Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

54. országos ülés február 13. 18S2. 13 nö'bb alkalmasabb egyénre ezen tanszék nem bízathatott volna. Első vádja, a melyet t. képviselőtársam felhozott, az, hogy a magyar nyelvet nem birja és hogy előrehaladt koránál fogva ezen nyelvet többé elsajátítani nem fogja. Mellékesen t. képviselőtársam humorral, talán másnak is lehetne azt nevezni, bizonyos idegen szülöttekről beszél, kik sokféle nyelvet tudnak, de egyformán roszul. Hogy micsoda vidék szülöttjeit értette, nem tudom. He van szerencsém a t. ház előtt kijelenteni, hogy Hantken Miksa Sziléziában lengyel szüléktől születvén, anyanyelve lengyel volt. Ezelőtt 24 évvel hazánkban letelepedvén, a ma gyár nyelvet oly gyorsan elsajátította, hogy már is ezelőtt 18 évvel a magyar tudományos akadémia levelező és 10 évvel rá rendes ragjának megválasztatott. Ugy hiszem, hogy t. képviselőtársam fel fogja tételezni a magyar tudományos akadémiáról, hogy tagjának megválasztani senkit nem fog, a ki a magyar nyelvet nem birja. Igen érdekes dolgokat beszélt t. képviselőtársam valami compromissumról, mely a közoktatási és kereskedelmi ministerek között létrejött azon czélból, hogy Hantken, ki a legújabb ideig a földtani intézetet mint annak igazgatója vezette, az intézettől eltávolittassék, minthogy rósz vezetése miatt az intézet munkálatai nem bírták felmutatni azon eredményt, melyet az ország jogosan várt; érintette azt, hogy daczára annak, hogy az intézet már 12 év óta áll fenn, az országnak csak egy kis része van földtanilag fölvéve. A mi a eompromissumot illeti, nekem arról nem volt tudomásom, igyekeztem tehát magamnak tudomást szerezni az illető ministerektől, de ők kijelentették, hogy nem tudnak róla seramit. A mi a fölvételeket illeti, különös fogalma van a t. képviselőtársamnak az effélékről, mertén részemről biztosíthatom őt, hogy én, a ki 40 év óta foglalkozom ezen tárgyakkal s a ki egyike a legelsőknek voltam, kik" hazánkban földtani fölvételeket eszközöltek, a legőszintébb örömömet fejezem ki azon, hogy ez intézet csekély személyzete mellett oly nagyszerű eredményt bírt felmutatni. A t, képviselő ur vádat emelt a t. közoktatási minister ellen, mely szerint daczára annak, hogy az egyetemi tanári testületet megkérdezte s az Hantken kinevezése ellen nyilatkozott, a nyilatkozatot semmibe sem vette s mindamellett kinevezését kierőszakolta. No már itt ismét engedje meg azon t. képviselőtársam, de részemről ugy hiszem, jelenleg az egyetemen egyetlen egy szakférfiú van, ki e tekintetben illetékesen fölszólalni képes és pedig olyan szakférfiú, kii nemcsak itt hazánkban, hanem a külföldön egyiránt a legelső tekintélyek közé soroznak, ez Szabó József egyetemi tanár, ki a legerélyesebben épen Hantken kinevezése mellett szólalt föl. T. ház! Szomorúnak kell jeleznem, ha oly férfiú, a ki életének legjobb részét hazánk geológiai és paleonthologiai viszonyainak tanulmányozásában töltötte, a ki számos kitűnő munkát irt magyar nyelven, melyek egymagukban egy kis bibliothékát képeznek s a melyek a külföld által legkitűnőbbek közé soroitatnak, ha oly férfiú, a ki paleonthologiai kérdésekben a külföld előtt is e szaknak bizonyos részleteiben az első tekintélyek közé tartozik, ki a legújabb időben a magyar természettudományi társulat által Magyarország geológiai és paleonthologiai leírásával bízatott meg, ily támadásoknak ki van téve. {Igaz! ügy van!) Bocsásson meg t. képviselőtársam, ha én részemről, a ki az: ő véleményére természettudományi dolgokban igen nagy súlyt fektetek, ezen támadására kijelentem, hogy azt mindennek inkább tartom, csak méltányosnak nem. {Helyeslés) Herman Ottó: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én figyelemmel meghallgattam Zsigmond}

7 Vilmos t. képviselő urnak mostani beszédét, de én kétlem azt, hogy ő az én beszédemet olvasta és kiváltképen iparkodott volna, hogy épen a szóban levő tanszékre vonatkozó állításomat meg is értse. Én nem vontam le egyetlen egy árva szóval sem semmit Hantken Miksa érdeméből, sőt elismertem, hogy tudós férfiú. De határozottan állítottam és állítom most is, hogy fogyatékos nyelvismereténél fogva egyetemi tanszékre őt alkalmasnak nem tartom. Az lényegesen különböző két kérdés: tudományos munkálatot folytatni, vezetni, publikálni és egy auditóriumnak előadni, azt oktatni. Ez nem egy és ugyanaz! {Ugy van! a szélső halfelöl) A mi a földtani intézetet magát illeti, én nem mondtam annak munkálatát csekélynek, magam tudom, hogy az nagy munka; hanem azt mondtam, hogy lehetett volna több és nagyobbszeru. De ha a t. képviselő ur engem itt igyekszik a ház előtt megpirítani, én azt mondom, hogy méltóztassék meggyőződni, hogy az igazgatóval a tisztviselők nem tudtak megférni, az volt oka, hogy az illető onnan elvitetett. És a kompromissumról értesültem a kereskedelmi minister ur szájából, mikor azt mondta: „Intézkedés fog történni, hogy az illető az intézettől elmenjen." Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Nem lehet szándékom egy nagy szabású egyházi és vallási vitát pro-