyar tudományos aka­démia levelező és 10 évvel rá rendes ragjának megválasztatott. Ugy hiszem, hogy t. képviselő­társam fel fogja tételezni a magyar tudományos akadémiáról, hogy tagjának megválasztani sen­kit nem fog, a ki a magyar nyelvet nem birja. Igen érdekes dolgokat beszélt t. képviselő­társam valami compromissumról, mely a köz­oktatási és kereskedelmi ministerek között létre­jött azon czélból, hogy Hantken, ki a legújabb ideig a földtani intézetet mint annak igazgatója vezette, az intézettől eltávolittassék, minthogy rósz vezetése miatt az intézet munkálatai nem bírták felmutatni azon eredményt, melyet az ország jo­gosan várt; érintette azt, hogy daczára annak, hogy az intézet már 12 év óta áll fenn, az or­szágnak csak egy kis része van földtanilag föl­véve. A mi a eompromissumot illeti, nekem ar­ról nem volt tudomásom, igyekeztem tehát ma­gamnak tudomást szerezni az illető ministerektől, de ők kijelentették, hogy nem tudnak róla sera­mit. A mi a fölvételeket illeti, különös fogalma van a t. képviselőtársamnak az effélékről, mert­én részemről biztosíthatom őt, hogy én, a ki 40 év óta foglalkozom ezen tárgyakkal s a ki egyike a legelsőknek voltam, kik" hazánkban földtani föl­vételeket eszközöltek, a legőszintébb örömömet fejezem ki azon, hogy ez intézet csekély sze­mélyzete mellett oly nagyszerű eredményt bírt felmutatni. A t, képviselő ur vádat emelt a t. köz­oktatási minister ellen, mely szerint daczára annak, hogy az egyetemi tanári testületet megkérdezte s az Hantken kinevezése ellen nyilatkozott, a nyilatkozatot semmibe sem vette s mindamel­lett kinevezését kierőszakolta. No már itt ismét engedje meg azon t. képviselőtársam, de részem­ről ugy hiszem, jelenleg az egyetemen egyetlen egy szakférfiú van, ki e tekintetben illetékesen fölszólalni képes és pedig olyan szakférfiú, kii nemcsak itt hazánkban, hanem a külföldön egy­iránt a legelső tekintélyek közé soroznak, ez Szabó József egyetemi tanár, ki a legerélyeseb­ben épen Hantken kinevezése mellett szólalt föl. T. ház! Szomorúnak kell jeleznem, ha oly férfiú, a ki életének legjobb részét hazánk geológiai és paleonthologiai viszonyainak tanul­mányozásában töltötte, a ki számos kitűnő mun­kát irt magyar nyelven, melyek egymagukban egy kis bibliothékát képeznek s a melyek a külföld által legkitűnőbbek közé soroitatnak, ha oly férfiú, a ki paleonthologiai kérdésekben a külföld előtt is e szaknak bizonyos részleteiben az első tekintélyek közé tartozik, ki a legújabb időben a magyar természettudományi társulat ál­tal Magyarország geológiai és paleonthologiai leírásával bízatott meg, ily támadásoknak ki van téve. {Igaz! ügy van!) Bocsásson meg t. képviselőtársam, ha én részemről, a ki az: ő véleményére természettudo­mányi dolgokban igen nagy súlyt fektetek, ezen támadására kijelentem, hogy azt mindennek in­kább tartom, csak méltányosnak nem. {He­lyeslés) Herman Ottó: T. ház! Személyes kérdés­ben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én figyelemmel meghallgattam Zsigmond} 7 Vil­mos t. képviselő urnak mostani beszédét, de én kétlem azt, hogy ő az én beszédemet olvasta és kiváltképen iparkodott volna, hogy épen a szó­ban levő tanszékre vonatkozó állításomat meg is értse. Én nem vontam le egyetlen egy árva szó­val sem semmit Hantken Miksa érdeméből, sőt elismertem, hogy tudós férfiú. De határozottan állítottam és állítom most is, hogy fogyatékos nyelvismereténél fogva egyetemi tanszékre őt al­kalmasnak nem tartom. Az lényegesen különböző két kérdés: tudományos munkálatot folytatni, vezetni, publikálni és egy auditóriumnak előadni, azt oktatni. Ez nem egy és ugyanaz! {Ugy van! a szélső halfelöl) A mi a földtani intézetet magát illeti, én nem mondtam annak munkálatát csekélynek, magam tudom, hogy az nagy munka; hanem azt mondtam, hogy lehetett volna több és na­gyobbszeru. De ha a t. képviselő ur engem itt igyekszik a ház előtt megpirítani, én azt mon­dom, hogy méltóztassék meggyőződni, hogy az igazgatóval a tisztviselők nem tudtak megférni, az volt oka, hogy az illető onnan elvitetett. És a kompromissumról értesültem a keres­kedelmi minister ur szájából, mikor azt mondta: „Intézkedés fog történni, hogy az illető az inté­zettől elmenjen." Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Nem lehet szándékom egy nagy szabású egyházi és vallási vitát pro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom