Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

36. omigo* Bléí január 12. ISK2. 81 «zavak, melyek tőle, közéletünk régi tapasztalt veteránjától jöttek, melyek a mai pénzügyi helyzet súlyos voltát oly élénken ecsetelik, azon szavak tőle kétszeres súlylyal bírnak, mintha azokat más, a fiatalabb nemzedéknek valamely tagja mondotta volna el. De bár egész érdekeltségem s mély tiszteletem kisérte nyilatkozatát, mindamellett meg kell jegyeznem, hogy nyilatkozatának minden részével, különösen a helyzetnek általa jelzett ismeretéből kivont következtetésekkel, ugy a mint ő kivonta azokat, én egyet nem érthetek. Hogy ő ezen költségvetési javaslatot, mely a ház asztalán fekszik, még általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául: ezért őt és elvtársait részemről üdvözlöm. (Helyeslés a szélső balfelb'l.) Kicsiny és formaszeríí dolog ez, de mégis látok ebben némi fontosságot, mert e szakítás az eddigi eljárással, melyet a hág ezen része eddig hasonló alkalmakkor követeti, legalább külső jelensége annak, hogy a helyzet felismerésére vezető jelek kimutatásában, a kormány politikájának bírálatában szomszédai nk hasonló élénkséggel, komolysággal és a kérdések mélyére ható figyelemmel fognak ezentúl eljárni ugy, mint mi minden alkalommal eddig megkísértettük. Valóban örömömet kell kifejeznem előttem szólt nyilatkozatának azon része felett, melyben Ö* a közösügyi költségeket és a mi azoknak főalapja, a közös hadsereget agy miként az ma áll, egész terjedelmében, nagyjában helyesnek és elfogadhatónak nem tekintheti. Nem vonom ki ebből azt a következtetést, mintha az ő nézete a mienkkel megegyeznék; nem vonom azt ki, mintha álláspontja áthelyeztetett volna álláspontunkra. De már az idők komoly jelének kell tekintenem azt, ha szomszédaim a ház ezen oldaláról a közös hadsereg intézményére vagy annak mai kezelésére vonatkozólag oly súlyos természetű bírálatot mondanak. De ezentúl azután a következtetések kivonásában én más irányt követek, mint előttem szólt t. képviselő ur. A pénzügyi helyzet felfogásában talán nekem sincs más nézetem mint neki. A pénzügyi helyzet bonyolult. Altalános államháztartásunk súlyos és idült betegségeit körülbelül ő is ugy terjesztette elénk, mint a hogy talán igen kevés kivétellel én fogok arról lehető röviden nyilatkozni. Az orvosszerek megmutatásában bizonyos programmot jelölt meg, melynek alapján szerinte azon veszélyes irányból, mely csak örvénybe vezet, megmenekülhetnénk. De én azt hiszem, hogy az a programra, melyet kijelölt, lényegileg nem igen különbözik attól a programmtól, melyet a pénzügyi bizottság többsége és a pénzügyminieter több alkalommal kijelölt. (Igaz! balfelöl.) De mivel azon programmnak, melyet a pénzügyi bizottság többsége és a pénzügyminister jelölt ki, nem lett meg a kellő s jótékony sikere, hanem lett súlyos és szomorú eredménye: nem hihetem;, hogy az azon programmho? nagyon is közel álló és hasonló programmja az előttem szóltnak az általa is várt és az egész nemzet által óhajtott jótékony sikert eredményezze. (Helyeslés szélső haloldalon.) Helyzetünk, nemcsak pénzügyi, hanem általános közgazdasági helyzetünk valóban rendkívül súlyos és én óhajtottam volna, hogy a pénzügyi bizottság igen t, előadója ne pusztán számszerinti dolgok feltüntetésére szorítkozzék az előadói széki-öl és hogy ne pusztán oly természetű dolgokat tárjon elénk, a melyek nagyon is közel állanak a számtiszti feladatokhoz. Óhajtottam volna és óhajtanám, hogy a helyzet magaslatára emelkedjék o is és törekedjék felderíteni nem csak a költségvetés számszerű eredményeit, egyes rovatainak összegezését és nemcsak azon közvetlen indokokat, a melyek a költségvetés egyes tételeit ugy alakítani kényszerítik, hanem törekedjék felderíteni azon politikát egész mélységes mélységében, a melynek csak ily költségvetés lehet eredménye és nem más; és legalább vegyen magának fáradságot arra, hogy ha minket nem is, ha az országot nem is, de legalább önnönmagát megnyugtassa az iránt, hogy azon politika, miután ő ajánlja, egyedül helyes, jó, sőt egyedül keresztülvihető. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A t. előadó ur azt nem tette. Az ország közgazdasági helyzetére nem mutatott. Nem jegyezte meg azt, hogy daczára a folytonos adóemeléseknek, a mely mértékben emelkednek adóink, ép oly mértékben emelkednek deficiteink. Nem jegyezte meg, hogy daczára azon beruházásoknak, culturális kiadásoknak, befektetéseknek, melyeket felemlített, az ország túlnyomó nagy részében az anyagi jólét sülyedése és vele együtt a közerkölcsiség sülyedése lépést tart és folyton folyva fejlődik előre. De talán nem is volt épen szükség erre, talán ugy gondolkodott a t. előadó ur, hogy ez a mi feladatunk. No én törekszem ezen feladatnak lehető röviden megfelelni. Ez a költségvetés végre — bármikép szépítsék is, — valóban hü képét mutatja az országnak, nemcsak a politikai, hanem egyúttal a közgazdasági helyzetnek; hü képét mutatja az államháztartásnak, csak ki kell vonni e költségvetés adataiból az igazságokat, nem pusztán a számokat, hanem a számok segélyével, azokkal, vagy azok nélkül abból kivonható szoros, valódi, objectiv igazságot. Valamely politika megítélésére legbiztosabb eszköz — nagyon régen meg van jegyezve — azon költségvetés, azon pénzügyi gazdálkodás, melyet a kormány folytat. Valamely költségvetés,