Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

362 52. országos ülés február 10. 1882. kérdezek egy képviselőt sem, hogyan jutott azou helyre, melyet elfoglal, az az ő lelkiismerete és választóinak dolga s ahhoz senkinek semmi köze, (Helyeslés jobbról) de igenis van ahhoz köze. mindenkinek, hogy véleményét szabadon nyilváníthassa, daczára minden lehető közbeszólások és sértegetéseknek. {Helyeslés jobbról.) T. ház! Az igazságügyi politikának hatását, az igazságügyimnisterium intézkedéseit az igen t. minister ur tegnap a t. ház elé terjesztette, minden oldalát felölelvén az igazságügynek. Az igen t. minister ur kilátásba helyezett, mint legközelebb benyujtandót, egy törvényjavaslatot, mely a szóbeliség utján fogja eljárásunkat szabályozni. A szóbeliség t. ház, már akkor, mikor a független magyar ministerium megalakult, helyeztetett kilátásba. És kik voltak azok, a kik annak leginkább útját állották? Nem egy pártra, hanem az egész házra hivatkozom, magában az országban támadott azon áramlat, mely megakasztotta e kérdés további fejlesztését. Önök panaszkodnak, hogy a birák túlhalmozottsága nem engedi, hogy munkához jussanak, hogy betöltsék hivatásukat. Igazságuk van önöknek, e túlhalmozottság létezik. Panaszkodik a bíró, igazsága van; panaszkodik a fél és az ügyvéd és igazságuk van. De kérdem, győznék-e önök a mai budget-tel mindazon állások betöltését és mindazon új állások creálását, melyek szükségesek lennének, hogy a mai eljárás mellett mindenki kívánságának elég legyen téve"? Nem fognák győzni. De viszont azt hiszik-e önök, hogy a szóbeliség életbeléptetése panacea lesz, mely minden panaszt meg fog szüntetni? Tévednek önök. Épen ugy lesznek akkor is panaszok, talán redueált mérvben, mint vaunak jelenleg. És egyre ?agyok bátor figyelmeztetni önöket t. képviselők ott a szélső baloldalon, hogy önök akkor épen azért fogják megtámadni a kormányt, miért léptetett életbe oly eljárási, mely nem felel meg minden vágyuknak, melyet önök tán képzeletükben kötöttek ahhoz. {Helyeslés jobbfelb'L) Utóvégre, a mi az administratiót illeti, megvallom, hogy administratió tekintetében, nem azon irányban mint az előttem szólott t. képviselő ur mondotta, hanem más irányban, részemről is elismerem, hogy nem méltányos, hogy a biróságok elnökei a királyi táblához hozatván, azok ott utolsó helyet, vagy legalább az utolsó sorrendet foglalják el; de ezen a dolgon alig lesz másként segítve, mint a eoncretálstátus felállítása által, a mi kikerülhetlen is lesz. A t. igazságügyminister ur talán a decentralisatióval akarja összekötni e kérdést, sőt a pénzügyi bizottság tárgyalásai alkalmával tett nyilatkozataiból egész megnyugvással vettem ki, hogy igenis az az intentiója, de meg kell várni, mig ezen decentralisatió bekövetkezik. T. ház! Őszintén megvallom, nagy zavarban volnék akkor, ha azokra kellene kitérnem, mik az igazságügyi költségvetés érdemét tárgyazólag hozattak fel. Vádak, általános vádak, iílustrátiók, melyek illettek és nem is, hozattak fel; de költségvetésünk drágaságára nézve alkalmaztattak bizonyos példák, melyek nem voltak találók s melyeket az illető képviselő' ur maga volt kénytelen rectificálni. Ausztriára való hivatkozása szintén nem találó. Arra nézve, hogy Ausztriában mennyivel több járásbíróság van, mint nálunk: ez nem határoz. Ez az egyes országok törvénykezésének berendezésétől függ: egyik nagyobb súlyt fektet az egyes bíróságokra, másik nagyobb súlyt a collegiális bíróságokra; megvallom, ebben vádat nem látok az igazságügyminister urnak sem politikája, sem administratiója ellen. A mi illeti az ő munkásságát, igen élesen lett megtámadva azon perrendtartási novella, mely tegnap élénken dicsértetett az irányban, hogy mégis segíteni fog az eljáráson. Hiszen minden eljárási intézmény ideiglenes természetű s a czél az, hogy addig, mig^ a cultura tovább fejlődik, tegyen szolgálatot. És én azt hiszem, hogy azon intézkedés, a mely a fellebbezések, a felfolyamodások kevesbedését, a végrehajtás rövidítését idézte elő: egy érzékenyen érzett szükségen segít és mint ilyent, addig, mig a szóbeli eljárás életbe léptettetik, nemcsak kifogásolni nem lehet, hanem üdvözölni kell, hogj^ megtörtént ez irányban, a mi segít bajainkon, kevesbíti bajainkat. Én részemről nem kívánok a ház türelmével visszaélni, hanem a t. képviselő ur egyik határozati javaslatára nézve záradékul még meg akarom jegyezni azt, hogy igen szép dolog, ha azt mondjuk, hogy legyen egy hazában minden polgárra, bárminő ruhát visel, egyazon törvény; igen szép dolog, szép eszme ez és kívánatos volna, hogy igy legyen, de addig, mig ez országban közös hadsereg létezik, addig, mig önök azt meg nem buktatják, addig, mig a közös hadsereg nem lehet két különböző törvény alatt, hanem annak egy törvény alatt kell állani, addig lehetetlen, hogy a t. képviselő ur azon határozati javaslata egy törvényhozás által elfogadtassák, a mely törvényhozás tudatával bír annak, mi kötelessége az ország vódereje irányában. Egy hadsereg, a melynek egy része itt ilyen bíróság alatt áll, más része pedig ott katonai bíráskodás alatt lenne minden stádiumon keresztül, fegyelmi és bűnügyi eljárás tekintetében, ilyen hadseregnek nem r lenne egyöntetű hatása, védelmi képessége. En t. ház, ezért ajánlom az igazságügyi költségvetést általános-