Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
4 54. országos ülés február 13. 1882. Bünket oly mérvben szeretném emelni, mint a mily mérvben óhajtom apasztani a közösügyes és más gyümölcstelen kiadások tételeit. De örömöm nagyon rövid tartamú volt, miután közelebbről vizsgálva a költségtöbblet okát, arról kellé szomorúan meggyőződnöm, hogy azt nem mostohaként elhanyagolt népnevelésünk előmozdítására, hanem a központi bürocratia szaporítására akarja a minister ur felhasználni s a rendes kiadások 15,000 frt. többletével ministeriuma rubrikázóinak számát ismét i 1 egyénnel akarja növelni. S mivel indokolja ezt, az az, miben keres ürügyet e személy-szaporításra? A szegény néptanítói nyugdíjalap kezelésének fáradságos munkájával. S honnan akarja ezen czimboraság fizetését fedezni? Magából a néptanítói nyugdíjalapból. Hisz t. ház! Valódi szentségtörés, valódi égbekiáltó bűn, hisz ez a szegény koldus alamizsnájának elorzásával egy színvonalon álló eljárás lenne. Hiszen az a nyugdíjalap, silány 3—400 frtos fizetéssel ellátott, azt is pontatlanul, hiányosan kikapó szegény néptanítók existentiájától vonatik el. A betevő falatkenyér egyik felének letöréséből képződik. Azt levonják még olyanoktól is, a kik és a kiknek családjaik a nyugdíj jótéteményeiből ki vannak zárva. A szegény néptanítók egy élet nélkülözései és nyomora árán vásárolják meg azon hitet, hogy szegény családjaik haláluk esetén legalább nem dobatnak egészen segélytelenül az utczára s a minister ur ez alapot — a melynek minden fillérét a nélkülözés árán gyűjtik össze — akarja megcsonkítani azért, hogy hivatalnok-alkotási mániáját kielégíthesse. T. ház! A minister ur már beleesett azon bűnbe, hogy a néptanítók nyugdíjalapját megcsonkította s annak egy részét más czélokra használta fel, most a törvényhozást is bűnrészesévé akarja tenni. Igen fájna lelkemnek, ha önök, a nép képviselői között találkoznának olyanok, a kik e merénylet végbevitelére segédkezet nyújtanának. A pénzügyi bizottság ugyan enyhíteni igyekezett a népnevelők veszteségét és fékezni a közoktatási minister ur e communisticus hajlamait, a mely a tulajdonjog fogalmát és szentségét téveszti szem elől, akkor, a midőn a népnevelők nyugdíjalapjából évenkinti 8146 frt elsajátítására akar csakis felhatalmazást adatni s 11 új hivatalnok helyett csak 6-nak a beállítását hozza javaslatba. Én meg azt mondom t. ház, hogy nekünk nincsen jogunkban, nem ezen tekintélyes összeget, hanem egyetlen egy fillért is elvonnunk rendeltetésétől, hisz ha ez hatáskörünkbe eshetnék, akkor jogosítva lehetnénk, bárkit is házából, birtokából kidobatni s annak jövedelmeit hivatalnokaink fizetésére fordítani. Aztán t. ház, nem hivatalnok-szaporításra, hanem a hivatalnokok apasztására van szükségünk. Ott van például a közoktatási minister ur költségvetésének II. czíme, hol a tanulmányi ügyek igazgatására 235,675 frt van előirányozva, olyan dolgokra, a melyeknek gyakorlati haszna és befolyása nevelésügyünkre egyáltalában nincsen, sőt sok tekintetben gátlólag hat, mert ugy a közoktatási tanács, mint a tankerületi főigazgatóságok, valamint a tanfelügyelőségek nevelésügyünknek koránt sem nélkülözhetlen factorai, azok a protegált élősdiek tápintézetei. S miután minister ur e hivatalokat tele rakta arra minősítetleu kegyeltjeivel és kortesekkel — tisztelet a kivételeknek — s miután azok hamis statistikai adatok gyűjtésénél és rubrikázásnál mást nem tesznek, inkább akadályai, mint előmozdítói művelődésünk fejlődésének. Az ezekre fordított, vagy jobban mondva elfecsérelt százezreket fordítsa a minister ur a nyugdíjalap kezelésére s iskolák állítására, hol ilyenek nincsenek. Abból háramland áldás a hazára; de ne érintse a népnevelőknek nyugdíjalapját. En e merénylethez beleegyezésemet nem adhatom s hinni akarom, hogy a t. ház többsége sem fogja azt tenni, mert másként önmagát compromittálná. Tovább haladva a közoktatási ministerium költségtöbbletének elemzésében, azt látom, hogy a fennebb rosszalólag említett központi személyszaporulatra előirányzott 15,000 frton felül, még a tanulmányi ügyek igazgatása czímén, tehát ismét szükségtelen hivatalnokok fizetésére 11,925 frt többlet van előirányozva. Azaz csak ez egyetlen czímnól Összesen mintegy 27,000 frt van elvonva a valódi czéltól: a népneveléstől. Ez teszi aztán megérthetővé, hogy miért rug ezen ministerium, 14 éves rövid élete mellett, nyugdíjrovata 85,550 frtra, a mi a kiadási többletnek — ez évben — 10,550 frtját emészti fel. Pedig ezen — a rövid időszakhoz mérve — roppantnak mondható nyugdíjtételből, a közoktatás valódi szellemi munkásai: a tanítók egy fillért sem kapnak, azok önmaguk kénytelenek csekély fizetéseikből nyugdíjalapot előállítani, a mint fennebb érintem. Ezen hivatal alkotási mániának a nyugdíjterhek fokozatos emelkedése mellett még azon hátrányos következménye is van, hogy ugy is botrányosan csekély közoktatási budgetünknek a személyes járandóságok csaknem felét emésztik fel. Pedig e személyi járandóságok nem a tanügy közvetlen munkásai, hanem a legnagyobb
