Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

376 5

~' wszágos ülés felsritár 10. 1S82. Elnök: Megszavazta tik. Tibád Antal jegyző (olvassa) : 8. rovat. Épületek fentartása 15,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 9. rovat. Hivatali és irodai költségek 45,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 10. rovat. Rabtartási költségek 820,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): il. rovat. Bíínvádi eljárás költségei 196,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 12. rovat. Hivatalos utazásokra 14,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Összesen 1.141 367 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Összes kidás 2.113,090 frt. Elnök: Megszavaztatik. Busbach Péter előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság a XX. fejezet 6. és 7. czímére vonatkozólag egy tiszteletteljes indítványt terjeszt a t. ház elé, ugyanis tekintettel arra, hogy az első bíróságok teendői, napról-napra, részint az új büntető törvénykönyv életbeléptetése, részint a telekkönyvi ügyek által szaporodnak, méltóztassék a személyszaporítások kikerülése végett, az igazságügyministernek ez alkalommal úgymint már több izben az átruházási jogot a 6. és 7. czímre nézve megadni. Elnök: Méltóztatik a t. ház a 6. és 7. czímre nézve az átruházási jogot megadni ? (Igen!) Megadatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel. 1. rovat. Rabtartási költségtérítmények 117,845 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 2. rovat. Bűnvádi eljárási költségtérítmények 30,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 3. rovat. Rabtmmkajövedelem 37,155 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Összesen 185,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Országos fegyintézetek és kerületi börtönök. Rendes kiadások : XX. fejezet. 8. ezím. Rendes bevételek. X. fejezet. 4. ezím. Kiadás: I. országos fegyintézetek. Szederkényi Nándor: T. ház! Én szorosan véve nem ezen ezím alatt levő tárgyhoz akarok szólani, hanem az ezen ezím alatt lévő tárgygyal igen szoros kapcsolatban lévő intézményt akarok a t. ház és a t. kormány becses | fig}

?

elmébe ajánlani. Midőn a büntető törvénykönyv és ennek következménye, a kihágásokról szóló törvény meghozatott, akkor ugy a t. ház, mint a kormány az országban meglévő intézmények mindegyikét nem vette kellő figyelembe. A törvény megalkotásánál azon meglevő intézmények, melyek részint a társadalom utján, részint másként községek utján bizonyos preventív és rendőri intézkedésekre létrehozattak, egészen ignoráltattak és midőn e törvény életbe lépett, akkor tűnt ki, hogy ime e nagyfontosságú intézmények egészen alap nélkül álíauak, a törvény azok létezését meg nem engedi. Ez t. ház, a dologházi intézmény, mely Magyarország több vidékén, több városaiban igen szép virágzásnak indult s mondhatom, hogy a hol létezik, a társadalomnak, a közerkölesiségnek valósággal áldásos intézményévé lett. Nem terjeszkedem ki több helyre, mert ezen intézmények mindegyikének kellő ismeretével nem birok; azonban kötelességem megemlíteni és hivatkozni névlegesen is azokra, a melyeket ismerek. Ezek egyike a budapesti, másika az Eger városi dologházi intézmény. Kétségkívül áll, hogy humánus lelkű férfiaknak a társadalom iránti lelkesülisége hozta létre a múltban tett nagymérvű alapítványokat oly intézményekre, melyek a társadalom és a börtönök közt voltak helyet foglalandó!?, t. í. a dologházi intézmények. Azon elzüllött esistentiáknak, melyek családi viszonyok, vagy bármi körülményeknél fogva munkakerülőkké lettek, kik ma benyitnak a házakba, kezeiket kérésre nyújtva, de holnap már lopásra s később rablásra vetemednek, bizonyos időközre elhelyezése czéljából tétettek azon alapítványok, melyek mint dologházak, különféle vidékeken és városokban keletkeztek. A büntető törvénykönyv hivatása repressiv intézkedés, de hivatása egyszersmind azon preventív intézkedéseknek, melyek fenttállanak, tiszteletben tartása s a társadalomnak továbbra is megtartása. A mi büntető törvénykönyvünk nem így járt el; ezen preventív intézkedéseket meg semmisítette, ezekre figyelemmel sem volt és itt valóban beteljesedett az, hogy törvénykönyvünk rombolt, a nélkül, hogy alkotott volna. És kellett-e ezt tenni; nem lehetett annak módját találni, hogy ezen fontos, áldásos társadalmi intézmények megmentessenek a társadalomnak; ezeket szintén le kellett rombolni ? Én azt állítom, hogy nem. A kihágásokról szóló törvénynek csak egy szavába került volna,hogy ezen intézmények fennmaradjanak a társadalomnak, az életnek, mert ha az államnak kötelessége is a repressiv intézkedés, azért ne vonjuk el a társadalomtól annak lehetősé-