Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

48. attsigm ülés január 27. 1883. -J87 mát* több erdélyi ágostai egyház, bogy esatol­tassanak a Tiszántúli ágostai superintendentiához s Bzt meg lehet, meg kell adni, hogy azon egy­házak ne kényszeríttessenek oly superintendentia alatt lenni, a mely egyenesen ellenséges állást foglal a magyar nemzetiséggel szemben. A budget-tételre nézve kijelentem: én teljes bizal­mat táplálok a minister ur iránt s s rendelkezési alapot megszavazom. Orbán Balázs (szólni akar. Felkiáltásai:: Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső (szintén szólni akar. Halljuk!) Elnök: T. ház! A feljegyzés szerint követ­kezik a szólásra Orbán Balázs képviselő ur; kérem, méltóztassanak őt meghídlgatni. Orbán Balázs: T. ház! Én tudom, hogy az életben gyakran ismétlődik a hálátlanság, a midőn jóért rosszal fizetnek, azt is tudom, bogy az elkényeztettek rendszerint követelők és rósz szívűek szoktak lenni. Az a hecz, mi ellenünk Németországban folyik, azok a körmönfont hazugságokkal meg­tömött munkák, a melyek ott megjelentek, azok a röpiratok, azok a hírlapi czikkek, (Halljuk!) a melyek minket vadaknak, türelmetlen zsaruo­koknak festenek s a német nagy közönség előtt durván rágalmaznak: mind egy forrásra vezet­hetők vissza. A mozgató szálak részint innei;, de leginkább Nagy-Szebenből rángattatnak. Én azt hiszem, hogy Magyarország egyetlen nemzetiségének sem lehet jogosait panasza elle­nünk, hogy elnyomtuk, nyelvi és eulturai fejlő­désükben akadályoztuk. Hisz e tekintetben minden időben egészen az öngyilkosságig engedékenyek voltunk; nem hogy rá erőszakoltuk volna nyel­vünket másokra, hanem közönyösen néztük és nézzük ma is, hogy egész vidékek magyar népe absorbeáltatik a más nemzetiségűek által. A magyar keleti vallásuakat és erdélyi magyar lutheránusokat maga kormányunk szorítja idegen nemzetiség jármába s szívrázó panaszaik előtt elzárja füleit. De legkevésbbé lehet panaszra okuk erdély­részi szász szomszédainknak, mert még soha jövevények ugy felkarolva, ugy elkény esz tetve nem voltak, mint ez a maroknyi nép, (Halljuk!) mely még ma is nemzetnek hiszi magát, holott mindössze 120,000-ren vannak szétszórva a szél­rózsa minden irányában, beékelve, és összekeverve 500,000 román és 30,000 magyar közé, kikkel századokon át páriaként bánt. minden emberi jogtól megfosztott s most is az fáj az uralomhoz szokottaknak, hogy már kénytelen ezek feletti fajuralmának némi csekély korlátait eltűrni. | (Ügy van! a szélső baloldalon.) \ Ez a 120,000 népség — mely egy kicsinké vármegyét sem íudaa alkotni, — az erdélyi íeje­\ delemség alatt külön nemzetként szerepelt,, egyeu­j jogú volt az 500,000 székelylyel és a 800,000 nyi magyarral, egyenjogú befolyásra, de nem a terhek viselésében, mert inig a székelyek had idején 40.000, a megyei magyarság 30,000 har­! czost állított ki, a szászok minden véradótól mentve voltak s mindössze 500 zsoldost tartoz­tak kiállítani, (Ügy van! Ugy van!) de ezek se lehettek szászok, miután azok a koronát meg­tartó szászok csekély bátorságuk miatt képtele­neknek bizonyultuk a hadviselésre. (Derültség.) Törvénybe volt iktatva, hogy e contingensbe szász fegyverviselő be nem léphet, inert régen sok csata a miatt veszett el, h >gy a szászok még mielőtt az ellent megláthatták vole.a, meg­szaladtak s a csatarendet felbontották. (Derültség.) Hér századosi át a magyar védte őket véres testével, a mi védelmünk alatt fejlődtek, művelőd­tek és gazdagodtak; a török és az osztrák zsarnokság ellen folytatott négy százados küzdelem­ben, a szászok nem hogy védték volna a hazát, hanem legtöbb esetben az ellenséggel ezimbo­ráltak s mi nem csak elaézők voltunk, hanem véres testünkkel fedeztük, több szabadságban részeltettük, mint a mennyivel önmagunk bírtunk. (ügy van! Ugy van !) 1849-ben az osztrákkal fogtak kezet, a muszkákat hívták be s bűnhödésiik az volt, hogy kaptak qua nemzet 11 milliónyi úrbéri és dézsnaa • kárpátlást, a mi utolsó fillérig a kincstárt illette volna, odi ajándékoztunk egj csomó állami jószágot, oda ajándékoztuk az úgynevezett ezász nemzeti vagyont; a mi a hivatalnokok fizetésének képezte alapját a a mi: a kincstár részére kell vala lefoglalnunk, miután & hivatalnokokat az állam fizeti, (Ugy van!) a mint lefoglalta volt azt hasonló körülmények közt József császár s részben a Bach rendszer is. A kormány alkotott számukra öt oly vármegyét, melyekben hege­móniájuk biztosítva van s németül vezetik a köz­igazgatást és közoktatást. Engedjük, hogy szegény tizfalusi magyar testvéreink felett középköri módon kegyetlenked­jenek, hogy erdőségeiktől megfosszák, közigazga­tási és vallási kormányzatok németül folyjon, A hála ennyi határtalan jóságunkért az, hogy minket barbároknak, ázsiai vadaknak hir­detnek s mindenféle rágalmak özönét zúdítják reánk. De hát mit mondanának, ha ugy bánnánk. mint Poroszország tesz a poserti lengyelekkel n mint tett a poroszországi szláv népességgel, melyet néhány ezer német lovag germanizált, egészen beolvasztott. Maga Heiűtze is bevallja, bogy támadó munkáját az erdélyi szászok jajkiáltásai követ­keztében irta és bocsátotta közre s abban egy nemzet könyörtelen megöléséről regél, melyet nem lehet megindulás nélkül nézői egy németnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom