Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-47

47. országos ülés jannár 26. !S»2. 0>7 3 1867-ig büszkén tüntethettük fel hazánkat oly unicum gyanánt, a melynek egyetlen fillér adóssága sem volt. Ezred évig a nemzet alkotmánya pal­ládinma alatt meg tudott élni adósság esinálás nélkül. A 14 éves közösügyes rendszer alatt öuök aztán siettek rohamosan után pótolni, a mit őseink elmulasztottak s oly szenvedélyíyel, oly lázas sietséggel halmozták és halmozzák egy­másra a kölcsönöket, hogy ma már — a mint a költségvetési előirányzatból borzadva győződhe­tünk meg — 107 millió írtra rugaak állam­adósságunk évi kamatjai, vagy is összes bevéte­leink csak nem fele részét emésztik fel. És adósságaink folyton évről évre emelkednek, ka­matterheink folyton terhesebbek lesznek, a nél­kül, hogy kilátásunk lehetne arra, hogy törlesz­tés által valaha elenyészni avagy bár csak ke­vesbedni fognának, sőt ellenben, miután Önök mindig többet költenek a bevételnél s a hiány­latot mindig új kölcsönökkel fedezik, adósságaink oly rohamosan emelkednek, miszerint az 1880-ik évi 96 millió kamatteher ez évben már 107 mil­lióra, tehát két év alatt 11 millió forinttal emel­kedett. Még a legegyszerűbb magán gazdászatot sem, annál kevésbé lehet államgazdászatot szá­mítás nélkül folytatni. Ha már most felvesszük számítási alapul ezen két évi kamat teher sza­porulatot, vagy is a 11 milliót; s főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a szerencsésebb évek közé számíthatók, a midőn meglehetős jó termésünk volt s aránylag a szokottnál kevesebb elemi csapással volt az ország súlytva : akkor önök adósságesinálásának ily progressiv emelkedése mellett csak 20 évre lesz szükségük, hogy az állam összes bevételét felemésztessék az államadósságok kamatjaival. Tehát normális viszonyok közt két év tized alatt; de ha háború vagy más csapás súlytja a nemzetet még hamarabb is reá fogják önök hozni a végkatastrofát. Igaz, hogy a gazdag Angliának is terhes és nagy államadósságai vannak, azokat azonban oly befektetésekre tette, melyek az állam és a honpolgárok jólétének és nagyságának alap­ját képezik. Anglia adós önmagának, saját polgá­rainak, az államadósságok kamatjai mind az ország­ban maradnak és jönnek forgalomba és igy a nemzeti vagyonosodäs főtényezői. így van ez más országokban is. Mig ellenben a mi állam­adósságaink roppant kamatjai mind külföldre ván­dorolnak s a nemzet kiszivattyuzására szolgálnak. Ezen felül az osztrákok még a mi adóssá­gunkból is tőkét csinálnak maguknak s e téren is kijátszanak. 1867-ben oktalan nagylelküskö­désből átvállalták a közösügyek teremtői az Ausztria által a mi megrontásunkra csinált status­adósságok egy részének kamatozását bizonyos meghatározott évi összegben, túlbuzgó nagy­KÉPVH. KAPLÓ. 1881—84. H. KÖTET. lelküsködésükben az eszélyesség szabványait sem tartván szem előtt, mert ha már az osztrákokat a hínárból ki akarták segíteni, azt legalább nem kell vala akként tenni, hogy mi maradjunk benne. Ha már átvállalták, akkor ne változatlan mennyi­ségű kamatot, hanem bizonyos mennyiségű tőkét vállaltak volna át, a mit eddig az évente fizetett kamat mennyiséggel legalább is fele részben törlesztettünk volna, hisz minden nagy status­böleseség nélkül tudhatták, hogy törlesztéssel 30 év alatt elenyésztethetui az adósságot. Hanem az osztrák még a beadósításnáí is rútul rászedett, mert mi átvállalt adóságainak kamatját nem a hitelezőknek, hanem a közös­ügyes kormánynak, azaz Ausztriának adjuk át; ő aztán szepesi kiszámította, hogyan kell annak egy részét zsebében marasztani; a status-adósságokra magas szelvényadót vetett ki s ez által az általunk teljes mérvben fizetett kamatokból meg­maraszt magának 20%-ot, vagyis ennyivel de­valválta status-adósságainak összegét, igy nyerész­kedik a mi nagylelkűségünkből, a mi segítési vágyunkból eredő nyomorunkon s kormány­férfiaink ügyefogyottságán. Pedig a mi kormányunk a lefolyt évek alatt még kétannyi adósságot csinált, mint a mennyit az osztrákoktól átvállaltunk, ugy, hogy a mint fennebb említem, 107 millió frtra megy évenkint átvállalt és csinált államadósságaink kamatja. De hát kormányunk még annyi leleményes­séggel sem bir, hogy az osztrák példát követve, könnyítse a mi kamatterheinket. Avagy nem lenne-e a világon a legeorrectebb eljárás, ha mi állam­adósságainkra egyáltalában, de mindenesetre az osztrák államadósságoknak általunk fizetett kamat­járulékaira rászabnók a 20%-os szelvényadót? a mi első esetben kerek 26 milliót marasztanra államkincstárunkban, vagyis az előirányzott de­ficitnek fedezésére szükséges összeget; utóbbi esetben pedig évi 7 1 /* millió megtakarításra ké­pesítene. Ez ellen a hitelezőknek kifogása nem lehetne, mert az osztrák kormány e levonást úgyis meg­teszi saját előnyére. Az osztrákok se ellenezhet­nék észszerüleg, hisz ők tanítottak minket erre s a mi ott igazságosnak és czélszerímek mutat­kozott, kell, hogy nálunk is az legyen. És a miként az osztrák hitelt nem ingatta meg a szel­vényadó, akként a miénket sem fogná jobban megingatni, miként azt önök minden előrelátás nélküli tékozlása már megingatta. Aztán elvégre is tiszta haszon lenne az országra, ha többé kölcsöat nem kapnának, mert ha önök az eddigi utón haladnak, maholnap egész országunkat el­zálogosítják. Pénzügyminister ur nagyon leleményesnek mutatkozott a pénz-felcsikarás módozatainak fel­kutatásában. Csodálkozásomat kell kifejeznem a •J-b

Next

/
Oldalképek
Tartalom