Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

108 58. országos Siés fefcraár 1?. 1882. sége, de az a magyar faj valódi barátja. Azt hiszem, hogy a magyar fajnak, melynek fényes tulajdonait én is tiszteletteljesen elismerem, a jelen viszonyok közt nem a puha, hanem a kemény, az igen kemény németre van szüksége. Van még néhány észrevételem Mocsáry Lajos képviselő urnak a szászok ellen irányzott megjegyzésére vonatkozólag. Mi szászok is szeretjük ezen hazát és készek vagyunk érette mindent feláldozni, (Egy hang a szélső baloldalon: Tudjuk!) csak egyet nem: nemzetiségünket, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is kívánja senki!) Nemzetiségünk össze van forrva szivünkkel, lelkünkkel, gondolatainkkal; lehetetlen arról lemondani. {Egy hang a szélső baloldalon : Ki kéri ezt?) A szászok németajkúak testestol, lelkestől és németek akarunk maradni is. Mi nem vagyunk sem osztrák centralisták, (Egy hang a szélső baloldalon : Hát az absolutismus idejében! Hát a Reichsrath?) sem kifelé nem gravitálunk, hanem itt Magyarországon akarunk boldogulni, mert jól emlékszünk arra, hogy az Árpád- és Anjou-házból való királyok alatt, valamint Mátyás király alatt a magyarországi németség, kivált az erdélyi szászok állapotai a legvirágzóbbak voltak. De ismétlem, az akkori magyar államférfiak nem magyarosítottak, mig a mostani államférfiak magyarosítanak. Én ellenzem a Szalay képviselő ur által beadott határozati javaslatot. Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt végszó illeti a határozati javaslat beadóját, minthogy rajta kivül számos képviselő irta azt alá. (Eláll) Szalay Imre : T. ház! Mindannak daczára, hogy phisieumom fogyatékossága miatt újra elnézést kell kérném a t. háztól, miután olyanok mondottak javaslatom ellen, hogy lehetetlen, hogy azoknak némelyikére ne reflektáljak. (Halljuk!) Sajátságos esoportozatok alakultak ezen határozati javaslat ellen. Egyik részről, mit előre is tudtam, szász képviselőtársaim, másik részről a kormány, harmadik részéről saját pártom elnöke, Mocsáry képviselő ur. Mondom, sajátságos csoportozat ez és épen e különböző helyekről jövő enuntiatió mutatja azt, hogy ezen indítványra csakugyan szükség volt. Meg lehet vitatni azt, helyes-e ezen dolog, időszerű-e jelenleg, hanem magát az indítványt, a czélt, melyet az indítvány magában foglal, megtámadva nem láttam egyik szónok által sem. Oly fogásokhoz kellett nyúlni az ellenzőknek, melyeket bátran elcsavárasnak lehet nevezni. Legelőször is azon courtoisienál fogva, melylyel pártunk irányában tartozom, szükségesnek tartom foglalkozni Mocsáry t. képviselőtársam beszédével. Helytelenítenem kell azt, hogy 8 magát, mint egy istent tekintve, ugy tesz, mintha belátna az emberek sziveibe és ott az aláírásokat nem elvi elhatározásnak, hanem az aláírási költség miatti örömnek vindikálja, azt határozottan helytelenítem és visszautasítom. Nem is tudnám máskép megmagyarázni ezen eljárást, ha nem tudnám azt, hogy a magára maradt vezér rettenetes roszul érezheti magát s mikor a pártnak többsége elhagyja őt e kérdésben, az rettenetes kellemetlen lehet. Kellemetlen lehet pedig leginkább azért, mert nem egészen helyesen fejezi ki magát t. képviselőtársam, midőn azt mondja, hogy ő új helyzetben van, mert! neki meg kell adni, hogy a nemzetiségi kérdésben olyan sajátságos privát gusztusa van és ép e miatt nem először maradt ő most magára e kérdésben, ez már a második eset. (Ugy van! á szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy az aláírási mániák, melyeket említett, (Egy hang: Nem mondta!) az aláírás keresések roppant rosszul érintik az ő idegeit, ép ugy mint a kormánypárt t. vezéreiét. Pedig ezen aláírás keresések nagyon szükségesek annak a bebizonyítására, hogy nemcsak egy szónok, kinek keblében az eszme támadt, hanem mások is osztják az ő nézeteit. (Helyeslés balfelől.) Beszélnek hadjáratról, büntetésről. Bocsánatot kérek, hogyan lehet itt hadjáratról beszélni"? Mikép lehet büntetésnek nevezni ezt, holott a a pénzügyminister ur egyebet sem csinál, mini folytonosan adóalapot keres. Megadóztatja a szükségletet, az élelmi czikkeket s most már kisért az őrlési adó is. Midőn én egy új adóforrást akarok nyújtani a pénzügy minister urnak, épen neki azt megtámadni helyesnek nem tartom; (Helyeslés) mert hogy ha a ministernek az élelmi czikkekre kivetett adóra szüksége van, ugyan miért nincs szüksége a hiúság adójára, mert az már csakugyan nem más mint hiúság, hogy ott ragyogjon az illetőnek czége különböző nyelveken. Beszélt a minister ur arról is, hogy Parisban, Londonban sok idegen nyelvű felírás látható. Igaz, de egy különbség van, az : hogy a főczégek mind francziák és angolok, csakis a kis melléktáblákon olvasható különböző nyelvű felírás. De ne keressük Londont és Parist. Menjünk Zágrábba vagy Steinacker ur hazájába Nagy-Szebenbe és Brassóba : vájjon található-e ott magyar czég. (Igaz! Ugy va,nl) Szükségesnek tartom ezek után Steinacker képviselő urnak felszólalására válaszolni, mert ö felhasználva hangom gyengeségét, ellenem oly roppant kirohanást tett, a mely emlékeztet engem a hét vitéz svábra. (Derültség.) Azt mondja ugyanis, hogy sovány volt indokolásom. Meglehet, de csak azok részére, a kiknek hazafisága 1 is sovány, mert a kinek igazi a hazafisága, az nem