Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

51. országos ülés febraár 9. 18S2. 349 utján hogyan választotta el a báró urat, vagy más akárkit, arra nézve, a tényállással közelebbről ismerős nem lévén, nem mondhatok semmit : annyit azonban merek állítani és bizony ehhez nincs szükségem akkora bátorságra, mint a milyen tegnap a t. képviselő urnak kellett ahhoz, hogy könnyedén hozzon fel ily súlyos vádakat, hogy azt mondjam, miszerint az állítás legalább is téves, mert arra feljogosítana az, hogy az unitárius bíróságok szervezetét és eljárási módját némileg ismerem és a fölemlített tele gráf utoai elválasztást subjectiv képtelenségnek tartom. Meg vagyok győződve, hogy az unitárius püspök, a ki itt tényleg felemlittetett, fog találni módot arra, hogy a képviselő ur ezen állítását is a maga valóságára reducálja és ez által egy újabb adatot szolgáltasson azon jellemző tényhez, hogy milyen könnyen szoktunk mi Magyarországon még ily ünnepélyes helyen is, mint a képviselőház terme, néha igen kényes dolgok felett nyilatkozni és hogy milyen kevés lelkiismeretet csinálunk abból, vájjon nem sértegetünk, nem gyanusitunk-e nemcsak egyeseket, de néha testületeket is, mint ez tegnap az unitárius felekezettel is történt, mely pedig a haza és nemzet, a társadalom és emberiség iránti Jkötelességií teljesíteni soha el nem mulasztotta. {Elénk helyeslés. Éljenzés a jobboldalról.) Csak ennyit kívántam elmondani, egyébiránt az igazságügyministerium költségvetését elfogadom. {Helyeslés jobbfelöl). Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Az igazságügy fontossága a t. képviselőházat, valahányszor az igazságügyi költségvetés tárgyalás alá kerül, mindannyiszor arra indítja, hogy azzal behatóan foglalkozván, annak hiányait, orvoslásának módjait is tanácskozása tárgyával tegye. Most is igy történt és az előttem szólott képviselő urak különböző szempontból fogván fel a dolgot, részint tán igen sötét, részint tán kevésbé sötét, rés/.int kedvezőbb színben tüntették fel állapotainkat. Igen természetes, hogy én, ki ez ido szerint e tárcza képviselője vagyok, kötelességemnek tartom azokra reflectálni. Hogy a jó igazságszolgáltatásnak egyik főalapját a czélszerííeu szerkesztett törvénykönyvek képezik, habár nem egyetlen feltételét, azt aligha fogja valaki kétségbe vonni. Hogy ezen irányban haladni, az ország szükségeinek megfelelni törekvésünk volt, erről tanúskodnak nemcsak kisebb fontosságú számos törvényeink; de tanúskodnak codexeink, melyek értéke felett nemcsak mi, hanem a külföld is ítélt; ilyen a kereskedelmi, ilyen a váltótörvény, a büntetőtörvény a vétségekről és a büntetőtörvény a kihágásokról, a csődtörvény, továbbá a végrehajtási eljárásról szóló és számos más, melyek közül még csak az értékpapírok megsemmisítéséről szóló és magában fontos törvényt akarom felemlíteni. Az előttem szólott képviselő urak egyike azonban mindezt elégtelennek találja, ő az egyetlen üdvöt a szóbeliség és közvetlenségben és a deeentralisatióban találja. A szóbeliségnek és közvetlenségnek elkészítése már nemcsak munkában van, hanem az általam megbízott szakférfi annak nagyrészét már el is készítette és módja lesz a háznak s elébb &z igazságügy iránt érdeklődőknek azzal megismerkedüi és az iránt itéletöket megállapítani. A mi a decentralisatiót illeti, ugy hiszem, hogy ezt a t. képviselő ur a királyi táblákra értette. Az előkészületek ez iránt is megtétettek és a törvényjavaslat ez iránt is a ház elé fog kerülni. De ugy látszik, bajaink főokát az igazságügynek a ministeriumban való centralisatiójában keresi. Addig, míg a királyi táblák az ország külömböző részeiben fel nem áluttatnak. addig, míg módjában nem lesz az egyes táblai elnökökre ruházni a felügyeletet, sőt az administratiónak is egynémely teendőit, mire azonban törvényes intézkedések szükségesek, addig a ministerium a ceníralisaíiót el nem ejtheti, elejteni nem fogja. Hogy azonban, a mennyire lehetséges, ez irányban is az ügyen könnyítve legyen, iparkodtam újabban az elnökök, ügyészek hatáskörét az átalányokra, beszerzésekre oíb. tágítani, és őket sokkal nagyobb hatáskörrel ruháztam fel, mint a melylyel azelőtt bírtak, minthogy a törvényszékek és járásbíróságok hosszabb idő óta működvén és így a szükségletek iránt tájékozva lévén, elérkezettnek hittem az időt ezen intézkedésre. A t. képviselő urak egyike, igazságszolgáltásunkat igen drágának mondja és a budget magasságával igazolja, utalván más országokra különösen Francziaország és Ausztriára. Á mi Francziaorszagot illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy a 35 millión kívül kifelejtette a fogházak és börtönökre fordított 21 milliót. Ausztria budgetje pedig 20 milliónál több, közei 21 millió, tehát mégegyszer annyi, mint a mienk. És miután lakossága nem még egyszer aimyi, nem tudom, hogyan lehet igazságszolgáltatását olcsóbbnak nevezni. Azt mondja a képviselő ur, ott van 9 főtörvényszék, ennyi járásbíróság, ennyi törvényszék. De egyről megfeledkezett, hogy t, i. azon 9 főtörvényszéknek Összes bírái nincsenuk annyi számmal, miut a mi budapesti és m.-vásárhelyi kir. táblánk bírái. A mi a ministeriumot illeti, azt hasonlag olyannak tünteti fel, mint a melynek költségei magasabbak, mint Ausztriában. Ha nem csal emlékezetem, Ausztriában a központi igazgatás 197 ezerbe, nálunk 213 ezerbe kerül. De itt ismét arról feledkezik meg, hogy ott az adminis-