Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

&4 37. országos filés január 14. 1882. alatt és még szárazan levő 1000 hold legszebb huzavetése is tönkretétetett. Itt vannak a Karácsonyiak, Urbáu és számtalan máson elkövetett sértések és károsítások, melyeket az állam nem térített meg; és ezen persecníorius törvény mellett ott fenekük meg a víz, a hol az igazság. És ezt nevezzük mi nálunk igazságszolgáltatásnak? Különben t. ház, ez nem a t. közlekedési minister úr hibája, mert én nagyon jól tudom, hogy a minister ur a vész ideje alatt hetekig, sőt hónapokig lakott hivatalában, minden lehetőt elkövetett. Ez nem az ő, hanem a rendszer hibája és ebből kifolyólag csak a törvényé és a törvény végrehajtójáé. Az eddig elmondottakból következtethetni t. ház. hogy én megingatott államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását csakis földmívelésünk fejlesztéséből várom. Miután meggyőződésem az, hogy ez csakúgy lehetséges, ha egy külön földmívelési ministeriirm állíttatik fel, melynek megadatik a fejlesztéshez okvetlenül szükséges azon kellék, mely ma hiányzik nála, az az a földmívelésre vonatkozó ossz-szálaknak egy kézben! egyesítése és ezzel együtt a szabályozási kérdések megoldása. Ennél fogva bátor vagyok ugy a t. ház, mint a tisztelt kormány szives figyelmébe ajánlani ezen általam igen szükségesnek jelzett reformot; és ha talán az önök meggyőződésével találkoznám, igen kérném, hogy minél előbb igyekeznének lépéseket tenni a külön földmívelési ministerium felállítása iránt, a mi más országokban is létezik, mint pl. Francziaország. Ezek után áttérek azon nyomorra és inség ecsetelésére, mely az alsó Tisza-völgyet sújtja, illetőleg ennek második fő okára rámutatva, a közlekedési ministeriumban előforduló visszaélésekre. (Halljuk! a szélső balon.) A Tisza-szabályozásból eredő csapások, értve Szeged elpusztulását, a reá következő években számtalan viruló városoknak kiállott rettegése a halál torka előtt, ugy az ár mint a fakadó és belvizek pusztításai a legszebb, legértékesebb vagyont tették már tönkre, koldusbotra juttatták az ottani érdekeltséget s csökkentették milliókkal az állam jövedelmét. Előre bocsátom, hogy magam is azon nézetben vagyok, hogy a kor fejlődésével szükségeseknek mutatkozó befektetések és beruházásoknál, azaz egy nagyszabású rendszer felállításánál, értve a Tisza-szabályozást, elnézéssel kell lenni az átmeneti időszakban eleinte mutatkozó meddőségre. Ép ugy, mintha egy kis csemetét ültetünk el ma, melyről tudjuk, hogy évekig kell várni, míg a várt és remélt gyümölcsöt róla majdan élvezhetjük. Ép ezen, nemzetünket jellemző türelmesen békésen várakozni tudás volt oka annak, hogy országunk egy nagy vészének, az alsó Tiszavölgynek tönkre tett érdekeltsége oly sok időig várt és remélt a jövőben egészen a szegedi katasztrófáig türelmesen és panaszok nélkül, várta az ország pénzeiből elültetett fa gyümölcseit, melyeket eddig vajmi kevesen ismernek, de annálinbább annak káros voltát. A többség által ő Felsége elé terjesztett feliratban nem csak megemlékeztünk, de beismertük, jeleztük, hogy a legnagyobb áldozatok árán is kötelességünknek fogjuk tartani az alföldet ezen csapásoktól megmenteni. Mi, országgyűlési képviselők Szeged elpusztulása óta számtalan összejövetelt, értekezletet tartottunk, interpellátiót intéztünk a közlekedési ministerhez, de bizony nem sok siker koronázta eddigi fáradozásainkat. Igaz, itt van az 1881: LII. t. czikk, azonban ez csak egy vizszerkezerre vonatkozik. Elismerem, most kezdenek intézkedni, sőt a mint tudom, holnap lesz Szegeden gyűlés az alsó ártereknek szélesbítése s a töltések belebbezése iránt. De feleletet kérdéseinkre, támadásainkra nem kaptunk olyat, milyet reménylettünk; mert mindig a közlekedési ministerium államtitkára felelt, védvén rendszerét és eljárásait nagy phrasisokban, nagyszabású szakértői formában épen ugy, mint az én meggyőződésem szerint, az öreg béres, Győri darabjában magyarázz;; a jogot és igazságot a jegyző a körülötte összesereglett és latinul nem értő koldusoknak. (Derültség.) A pénzügyi bizottságban fölvettetik egy gyanúsító iuterpellátió! sőt egy kormánypárti képviselő támadást intéz a közlekedési minister ellen, de gyenge felérni velők. Az érdeklett megyék panaszos feliratokat küldenek a képviselőházhoz, a társulatok küldöttei nagy központi tiszai gyűlésükön kifakadnak, jelzik elégüleílenségüket és bizalmatlanságukat a kormány iránt, százan — ezren suttognak, beszélnek oly dolgokat kisebb körökben, melyeknek ha egy századrésze igaz, kompromittálja a közlekedési ministerium legfőbb hivatalnokait; (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalról) sőt egy egyén, •— különben azt hiszem, hogy őt a boszú vezérli •— folyóiratot indít meg, melyben napvilágra hoz az államtitkár úrról és hivatalnokairól rettenetes dolgokat. De ez ember háta mögött kell hogy legyenek sokan. A sajtó, a közvélemény, mely szintén igen sokat foglalkozik szabályozási ügyekkel, elégedetlen, gyanakvó s örömmel bocsájtja szélnek mindezeket, szóval a levegőben régen kell lenni valaminek, a mi kitörni vár, de nem annyira a rendszer, mint a kezelés ellen. Ezek után jövök én egyéni nézetemmel. En magam sem tudom, mi oknál fogva, de engem azon szerencsétlenség üldöz, hogy minden ember nekem beszéli el négyszemközt az ő tudtával a szabályozások nál előfordult visszaéléseket, épen nekem, kinek