Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

íQg T.3 országos ülés február 11. 1882. országhoz való vonzalma kétségen kivül áll. | Egyébiránt a bsbornok 0 erainentiája megígérte, j hogy a nyáron személyesen ki fog menni a kerületbe s meg fogja vizsgálni a muraközi álla­potokat. Tehát miután a kérdés napirendre iött, ismétlem, a tárgyalásokat folytatni fogom az át­keblezésre nézve az újonnan kinevezendő szombat­helyi püspökkel; de addig is a baj orvoslásán működni fogunk. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. [Helyeslés) Urváry Lajos.- T. ház! Azon ügy, a me­lyet iiiterpejlátiómban érinteni bátorkodtam, oly állami és olyan első rendű országos érdek, hogy nemcsak, mint az illető választó-kerület kép­viselője, de általában országos kötelességet vél­tem teljesíteni, midőn az iníerpeilátiót előter­jesztettem. A dolog érdemét illetőleg nekem, meg keli vallanom, bár a minister ur azt mondta, hogy újonnan alkudozásokat fog megindítani, az általa előadott aggodalmak hallatára igen cse­kély reményem lehet az iránt, hogy a minister ur ezen ügyet csakugyan ugy fogja eldönteni, a mint azt az országos érdek követeli. T. ház! Itt 70,000 emberről van szó; oly emberekről, kik érzelemre ép oly hazafiasak, mint az ország bármely más vidékének lakosai. Ezen hazánkfiai, t. ház, el vannak határozva arra is, hogy a mi a nyelvet illeti, az országos, az állami nyelvet elsajátítsák; de e tekintetben az* egyházi és az iskolai hatóságok részéről igen nagy sajnálatukra, teljes elhanyagolást szenvednek. Az bizonyos, hogy Zala megye el­követett mindent, a mit közigazgatási utón ma­gyarosodásuk érdekében elkövethetett. Zala megye volt az, mely egy évtizeddel ezelőtt újra meg­pendítette a kérdést. Ide jött a képviselőházhoz egy kérvénynyel, mely azonban a mai napig elintézetlen maradt. Miképen állunk ott lent a Muraközben? Nekem ott, méltányosan ítélve, a clerus ellen semmi kifogásom nincs. Azt is mondhatom, hogy a clerus egy része birja az országos nyelvet: de ez nem a zágrábi érsek érdeme, hanem a patrona­tus uradalomé, a mely különös gondot fordít arra, hogy a clerusnak oly tagjaival töltse be az üresedő állomásokat, kik a magyar nyelvet bír­ják. A clerus egy része azonban ma sem birja azt és általában be kell vallanom, hogy a clerus épen a zágrábi érsekség részéről melló'ztetésben részesül. A minister ur tán méltóztatik emlé­kezni arra, hogy pár évvel ezelőtt, midőn e kerületből egy plébános zágrábi kanonokká ne­veztetett ki, a zágrábi káptalan tiltakozott ez ellen, tiltakozott pedig azért, mert az illető ma­gyar. {Egy hang a szélső halról : Gyalázat!) És ma, hogy állunk? Azok a papok, akár tudják, akár nem tudják a magyar nyelvet, ez semmi befolyással nincs a néppel való összeköt­tetésükre; mert kötelezve vannak a néppel hor­vátul érintkezni és épen e nyelven kötelesek érintkezni az egyházi hatóságokkal. És a viszo­nyokat ismerve, mondhatom előre, hogy ha ott egy pap a magyarosodás érdekében küzdene, ennek az volna a következése, hogy sokáig nem lenne előléptetve. {Mozgás a baloldalon.) Én ne­kem különben a clerus ellen kifogásom nincs, de annyi bizonyos, hogy a magyarosodás érde­kében nem fejtette ki a kellő buzgalmat, mert nem tartozik- Magyarországhoz nemzetiségre nézve. {Mozgás a baloldalon.) A t. minister ur összeköti e kérdést a dia­1Í óvári püspökség egy részének átkebelezésével. Ez a két kérdés eddig összekötve nem volt. Hogy ha a minister ur most a kormány pad­jairól hirdeti az Összefüggést, ezentúl össze lesz kötve és pedig nem hiszem, hogy ez Magyar­ország érdekében^, a magyar államiság érde­kében lenne. {Igaz! Igaz! balfelöl.) Különös figyelmet érdemel az iskolaügy. Ott egy vallásfelekezet, a katholikua levén, csu­pán katholikus iskolák vannak s mint ilyenek, a zágrábi érsekség felügyelete alatt állanak. Már hogy a zágrábi érseknek különös passiója volna a magyarosodást terjeszteni, azt a t. minis­ter ur elhiheti, de én nem. {Ügy van! halfelöl.) Mindezeknél fogva s különösen tekintetbe véve azt, hogy a minister ur tett ugyan ígére­teket, de oly alakban, melyek rám nézve meg nem nyugtatók, én a választ tudomásul nem veszem, hanem annak tárgyalásra való kitűzését kérem. {Helyeslés balfelöl.) Trefort Ágost, vallás- és |közoktatás­ügyi minister: A t. képviselő ur felszólalá­sára az a megjegyzésem van, hogy a mi az iskolákat illeti, a csáktornyai tanítóképezdének felállítása a magyarságra nagy előnynyel bir, mert az előtt nem lehetett szerezni a Muraköz számára tanítókat, minthogy magyar tanító, ki horvátul nem tud, oly községben, hol csak hor­vátul beszélnek, nem volt képes haszonnal mű­ködni. Egyébiránt állítottunk ott fel állami isko­lákat is. A mi az elkülönítést illeti, én egyebet nem mondhatok, mint hogy a tárgyalásokat ismét folytatni fogom, mihelyt a szombathelyi püspök ki lesz nevezve. Mig ez meg nem történik, addig nincs kivel a tárgyalásokat folytatni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Azok, kik tudomásul veszik a minister ur válaszát, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A többség tudomásul veszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom