Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

394 53, országos ölét február 11. 1882. szélső baloldalon.) Bittó Istvánnak az akkori ministerelnöknek indítványára, minek tanúságául hivatkozom a ház jelenlegi elnökére, a ministereinökre, Jókai Mór, Szontagh Pál képviselő urak s mindazon képviselőtársaimra, kik, mint a hires baloldali tábor akkori erős bajnokai harczoltak a tárgyalis mellett. Mindannak daczára a többség a javaslatnak a napirendről való levételét határozta el. Egy évvel később a bizottság működésének eredménye gyanánt ismét bemutatta a vallás szabadságról alkotott törvényjavaslatot. Azóta sok viz lefolyt a Dunán és ha Irányi t. képviselőtársam nemes buzgalommal és erős meggyőződéssel csaknem minden költségvetés tárgyalása alkalmával e kérdéseket föl nem eleveníti, szónoklata egész hevével nem támogatja, a kormány és az azt támogató párt már régen agyonhallgatta volna. De a valóságnak megfelelőleg, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy igenis adott életjelt a kormány magáról e téren, mert a múlt országgyűlés végén, de mikor már bizottságban sem tárgyaltathatott, benyújtott egy törvényjavaslatot az izraeliták és keresztények közt kötendő házasságok érvényességéről. E törvényjavaslatot mindjárt megjelenésekor elitélte a közvélemény. Tagadhatlan, hogy akár a szükségbeli, akár a vegyes, akár mint én óhajtom, a kötelező polgári házasság léptessék életbe, mindenek előtt szükséges, hogy az anyagi házassági törvény alkottassák meg és e feladat az én meggyőződésem szerint a jogegyenlőség és tökéletes viszonosság elvén, egy átalánosságban tartott törvénynyel könyebben, gyökeresebben és határozattabban megoldható. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozhatnék fel több okot a kötelező polgári házasság mellett, de ezen okoknál, az én vélekedésemnél, talán több fontossággal bir némelyek előtt az, ha azon emlékezetes beszédből, melyre előbb hivatkoztam, néhány sort olvasok fel a t. ház engedelmével. (Ralijuk!) Deák Ferencz 1873. június 23-án tartolt beszédében ezeket mondta: „Előttünk van és reménylem nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A polgári házasság, nézetem szerint, absolute nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van!) A két mód közöl, melyet eddig követtek, az egyik, az engedélyezett ! polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt, a facultativ polgári házasságot nem tartom logikai alapon megnyugvónak, nem tartom helyesnek (Élénk helyeslés) és magára az egyházi rendre nézve is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. (Felkiáltások: Igaz!) Mert, ha nyersebb nyelven mondanák ki a facultativ polgári házasságról szóló törvényt: ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: Fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket; de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetek hozzám, majd összeadlak én. (Tetszés.) Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam azt mondja, hogy a házasság nem csak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés és pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, a successiónak stb.; én tehát mint állam megkívánom, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék; annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjával. Ebben sem sértő, sem absurd, sem helytelen nincs." Nem untatom tovább a t. házat; hivatkozhatnám külföldi példákra, jelesen Olaszország-, Francziaország példájára, a hol —• mint tudni méltóztatnak — több év óta be van hozva a kötelező polgári házasság, ott az életbe ment. És én hivatkozom önöknek — a túloldalon — szabadelvű érzelmükre, czáfolják meg azon álliberalismus iránti vádat, melyet tegnap is szemökre lobbantottak, fogadják el határozati javaslatomat, melyet ezennel benyújtok. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Duka Ferencz jegyző (olvassa): „Határozati javaslat: A képviselőház utasítja a kormányt, miszerint, a kötelező polgári házasság iránt még a jelen ülésszak alatt törvényjavaslatot terjesszen a ház elé." Trefort Ágoston, vallás- és közoktatási minister: T. ház! Valamint a közoktatási politikára, különösen az egyetemi dolgokra, ugy Lükő Géza képviselő ur határozati javaslatára nézve későbben fogok nyilatkozni, miután tudom, hogy több szemrehányást és észrevételt lesz még szerencsém hallani, a melyekre refleetálni kötelességemnek fogom tartani, hanem ünnepélyesen protestálok az ellen, hogy valaha mondtam volna, hogy a magyar barbár nemzet. Igenis, akkor a választási mozgalmakkal szemben Békésmegyében mondtam, hogy azon urak, a kik ott azon üzelmeket gyakorolták, barbárok. Ebbó'S áll azon vád alapja, a mely igen súlyos volna, ha ugy állana, a mint hireszteltetett. Egyéb tárgyakról, mint az imént mondám, később lesz szerencsém szólani. Elnök: Szólásra még többen vannak följegyezve, azonban méltóztatik tudni a t. ház, hogy még sok olyan tárgya van a mai napirendnek , melyek a költségvetéssel üincsenek összefüggésben és a melyek még ma eíintézendők. Itt vannak a kérvények, azután két interpellátió és még két interpellátióra adandó válasz; azt hiszem, hogy czélszerű volna most megszakítani a költségvetés tárgyalását és ezen egyéb tárgyakat vehetnénk fel. (Helyeslés.) Most tehát