Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

378 52. országos ftíás február 10. 1882 Tibád Antal jegyző (olvassa): 7 rovat. Váczi fegyintézetnél 98,122 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 8. rovat. Váczi állami fogház 6,397 frt. Tibád Antal jegyző (olvassa;) Összesen 594,705 forint. Elnök: Megszavaztatik. Elnök: Összesen 594,70b frt. Tibád Antal jegyző (olvassa) : Bevétel. I. Országos fegyintézetek: 1. rovat. Illava 13,500 frt. Elnök : Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 2. rovat. Mária-Nostra 800 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 3. rovat. Munkács 12,520 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 4. rovat. Szamosújvár 10,905 frt, Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): II. kerületi börtönök: 5. rovat. Lipótvár 25,900 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 6. rovat. Nagy-Enyed 1,645 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 7. rovat. Vácz 45,530 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): III. Állami fogház: 8. rovat. Vácz 200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): IV. közvetítő intézet: Kis-Hartán felállítandó közvetítő intézeti alapítvány utáni jövedelem 1,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Ádám: T. ház! Az igazságügyi költségvetés ezen rovatánál a Kis-Hartán felállítandó közvetítő intézeti alapítvány után jövedelem 1500 frt, melyről a minister ur, az előterjesztésben még tovább menve, felidézi először azt, hogy ez az alapítvány tulajdonképen nem 1500 frt jövedelmet hoz ezen évre, hanem csak 900 frtot. Továbbá azt mondja az előterjesztésnek erre vonatkozó passusában: ,.E helyütt bemutatom az 1878 : V. t.-cz. 27. §a alapján, az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére és a felállítandó javító intézet alapja javára Í881. június 30-ig befolyt s a központi állampénztárban kezelt összegek álladékáról szóló kimutatást. 1. Készpénzben 26,615 frt 61 kr.; 2. 6°/° magyar aranyjáradéki kötvényekben 38,100 frt*, 3.5% ezüstjáradéki kötvényekben 400 frt; 4.4°/o kamatozhaíás mellett a takarékpénztárban elhelyezve 29,280 frt. Mindössze: 94,395 frt 61 kr., melyről a pénzügyi bizottság azon véleményt terjeszti elő, hogy a közvetítő intézeti alapot a VIII. ezímnél önálló rovat alatt javasolja kezeltetni, épugy, mint az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére és a felállítandó javító intézet alapja javára befolyt s eddig 94,395 frt 61 krttevő s jövőben még gyarapodó összegeket." T. képviselőház! Egy helyes és józan igazságügyi politikának egyik legfőbb feladata, oly büntető törvényeket alkotni, melyek az ország társadalmi, erkölcsi és anyagi viszonyainak, illetve érdekeinek a kor szelleméhez és a nemzet kívánalmaihoz képest teljes biztosítékot nyújthatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy az alig pár év előtt megteremtett magyar büntető törvénykönyvek mennyire felelnek meg ezen kellékeknek, arról, a bel- és külföldi hivatalos diesériádáktól eltérve, itt a képviselőházban csak azon bizonyságot tehetjük, hogy a rövid, alig másfél év óta történt életbeléptetés nem tesz egyébről tanúságot, mint ezen törvény kérlelhetlen szigorírói, valamint arról, hogy maga a pénzbirságolás, mely ezen büntető törvénykönyv lényeges részét képezi, főleg az infamiákra vonatkozólag oly romboló hatást gyakorol, mely kétségtelenül nem áll arányban a büntető törvénynek javítást czélzó intézkedéseivel, de sőt ellenkező eredmények éretnek el vele. Értem a pénzbírságokból alapítandó intézeteknek a jövőre való kihatását. Azt mondja a büntető törvény 20. §-a, hogy a pénzbírságok kizárólag vétségeknél, mint mellékbüntetések azonban bűntetteknél és vétségeknél is alkalmazandó. Az 1869 : XL. t.-cz. pedig határozottan megszabja, hogy akár mint fő-, akár mint mellékbüntetések, következőleg mint önálló mellékbüntetések egyformán szerepelhetnek a pénzbírságok, melyeket csak behajthat!anság esetén lehet fogházbüntetésre átváltoztatni. Első tekintetre kitűnik mindkét büntető törvénykönyvből, hogy a pénzbirságolásoknak se vége, se hossza és hogy ezen bírságok mennyire alkalmaztatnak, kitűnik a minister ur által közölt kimutatásból. A szerint 10 hónap alatt, havonkiüt átlag 10 ezer frt folyt be s minthogy azóta 7 hónapnál több telt el, 60—70 ezer írtnak kellett befolyni, következőleg 160—170 ezer írtról kellene a kimutatásnak szólni. Igaz, hogy a büntető törvény 27. §-a, melyre a minister ur hivatkozik, azt rendeli, hogy ezen pénz részint kiszabadult szegény foglyok segélyezésére, részint javító intézet felállítására fordítandó és a szakasz vége azt mondja, hogy a befolyt pénzeknek e czélra való fordításáról az igazságügy minister rendelkezik. Nagy köszönettel vettük volna, ha az előterjesztés nemcsak ezen összeget mutatta volna ki, hanem azt is, hogy az eddig befolyt pénzek-