Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-37

Hf. 37. omágos üli" jwa&r 14. ?»82 államadósságok közt szerepel, holott ezelőtt a garantirozott vasutakra vonatkozó kiadások közt fordult elő. Ez tehát államadósságaink terhét nem neveli. Továbbá az által, hogy a tiszavidéki, a vágvölgyi és a zágráb-károlyvárosi vasutakat átvettük, ezeknek jövedelmei a költségvetésben a bevételek közt szerepelnek és a mint méltóztatik az előbbiekből látni, ez nem történt pénzügyeink hátrányára, ebből tehát szintén nem következik kamatteher-szaporítás. Az által, hogy a tiszai és szegedi kölcsön, mint a bruttobudget természete kívánja, felvétetik államköltségvetésünkbe, mig az annak megfelelő összeg ismét megtéríttetik, részint az azt biztosító alapból, az államköltségvetés nem veszi tehát igénybe, ebből tehát szintén nem következik a kamatteher szaporítása. És igy, ha ezeket leszámítjuk, a kamatteher szaporodása 1875 —82-ig nem 34.600,000, hanem 23 millió forint, a mely összegből, ha levonjuk az 1875 óta történt kincstári utalványok beváltására fordított évenként 4 milliót, a boszniai occupatió költségeit, melyek 3 millióval nevelték az állam terhét, az ezután fenmaradó 16 millió forint esik azon összegre, melyet deficiteink fedezésére felvett kölcsönök után fizetünk. De t. ház, bármikép álljanak ezen dolgok, azt constatálhatom, hogy azon kamatteher-többlet, melyet a kincstári utalványok beváltása folytán voltunk kénytelenek elvállalni, tehát ezen 4 millió a mostani kormány rovására nem tehető. Ezen összeg, valamint azok. melyek ma a boszniai occupatió következményekép nyomják állam költségvetésünket, úgyszintén azok, melyeket kénytelenek voltunk elviselni a víz-caiamításoknak részint enyhítése, részint az azok elleni óvakodás végett, mindezen összegek, azt hiszem, egyaránt nyomják a mi költségvetésünket, akármely kormány ül itt ezeken a padokon, vagy váltaná föl a jelenlegi kormányt. (Helyeslés jobbfelöl.) Es igy t. ház ezen kamatterhekből argumentálni arra. hogy a költségvetés a tárgyalás alapjául ne fogadtassék el, helyesen nem lehet; mert ezen összeget, ezen terheket az ország bármely kormánya kénytelen elviselni. Még inkább volna értelme annak, ha megtagadná a kormánytól a bizalmat, mert nem tartja képesnek a kormányt arra, hogy a nehézségekből kibontakozzék ; de megtagadni magát a költségvetést, al nem fogadni az általános tárgyalás alapjául, annak következetességét én részemről nem látom at. Visszatérek miből kiindultam, hogy e mérleget szemben az 1875-ki eredménynyel, teljes mértékben elfogadom. Mert daczára a nagy teheremelkedésnek, mely az államadósságoknak kamaíterhénél 23 milliót, a közösügyi kiadások I az occupationális költségekkel együtt 3 millió forintot tesz, ha ezen 26 milliónyi teheremelkedés daczára, melyet vállainkról nem vehetünk le, mégis ma ugy állunk, hogy 2 millióval több a deficit, mint a képviselő ur mondja, még ez sem volna oly rendkivül rósz helyzet; de ha ugy állunk, mint én bátor voltam jelezni, hogy 10 millióval jobban áll a mérleg, mint 1875-ben, ily körülmények között a t. képviselő ur szomorú jóslatának nincs jogosultsága. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház, a t. képviselő ur az összehasonlításban nem állapodott meg az 1875-iki évnél, de hivatkozván a kétségkívül igen szomorú kivándorlások és közgazdasági helyzetre, azt mondta, mennyivel boldogabb volt Magyarország 30 évvel ezelőtt és milyenek az állapotok ma. Hát t. ház, ezen paralellát és összehasonlítást, akár vonatkozzék ez az 1848 előtti, akár a közvetlen ez utáni időre, én szívesen elfogadom. Tekintsünk széjjel, hogy ezen sokat emlegetett kivándorlás, az időközben pusztított járvány és nagy víz-calamitás daczára, népességünk menynyire szaporodott. (Ellenmondás a szélső balon.) Engedelmet kérek, a statistikai adatok talán több nyomatékkai bírnak, mint az önök tagadó közbeszólása. (Ügy van! jobbfelöl) Méltóztassék tekintetbe venni a magyarság terjedését, különösen a városokban, méltóztassanak figyelemmel lenni gazdasági állapotaink kétségtelen javulására, culturalis viszonyaink nagy emelkedésére (Igaz! ügy van! jobbfelÖl); méltóztassanak tekinteni nemcsak a főváros, hanem minden vidéki város emelkedését. Mindezek arra mutatnak, hogy közállapotaink nagy mértékben javultak a 30 évvel ezelőttiekhez képest. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zajos ellenmondások a szélső balfelöl.) De azt mondja a t. képviselő ur, hogy mindezek állhatnak, de mennyire szegényedtünk el és mennyire pusztulnak az egyesek. Ha szabad igy mondanom : a társadalom egy osztályára, arra, mely mezőgazdaságból él, a középbirtokosokra nézve, akik mintegy 100—200 holddal bírnak, erre nézve elég sajnos, de némileg áll; hanem országszerte pusztulásról, általános elszegényedésről beszélni még sem lehet. Ezt nemzetiségi és minden más tekintetben igen nagy bajnak és hátránynak tartom, mert azon osztály képezi, fölfogásom szerint, ma is a nemzet zömét, részint jelleménél, részint múltjánál, részint képességénél fogva és valóban nem lehet eléggé sajnálni ezen osztály elszegényedését. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Nem lehet már annál jobban elszegényedni!) De ennek t. ház, nem a budget módosítása által lehet elejét venni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) E baj orvoslásának csak egy módja van, az, hogy a fiatal nemzedék ne