Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

104 58. országos ölés február 17. 1882. sara szükségesek, akkor még sem lehet azt tisztán administrationális költségnek mondani, ha pedig ezeket levonni méltóztatik, akkor az administrationális költségek aránylag csekély Összegre fognak leolvadni és mindössze mintegy 7 millió frtot tenni. De a képviselő ur összehasonlítást tett a dohánytermelésre nézve és hivatkozott egyrészt az előirányzatra, másrészt a pénzügyministerium működéséről általam beadott jelentésre és fel akarta tüntetni, ho-, r y ellentétes állítások foglal­tatnak azokban; mert mig az előirányzat a dohánytermelést holdankint átlag 5 1 / 4 méter­mázsára teszi, addig az általam beadott jelen­tésben 4 egész és néhány százalékra van téve. Bátor vagyok megjegyezni, hogy az elő­irányzat nem ezen alapra van fektetve, hanem a zárszámadásokra és ha méltóztatik a zárszám­adásokat átnézni, meg fogja találni, hogy átlag a dohányjövedelem bruttó 30 és néhány tized százalék, mig a nettó jövedelem 16.700,000 frt. Tehát ez nem egy fietivus alapra van fek­tetve, hanem a zárszámadás reális alapjára. A mi pedig azon összehasonlítást illeti, hogy miképen lehet ilyen kétféle kimutatást tenni, hogy az előirányzatban 5 1 / 2 métermázsa, a jelentésben pedig 4 és néhány tized métermázsa van felvéve holdankint; erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a jelentés nem arról szól, hogy mennyi a beváltandó dohány, hanem a jelentés tizedik lapján arról van szó, hogy a kiforrás után mennyi dohány adatik el, azt pedig méltóztatik tudni, hogy ennél 15% apadás van a kiforrás folytán; igy tehát ezen különbözet természetes okokon alapszik. De hibáztatja a képviselő ur, hogy az állsm­jószágok oly csekély jövedelmet hoznak. Mél­tóztassék megengedni, én az államjószágok jö vé­delménél elért eredméuyt olyan csekélynek nem tartom. Mert ha az államjószágoknak 600,000 catastralis holdon 2.700,000 frt tiszta jövedelme van — meglehet, magánkezelésben egyik-má-dk birtok többet jövedelmezhetne — hanem átlag az államjószágok jövedelmét ebből a szempontból csekélynek mondani nem lehet (Helyeslés jobbfelol) Áttérek azon kérdésre, a mely most, mint ezen vita leglényegesebb része fordult elő, Szalay Imre képviselő ur indítványára a czégtáblákat illetőleg. (Halljuk ! Halljuk !) E tekintetben én a kereskedelmet nem tartom olyannak, melyet nemzetiségek, országok, vagy városok határai szerint el lehetne választani. A kereskedelem internationálisnak tekintetik az egész világon. Méltóztassék megnézni Bécsben, ott a czímtáblákon az állam nyelvén kivül vannak franczia, angol, van magyar felírás is. Tehát a magyar nyelvet ott is kiakarjuk küszöbölni ?|Nézzäk Parist. Ott is a franczia felírásokon kivül min­denütt fogunk találni német, angol feliratokat is v mi azt mutatja, hogy a kereskedelmet internatio­nális természetűnek tekintik az egész világon. Lehet, hogy van egyes ország a keleten, a mely életbe léptetett ilyen intézkedést, de én kulturális tekintetben nem kelet felé, hanem nyugat felé akarok tekinteni {Élénk helyeslés jobb­felöl) és az ottani civilisatiót szeretem követni. A t. képviselő urnak, ezen indítványa — nevezzük meg a maga nevén — tisztán a német nyelv kizárására van irányozva, mert főleg arról lehet szó itt Budapesten. Én azonban a magyar­nyelv fejlődését nem tartom olyan üvegházi nö­vénynek, melyet ily chinai fallal lenne szükséges körülvenni, hogy fejlődhessék; és ezen pénzügyi tekintetből igen csekély fontossággal biró szem­pont miatt nem akarok alkalmat adni arra, hogy ez ismét nagy kérdéssé felfuvassék s hogy ez által azoknak kezébe, a kik nem viseltetnek jó­indulattal irányunkban,^ újabb fegyver adassék Magyarország ellen. (Elénk helyeslés) Méltóztas­sék megengedni, ez nem idézhetne elő mást — és ebben megerősít Steinaeker képviselő ur nyilatko­zata, mely szerint ő örömmel járul ezen javaslat el­fogadásához, — mint azt, hogy épen azon hírlapok, melyek ugy is rósz indulattal viseltetnek irántunk, eztismétfegyverül használnák fel. (Ugy van! jobbról.) Kérem ennélfogva a t. képviselőházat, mél­tóztassék ezen határozati javaslat mellőzésével a költségvetést elfogadni. (Helyeslés a jobb­oldalon) Kállay János: T. képviselőház! (Halljuk!) Csak egy pár észrevételt teszek az előttem szó­lott t. képviselő ur beszédére. Nevezetesen elő­ször, hogy a Szalay képviselő ur által benyúj­tott határozati javaslatnak szerintem a nemzeti­ségi törvénynyel semmi összeköttetése nincs, másodszor pedig, a mi azt illeti, hogy most nagyon sokan változtatják nevüket a régi magyar családok neveire, azon én igen Örvendek és ha az illetők nemcsak azon családok neveit, hanem régi tulajdonságait is felveszik, akkor azzal leg­alább nem fognak szászokká válni s nem lesz­nek Steinackerek. (Ugy van! a szélső baloldalon) Szalay t. képviselőtársam határozati javas­latát két oknál fogva pártolom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Először, mert én a czégek idegen nyelvű feliratában nem látok mást, mint tüntetést a magyar nyelv ellen és különösen a német nyelvnek a pártolását; másodszor, mert én ezt önkénytes adónak tekintem, mert ha kény­szerített adó volna, el nem fogadnám. De ez mondom, önkénytes adó, a melynek lefizetése, vagy le nem fizetése az illetők tetszésétői függ, mert hiszen a czégfeliratnak egyszerű meg­változtatásával elkerülheti" annak lefizetését és igy ez csakugyan önkénytes adó. De t. ház, minthogy én azon párthoz tartozom, a melynek

Next

/
Oldalképek
Tartalom