Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

f6 •>?>• «r*r.A&* ülés január 12, 18S2. De azon kezdem, nem is igen hagyok azon sok. a melyek Magyarországon a hivatalok dotatióira , közigazgatási , igazságszolgáltatási, törvénykezési és egyéb czélokra fordíttatnak. Sőt hozzáteszem, nagyon is kevés. Egy szomorú paralella van, ellentétes paralella van a mi pénzÜgvi gazdálkodásunkban. Mindazon kiadások;, melyek részben, vagy egészben nem hazai czélokra fordíttatnak, hanem vagy közösek, vagy idegen czélokra fordíttatnak, mindazon kiadások évről évre emelkednek. Viszont mindazon kiadások, a melyeknek a hazai culturát kellene emelniök, a jólétet előmozdítaníok, a műveltséget, anyagi és szellemi haladást biztosítaniuk, mindazon kiadások évről érre sülyednek, kevesbednek. S e tekintetben csakis a legutolsó év, az 1882-iki tesz némi kivételt, ámbár anyagi és szellemi szükségleteink kielégítésében az egész közkormányzat terén ma sem mennek odáig, a melyen állottak egykor. Kijegyeztem 1872-től kezdve azon költségek összeget a zárszámadási bizottság munkálataiból és az azóta napvilágot látott zárszámadásokból , a melyek tisztán Magyarország helkormányzati feladataira fordíttattak, a belügyi, pénzügyi, közgazdasági, kulturális, igazságügyi és honvédelmi tárczákban, leszámítva azon kiadásokat, a melyek állami üzemmel vannak összekötve, a minők a lótenyészintézetek, posta és távírda, a minő a pénzügyi tárczában az egész u. n. jövedéki üzem, tehát pusztán kormányzati kiadásokat vettem. Ezen összeg volt 1872-ben 40 millió. 1873-ban 41 millió, 1874-ben 42 millió, 1875-ben leszállt 37 millióra, 1876-ban 36 millióra, 77-ben maradt 36 millió, valamivel sülyedt ugyan és 1878-ban leszállt 35 millióra. 1879-íől fogva megint azon jelentkező szükség irtóztató nyomása alatt, a melyet a t. előadó ur jelzett, felemelkedett 38 millióra, de még mindig nem áll ott, a hol állott 1872-ben. Mit jelent, ez? Ezzel én nem dicsérni akarom az 1872-diki és utána következő 3—4 évi kormányzatot, a t. ministerelnök ur ne vonja ezen következtetést — igen kérem — belőle, nem. de megjegyzem azt, hogy ha ezen években volt a pénzügyi kormányzatban helytelenség, pedig volt, ha ezen években a költségvetési deficzit nagy volt, pedig fájdalom nagy volt, ezt nem az a fizetés okozta, a mit a szegény tisztviselő kapott, nem az az összeg okozta, a mi kulturális érdekeink előmozdítására, a mi pénzügyi, közigazgatási, igazságügyi stb. tisztviselők fizetésére fordíttatott, mindez összegek Magyarország pénzügyeit zavarba nem hozták, hitelének az utolsó erőfeszítésig való igénybe vételét szükségessé valóban nem tették. Ezt előidézték a közösügyi kiadások, a szédelgő befektetések, a melyek egyébiránt folytattatnak ma is — ezt talán lesz alkalmam bebizonyítani , — és folytattatnak ma jobban, mint néhány évvel ezelőtt és ide juttatták az országot oly körülmények, a melyek ma mind virágoznak, ugy mint virágoztak a legrosszabb kezelés karszakában. Ellenben Magyarország tisztviselői korának, az igazságszolgáltatási, közigazgatási, közoktatási stb. tisztviselők fizetésére és mindarra, a mi ezzel összefügg, az 50—60 milliónyi évi kölcsönökből nem jut semmi. Annál több jut Boszniára, jut Krivosciára és jut azon czélokra, a melyeket Somssich Pál t. képviselőtársam imént felhozott. [Ugy van! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondom most is, a mit mindig mondottam, hogy mindazt, a mi Magyarország culturalis czéljaira szükséges, az igazságszolgáltatásra, a közigazgatásra, a személy- és vagyonbiztonságra, tudományos, művészeti, népnevelési czélokra, fajunk fentartására, mindezt megszavazom mindig, emelkedő tételekben is, mert szükségesnek tartom, hogy azok megszavaztassanak ; [Helyeslés a hal- és szélső baloldalon) és hozzáteszem, hogy ezekre jut is elég, de nem olyan politika mellett, a milyent önök folytatnak. (Ugy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt monda az előadó ur, hogy hiszen már könnyítéseket is tett a kormány. A társadalom terheit könnyítette, megszüntette a fényűzési adót. Erre megjegyzem, hogy ez az egész könnyítés 150—200 ezernyi frt volt, ám magában nem igen sok s a disposiíions-fond is alig kerülne ki belőle. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt mondja az előadó ur, hogy a törvényhozás leszállította a jelzálogos kölcsönök átváltoztatásánál a bélyegilletéket. Nem tudom, mennyire megy ezen összeg, de annyit tudok, hogy nem megy milliókra. Ugy emlékszem, a péuziigyminister ur számbeli eredményt nem mondott, tán nem is tudna mondani. E mellett a t. előadó ur azt mondotta, hogy a kormány megszüntette az ingatlanok tiz éven belöli átruházása után járó illetékeket, vagyis nem megszüntette, hanem csak könnyítéseket hozott be és végre csökkentette a késedelmi kamatokat. Elismerem, hogy mindezek könnyítések. Igen, de a számla másik oldalán viszont néhány millió forintnyi megterhéltetés érte a nemzetet. A menny? százezer könnyítés itt, annyi milliónyi teheremelés jutott amott. Mi haszna annak a könnyítésnek akkor, mikor pár százezer forint ellenében milliónyi terhek esnek; pl. a fogyasztási adóknál 11 milliónyi új teher hozatott be. Kérdem tehát, miben nyilatkozik ez a könnyítés? Ezt kérdem az előadó úrtól és kérdem a pénzS ügyrainister úrtól. És itt ki kell terjeszkednem oly kérdésre,