Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

388 58. országos ülés február 11. IS82. meneti stádiumban vagyunk és nagyon jól tudom, hogy mik azok a factorok, melyek szükségesek, hogy a nevelés terén igazán egészséges alapot teremtsünk. De nem ugy áll az állítás, a mint az illető t. szónok ur felállította, hanem akkép, hogy mi kritikát gyakorlunk az alkotmányosság helyreállítása óta a jelenig a dolgok fejlődése felett és akként tesszük fel a kérdést, hogy azon hosszú időhöz képest, a tett költségekhez képest, az államjövedelmének felhasználásához képest történt-e elég, vagy nem? És ha igy tesszük fel a kérdést, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy nem történt. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) T. ház ! A közművelődés egyáltalában olyan, mint egy gúla, annak legszélesebb talapzatát kell, hogy képezze az elemi oktatás; és kell, hogy az illető, a ki a gúla építését vezeti, tudja, hogy a legalsó iskola mit kell, hogy adjon a tanulónak, mielőtt az életbe átlép. Ha egyszer megállapítottuk, hogy azon földmívelő gyermekének, a ki épen az elemi iskolákat végzi csak, mily ismeretek szükségesek okvetlenül, hogy a földmívelő-pályán boldoguljon, akkor megadtak, a mi szükséges neki és ha azt megadtuk, akkor ezen elemből ki fog bontakozni a hivatottabb és felsőbb iskolába megy. Szükséges tehát, i-ogy mi akkép haladjunk, következetesen fokról fokra, a legmagasabb csúcsig, ä hol a valóságos tudomány és azok székelnek, a melyek a tudományt előre viszik, kifejtik és akkor el fogjuk érni azon lépcsőket, melyek a gúla csúcsát még magasabbra emelik. És e fény vissza fog sugárzani és egy része, bár gyengén, de le fog hatni az alsó rétegbe. Ezt nevezem én mívelődési rétegnek és azon hatásnak, mely a mírelődési rétegeket áihatja, átjárja és a nemzetnek bizonyos egyöntetű szellemet kölcsönöz. Ha ezt a képet tartjuk magunk előtt, t. képviselőház és azután összehasonlítjuk avval, a mit itten tapasztalunk, azt fogjuk találni, hogy itt vannak egyes rétegek, rájuk következik egy kitöltetlen üres köz, ismét egy rétegnek egy fragmentuma és az, a mit tudományosságnak, a tudomány elobbreviielének nevezünk, az függ a levegőben, minden kapcsolat és összeköttetés nélkül az alsóbb rétegekkel. Sokan a kik ezt tagadják, a kik azt mondják: hagyni kell a dolgot, hát hiszen fejlődik; hát hiszen jó, hogyha nekünk vannak olyan erőink is, a melyeket mi el nem érünk, a melyek olyan magaslaton vannak, hogy a világ bámulja őket, noha nemzetünk nem érti meg. (Halljuk!) De t. képviselőház, ha mi vesszük a társadalmakat, vesszük a leghatalmasabb államokat, a melyek a jelenlegi materialistikus korszakban dominálják a helyzetet, akkor csak azt fogjuk tapasztalni, hogy az olyan nevelés, mint a minői Angiiában, mint a minőt különösen Amerikában látunk, a hol a tudomány legnagyobb factorai korántsem mérkőzhetnek bizonyos európai előrehaladott népek tudományos factoraival, de az az ismeret, az a szellem, mely ott a társadalomban nyilatkozik, arról tesz tanúságot, hogy a társadalom át van hatva ismeretekkel, az ilyen nevelés, ezen nemzetek azok, a melyek boldogságra, anyagi erőre és hatalomra tesznek szert, a melyek aztán fognak áldozni és áldozhatnak a legnemesebb czélokért. így véve a dolgot t. képviselőház és a jelenlegi körülmények közt számolva azzal, hogy átmeneti stádiumban vagyunk, hogy nekünk a mívelődési rétegeket meg kell teremtenünk, önkényt következik, hogy a legnagyobb, a legelhatározóbb súlyt kell fektemünk a mi tanerőnk kiképzésére, a tananyag megválogatására és oly férfiak kezére való bizására, a kik abban hivatást lelnek. (Halljuk!) Ha azután t. képviselőház, vizsgáljuk, hogy miképeu látjuk ezt most az életben Magyarországban, véghetetlenül szomorú képet nyerünk: kapkodás, tervszeríítienség, rendetlenség, (ügy van! a szélsőbalon.) Egyszer kitűzték itt Magyarországon azt a jelszót, hogy már a középtanoda, de az egyetem meg már leginkább semmi eayébre sem való, csakhogy tudósokat neveljen. No hát majd lesz nekem alkalmam reátérni, hogy Magyarországon hogyan, miképen és hányfélekép nevelik a tudósokat. Egyelőre maradok annál, hogy most küzködik egy bizottság a középtanodai törvényjavaslattal, a mely már mint törvényjavaslat is egy iszonyatos chaos és valóságos képe annak a tisztalátásnak, a mely a közoktatási ministeriumot minden eljárásában jellemzi: hogy nem törvényt akar alkotni, hanem egy szabályzatot, a mely a legapróbb részleteket, a legkisebb detailt felöleli, a mely a tanodában úgyszólván még azt a helyet is ki akarja jelölni, a hol a tisztogatásra szánt seprű álljon, (Ugy van! a szélső balon) a mely olyaD szabályzatot alkot, hogy a tanárnak, a ki ahhoz akarja magát tartani, reggeltől estig egyéb dolga se lesz, mint azzal foglalkozni, hogy nem ütközik-e valamelyik paragraphusba. (Ugy van! a szélsb' balon.) Tehát akként jár el, hogy az egész tanterv a tantárgynak oly összezsufolását mutatja, a mely semmiféle megfontolásra nem vall. Hiszen maga a tanár is, a mit kimutathatok és a mit ki is fogok mutatni, nem azt viszi ki az életbe, a mit neki a tanárképezdében meg kell tanulni, hogy reá bizhassuk a nemzet legdrágább kincsét, ifjúságát. (Halljuk!) És valóban nagyon szomorú kép és ha elmegyünk a tauképezdébe és megfigyeljük az ott követett tanrendszert, látjuk azon abnormis állapotot, hogy az egyik oldalon a fóldmívelésipar- és kereskedelmi minister a házi ipar körül buzgólkodik, inig más oldalról azt látjuk,