Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-58
58. országos ülés február 17. 1883. 101 48 előtti időben 29 frt 22V» krajczár volt átlag a piaczon a dohány mázsája, mig most az indokolás szerint 18 frt 30 krajezárra, de effecüv 17 frt 58 krajezárra megy az átlag, melyen az beváltatik, a minél tudjuk a secaturákat, melyeken a földmívelő népnek keresztül kell esni. Ily körülmények közt, midőn számokban kimutatható, hogy Magyarország agrieultúráját a dohány monopólium megöli, nem jövedelmet hozó, hanem inkább károsító, de az államra nézve annak üzeme szintén kimutatható az által, hogy mindig nagyobb százaléknyi befektetések kellenek arra nézve, hogy némi kis jövedelem kimutatható legyen, mint most már 66 frt befektetés után 33 frtot tud eredményezni. Ugy hiszem elérkezett az idő, hogy a törvényhozás gondjába részeltesse ezt a kérdést is, vagyis a dohánymonopolium megszüntetését, a mely monopólium Magyarországon egyáltalában sohasem volt indokolt, most pedig csakugyan határozott kárral űzetik, a kormány minél előbb intézkedjék és helyébe gondoskodjék oly módozatokról, melyek Magyarországon kivihetők. Mert ha a dohányeultura általában szabaddá tétetik, annak emelkedése biztosan várható, mert akkor az illető dohányföldek magasabb kataszterbe helyezése által jövedelmezőbbekké tétetuek és a dohány után vonható megadóztatáshoz mindenki szivesebben hozzájárul, mert tudja a nemzeti közvagyonosodás emelését az által, hogy gyárak keletkeznek és az által, hogy a külföldi forgalom emelkedvén, Európa és általában a világpiaczok biztosittatnak, a mi által az adóalap növekedik; mig igy korlátolt lévén a forgalom, mert csak a belpiaczra és Ausztriára vagyunk szorítva, a jövedelem is kevesebb és kénytelenek vagyunk a rósz trafikdohányt magunk elfogyasztani. Mindezeknél fogva, minthogy én is abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, mint többi elvtársaim, hogy a szerzetesi obedientia, mely a túlrészen van, egyáltalában gátol minden néven nevezendő törvényjavaslatnak vagy pedig határozati javaslatnak elfogadtatásában, a mely pártunkról jön, csak kötelességemet rovom le, midőn a t. ház figyelmét e miseriákra és calamitásokra felhívom és nem nyújtok be határozati javaslatot, a mely bár üdvös volna, de meri tudom, hogy a túlrészen levő szerzetesi obedientia azt biztosan leszavazza. Azért nem akarva továbbra a t. ház türelmét igénybe venni, egyszerűen kijelentem, hogy a pénzügyministerium költségvetését sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szalay Imre: Midőn felkérném a t, házat arra, hogy fogyatékos hangom iránti tekintetből elnézéssel lenni szíveskedjék, az általam benyújtani szándékolt határozati javaslatot hosszasabban indokolni nem is tartom szükségesnek. Nem tartom szükségesnek azért, mert hiszen lehetetlen, hogy ne legyen feltűnő egy idejövő idegen ember előtt az, hog} 7 az ország fővárosában Budapesten idegen nyelvű czégtáblák vannak, ugy, hogy nem is Magyarországnak tűnik fel előtte e haza. A feliratok idegen nyelvűsége ezen országban szükségtelen, még pedig azért, mert nagyon kevés ember van Magyarországon, a ki a magyar nyelvet meg ne értené. Hogy pedig idegen nyelvű czégiratok mégis vannak, ez csak bizonyos számításból történhetik, azon számításból, hogy az idegen vásárlók tájékozva legyenek, ha valamit venni akarnak. Ha ez áll, akkor az illető kereskedő már számadását megfogja találni abban, hogy azon adót, a melynek kirovását a t. háztól kérem, megfizetik az idegenek, a mennyiben tőle vásárolnak. Ennélfogva fentartván magamnak azon jogot, hogy az eshetőleges ellenvetésekre később feleljek; kérem a t. házat, hogy ezen határozati javaslatomat elfogadni szíveskedjék. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa) : „Határozati javaslat. Utasítsa a t. ház a pénzügyministert, hogy még ez ülésszakban terjeszszen e,gy törvényjavaslatot a t. ház elé, melyben a Budapesten létező kereskedő minden idegen nyelven irt czégtábláért évi JöO frt adóval rovassék meg. Kelt Budapesten, 1882. febr. 17-én. Beadja: Szalay Imre, országos képviselő. Aláirtak: Komjáthy Béla, Verhovay Gyula, Kaszap Bertalan, Kada Elek, Kiss Albert, ifj. Jeszenszky Ferencz, Bódogh Albert, Madarász Jenő, I'saák Dezső, Farkas Balázs, Békássy Gyula, Tóth Antal, Csávolszky Lajos, Németh Albert, Herman Ottó, László Imre, Ugron Gábor, Fornszek Sándor, Geisz László, Czirer Ákos, Krisztinkovich Ede, Csanády Sándor, Sembery István, Kiss Albert, Farkas Dávid, Pilisy Ferdinánd, Balogh Géza. Ivády Béla, Kiss Dániel, Hegedűs Károly, Becker János, Duka Ferencz, Füzesséry Géza, gróf Zichy Jenő, Tors Kálmán, Hentaíler Lajos, Ugron Ákos, Széll György, Nagy Ferencz, Sárközy Aurél, Ferenczy / Miklós, Reviczky Károly. Bartha Miklós, Ónody Géza, Incze József, Polónyi Géza, Almássy Sándor, Lükő Géza, Orbán Balázs, báró Prónay Gábor, Farkas József, Tassy Béla, Lázár Ádám, Náray Ferencz, Mezey Ernő, Ahsbahs Leo, Rohonczy Gida, Aboayi Emil, Urányi Imre, Lesskó István, Kisovics József, Nagy István, Szathmáry György, ifj. Latinovics, Hegedűs László, Jovaunovies István, Pázmándy Dénes, Dobránszky Péter, Bölönyi József, Kőrössy Sándor, Máriássy Aladár, Turgonyi Lajos, Madarász József, Pappszász György, Bereczky Sándor, Győrffy Géza, Szentiványi Árpád."
