Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

312 ä©. ©rsrógog llés évben mutatkozni fognak és asért, mert a tényleges szükségletnek, mert a létező törvényeknek megfelel, kértm a t. házat a pénzügyi bizottság nevében, mely az egyes tételeket részletesen és bebatóau megvizsgálta és igazoltaknak találta, hogy ezen költségvetés egyes tét ..leit elfogadni mélíózisssék. (Helyeslés jobhrch) Simonyi Iván: T. ház! (Halljak!) Ugy látszik, a t. ház nem túlságosan nagy érdeklődést tanúsít a belügyi íárcza iránt, a mint azt legalább a feljegyzeit szónokok igen rövid sorából és különben is gyanítani lehet. Meglehet, hogy delegátusainknak Bécsben viselt dolgai, meglehet hogy a külügyi helyzet, a keled válság kérdése foglaljuk el figyelmüket, a mi végre bizonyos értelemben megfogható és kimagyarázható lenne : mindazonáltal tegyük íel azon esetet, hogy a mi í. háznagyunk, Kovách képviselőtársunk azzal lepne meg bennünket, hogy — a szó legszorosabb értelmében véve a kifejezést — ennek a háznak a tetőzete roskad, alapja süpped: akkor bizonyosan nem gondolnánk Boszniára, nem is kritizálnók delegátusaink viselt dolgait, habár némelyike megérdemelné i-, hanem gondoskod náuk ezen ház biztonságáról, saját biztonságunkról. Európaszerte ugy látszik, a parlamentek azon helyzetben vaunak, hogy az alap, a melyen a parlamentnek nevezett ház áll, nem valami nagyon biztos. Hiszen láttuk, hogy a képviseleti reform kérdése buktatta meg Gambettát, Franeziaország legelső szónokét; tudjuk, hogy Olaszországban a képviseleti kérdés reformja szintén nagyobb válságot idézett elő. De azért ne méltóztassék a t. ház megijedni, nem szándékozom a lista-serutiaiumról felolvasást tártaid, meri én ezen irányt czéltévesztettnek tartom. Meglehet, isokan azt hiszik, hogy egészen rendben van az ország szénája; meglehet, annyira el vannak ragadtatva 14 évi parlamentáris működésünk eredményeitől, hogy az' hiszik, nem lenne feleslegesebb dolog, mint itt Magyarországban épen ugy, mint a fraueziák és olaszok teszik, még a képviselet reformjáról, a parlamenti alapról beszélni. De meglehet t. ház, hogy vannak és pedig a házon kivül is, a kik nincsenek ebben a nézetben. Azért engedjék meg, hogy ezen belügyi tárcza általános tárgyalásánál én bátor legyek, mint olyan valaki, a ki praktikus polieziával majdnem naponkint kénytelen vagyok foglalkozni, egy pár megjegyzést a választási törvényre nézve ten.:i; és mint olyan, a ki nem igen gyakran és nem is hosszas időre szokta igénybe venni becses figyelmüket, talán nem leszek szerénytelen abbeli kívánságommal, hogy egy negyed órára becses figyelmüket igénybe vegyem, ha mindjárt megjegyzéseimet hézagosan is fogom előadni. (Halljuk !) Miden az utolsó felirati vita alatt felszólalni bátor voltam,azon nézeteméi koczkáztattam hogy ' február 8. 1882. Magyarország tönkre fog menüi a frasisok és divat uralma alatt. Ezt mondtam akkor. Hozzá tettem, hogy foglalkozzunk komolyan a birtokminimum és az ősiség kérdésével, mint a hogy a mai magánjog és a mai telekkönyvi rendszer mellett a földbirtokot a pusztulástól megmenteni nem lehet. Ekkor fölkelt a jobboldalról Dobráuszky képviselő és tanár ur és nekem azzal replikázott, hogy én elözönlőm e házat új eszmékkel; nem tudom szó szerint, de körülbelő! ugy fejezte ki magát, hogy én a jövő zenéjét játszom, merész konczepcziókkal jövök a ház elé. És még a sajtó is, legyen szabad arra is kitérnem, mert a publiczistikával, ezen hatodik nagy hatalommal is számolnunk kell — a napilapok közül is azt mondták némelyek, hogy Simonyi új doktrínákat, némelyek pláne azt mondták, hogy német doktrínákat akar a házba becsempészni. En azonban, habár megtisztelve érzem magamat az által, ha a journalistika, vagy képviselő társaim figyelmükre méltatják szavaimat, mégis azt hiszem, hogy azok, a kik engemet nem ismernek zaklató képviselőnek, meg fogják nekem engedni, hogy legyen szabad nekem kérdést intéznem Trefort Ágoston igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, ugy nem kevésbbá Pauler Tivadar igen t. igazságügyminister úrhoz is, kiknek tudományos működéséi igen tisztelem, mondom legyen szabad azon kérdést intéznem, vájjon elfeledkeztünk-e már a magyar közjogról, vájjon a magyar tudományegyetemeken, melyekhez most még egy újat akarunk létesíteni és a jogakadémiákon nem tanítják-e a magyar közjogot és az ősiségét? Hisz az ősiség speciális magyar intézmény volt. Ezen ősiség 1852-ig tettleg fennállott. Az 1848-ki törvények is csak elvben szüntették meg azt. A tanférfiak és a szaktudósok azt hiszik

1 talán, hogy csak a szőrszálhasogató római institiók, azt hiszik talán, hogy csak Smidt Ádám nemzetgazdasági rendszere, vagy Rottek és Welker Staatslexikonja az a panacea, melyből a nemzetek és népek jóléte fog felvirulta? Ne méltóztassanak félreérteni. Ha van valaki e házban, ugy bizonyára én vagyok az, a ki tiszteli a tudomány minden ágát, sőt azt mondom, hegy kívánatos lenne, hogy Magyarországban többen foglalkozzanak a komoly tudományokkal, többen foglalkozzanak ezen hazában, a hol Ookonay Vitéz Mihály legnépszerűbb költeménye a csikóbőrös kulacshoz — talán az egyetlen, mely túlélte a költőt — és ezen költeménynek traditiói, melyek nem nagy tisztelettel szólnak a tudományról, nagyon is élénk visszhangra találnak. Tiltakozom azon egyeduralom ellen, melyet egy iskola, egy irány gyakorolni akar és a melyet hivei. megengedem, hogy igen nemes szán-