Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

98 58. országos ülés február 17. 1882. messze, mert a középosztályt már tönkre tette, nem — miként monda — a rósz irányú nevelés, hanem irgalmatlan adórendszerével; a néjmek marhaállománya harmadára, negyedére olvadt le s ha még néhány évig oly módon gazdálkodik pénzügyminister ur, miként eddig tette s tervelt új adóját behozza: akkor hamar rá leszünk kényszerülve, hogy a Kun László szekerét és Basta ekéit elővegyük. Minket az önök közösügyes buzgalma sokkal vigasztalanabb helyzetbe sodort, mint Dobzse László korában volt a magyar nemzet, mert akkor legalább volt független és önérzetes parlamentje, mely erélyesen felszólalt a gyötrött nép védelmére, mely szigorú törvényeket alkotott az izmaelitáknak az országból való kitisztázására és száműzésére. Mig most pénzügyminister urnak amazoknál sokkal kegyetlenebb izmaelitái s azoknak önbíráskodása ellen, nem talál a nemzet sehol védelmet. Ha a pénzilgyministeriumhoz folyamodunk, helyesli közegei embertelenségét; ha az országgyűléshez folyamodunk, az, már t. i. a többség mindig egy véleményen vau a pénzügyministerrel. És az új-kor izmaelitái felbátorítást nyernek arra, hogy bőrét is lenyúzzák a szegény adófizető polgároknak. De hát hova fog ez vezetni t. ház ? Lehet-e a nép képviselőinek szemet hunyni s az adóképesség végkimerülését közönyösen bevárni? T. ház! Én azt hiszem, hogy nagyon is eljött az ideje, hogy a törvényhozás határt vessen az ily végletekig vitt zsarolásoknak és be nem várni az elkeseredés azon fokát, a midőn a nép maga fogja pénzügyminister ur izmaelitáit elűzni. Pénzügyér, valamint ministerelaök ur is ismételten az adókezelés jobbítmánya és nagy alkotmányos vívmányként igyekeztek feltüntetni azt, hogy közigazgatási bizottságainknak az adók kezelésébe, közigazgatási hivatalnokainknak az adók behajtásába befolyást engednek. T. ház, nem kívánok ez alkalommal a famosus közigazgatási bizottságról — a központosítási rendszer e furcsa szülöttjéről — elmélkedni. Legfölebb azt jegyzem meg, hogy ez a mixtúra compositum egyenesen a megyék önkormányzati jogának megsemmisítésére és absorbeálására irányul, az a megyegyülések delegatiója, a mely ép ugy absorbeáija és magához ragadja a megyegyülések legeminensebb jogait, miként a közösügyes delegatiók a törvényhozás leglényegesebb jogait. A hasonlat oly nagy, miszerint hinnem kell, hogy ministerelnök ur előtt a delegatiók eszményképe lebegett, a midőn a közigazgatási bizottságokat kifundálta; de ép azért, mert a közigazgatási bizottságokban a kormány kinevezett közegei a irányadók, ott az adókat érdeklőlcg mindig az történik, a mit az adófelügyelő ur akar. Valamint azt se tartom valami nagy vívmánynak, hogy közoktatási tisztviselőinknek az adók behajtásánál szerepet adtak, mert ez által elvonatnak hivatásszerű kötelességeik teljesítésétől, mert népszerütlenítik nemcsak személyüket, hanem az önkormányzati rendszert is s végre mert ez által az adókezelés költségessége fokozódik, miután ezen urak ily népkinzó mellék foglalkozásaikért külön díjakat húznak, a mi ismét a szegény adófizetők terheit növeli. Nem segít adó rendszerünk nyomorúságán a minister ur által legújabban benyújtott az adók kezelésére vonatkozó javaslat sem, mert az ismét csak toldozás-foldozás akar lenni, itt egész rendszerváltoztatás orvosolhatja csak a mi bajainkat. Az adóbehajtás e sorvasztó rendszere mellett méltán országos felháborodást szült pénzügyminister ur azon törvénybe ütköző rendelete, a mely az adóhivatalnokoknak hivatalvesztés terhe alatt meghagyta, hogy mindennemű régi adóhátralékot, illetékeket és bélyegbirságokat utolsó krajczárig hajtsanak be a folyó év végéig. Az igy fenyegetett, másfelől pedig buzgalmukért praemiummal kitüntetett adóközegek aztán működtetik az adóprést s felhajtottak 20 éves adóhátralékokat, a melyeket még az osztrákok se tudtak kicsikarni, felhajtottak illetékeket, a melyek jogtalanul vetettek ki s bélyegcsonkitási leleteket, a melyek igazságtalanul rovattak ki. Nem használt semmi fogadkozás, egyszerre hajtották fel e háromféle sarczot, ezen rósz termésű évben, az elemi csapások által súlytott népen s ez által ezreket tettek ismét földönfutó proletáriusokká. T. ház! Én nem tudom, hogy pénzügyminister ur honnan vette a jogalapot ily intézkedések tételére, hisz azon adóhátralékok tetemes része elévült, behajinatlannak bizonyult; a behajtható részre pedig a törvények bizonyos határidőket szabtak meg. Pénzügyminister urat semmi sem jogosíthatta és jogosítja fel az ily rohamos felcsikarásra. Ugy látszik, hogy pénzügyminister urnak csakpár év ig van szüksége adóképes polgárokra; ő a jelennek él, a jövőt tekinteten kivül hagyja. O ugy látszik, hogy csak az osztrákok és a bankárok pénz-szomját akarja kielégíteni; a nemzet végpusztulásával és az adóképesség végkimerülésének iszonyatos következményeire nem gondol. De önöknek képviselő urak, a népválasztottjainak gondolni kell erre, önök nem egy vétekterhelt cabinet mindenáron való fentartása, hanem a nemzet fentartáaára vannak hivatva. Gondolják meg, hogy azok a milliók, melyeket önök oly könnyedén egyszerű felállással, avagy „igennel" megszavaznak, százezrek,