Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-10
72 10 országos ülés október 13. 1881. A mi illeti a felirati javaslatot, mely a szabadelvű párt részéről adatott be: Apponyi t. barátom azt mondja rá, hogy abban roppant merészséggel mondatik az, hogy Magyarország pénzügyei rendben vannak. Megvallom, nem találok kifejezést, hogy ezt jellemezzem, meri nagyon enyhének tartom Apponyi t. barátom kifejezését, minthogy oly kifejezéseket találok a javaslatban, melyek a válósággal tökéletesen ellentétben állanak. Mert nagyon kérem, magyarázza meg nekem a túlsó oldalról valaki, ha teheti, miképen lehet akkor mondani, hogy a pénzügyek rendben vannak, mikor nem hiszem, hogy jelenlévő képviselőtársam közül csak egy is megmondhatná, hogy mennyi Xadót fizet? Már pedig a hol én az év végéig nem tudom meg azt, hogy mennyi adót fizetek, ott a pénzügj-ek rendbenlétéről beszélni, ellenkezik a valósággal. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig minő kedvezményt lehet várni a pónztigyministertői adóleengedés tekintetében, azt elég világosan bizonyítja az a tény, hogy a vadászati adóra vonatkozólag harmincz többséggel elhatározta a ház és utasította a pénzügyministert, hogy az adót leszállító törvényjavaslatot nyújtson be a háznak, de a minister azt most sem terjesztette elő, sőt a mint hallottam, a melyet elő fog terjeszteni, abban sem lesz köszönet, mert a kormány régi taktikája szerint abban is adóemelés fog foglaltatni. Könnyebbítené Magyarország borászainak sorsát akkor is, ha a gyártott borok eltiltásáról végre-valahára javaslatot adna. (Helyeslés a szélső balról.) Közel van hozzánk Németország, ott már megtettek minden lehetőt, erélyesen védelmezik a borász érdekeit; csupán Magyarország van e tekintetben hátra. Ezek is bizonyítják, hogy a ministerium semmit sem tesz az adózó nép könnyítésére, hanem annak súlyosítására. {Igaz ! balfelŐl.) A hadsereget is szükségesnek tartotta felemlíteni a szabadelvű párt feliratában. És itt visszaemlékszem arra, midőn egy beszédemben azt mondottam, hogy a közös hadsereg előtt az alkotmány, haza az semmi, előtte egyedül a császár bir tekintélylyel. Az akkori elnök az elnöki székről azt monda, hogy nem kellene ilyen megvetőleg szólni az összességről. Hé ha minduntalan csak azt látja az ember, hogy egyesek hol itt, hol ott föllépve, izgatnak a magyar alkotmány ellen, midőn a polgárembert semmibe nem véve, összevagdalják, mint egyik képviselőtársamat, vagy egjr győri polgárt és mikor a minister azzal bújik ki az alól, hogy elégtétel fog szolgáltatni, de ezen elégtétel még a minister UT alatt nem adatott meg soha, noha számtalan esetben jog és igazság követelte. Önöknek a korona igaz tanácsadóiképen kellene működniök, de önök azt sem teszik, önök nagyobb ellenesei a koronának, mint akármelyik republikánus, mert ha igazán a korona érdekeit védenék, a királyt fel kellene világosítaniuk a dologról és nem olyan tanácsokat adni neki, hogy megkegyelmezzen Dienstl és Rüstownak azért, hogy Verhovayt az esküdtszék felmentette. (Mozgás.) A helyett, hogy ilyen tanácsokat adnak, nem lenne-e jobb megmondani: a hadsereg ellentétben áll a polgári elemmel, ellentétben áll a magyar alkotmány nyal, uram segíts rajta. Ezt nem teszik a király tanácsosai, kik közt azt sem hiszem, hogy léteznének olyanok, mint Latour vagy Lamberg, hogy vértanúi legyenek, nem. egy eszmének, hanem egy embernek, ki királyi palástot viselt, de azért ember volt. A minister urak nem ngy tesznek, hanem mikor minden a nyakukra gyűl, mikor minden baj meglesz, elmenekülnek, mint Metternich. Szükségesnek tartok még elmondani némelyeket mellettünk ülő t. képviselőtársaimra nézve. A t. minister ur megpróbálta a két párt közt egyenetlenséget csinálni több alkalommal; mintegy gyönyörködve azon, hogy az ellenzék két árnyalata egymással szemben áll s akkor ő a markába nevet, mint egy diabolus rotae. (Derültség balfolol.) Azonban a közelebbi országgyűlési cyclus meg fogja mutatni, hogy e terv hajótörést szenvedett. Mert ha elvben különbözünk is t. képviselőtársainktól, vannak némely közeleső pontok, melyek egyesítenek bennünket. Itten az a kérdés, hogy olyan ministert, ki elvtagadás által jutott a ministeri székbe, ki alatt a corrupczió legteljesebb virágzásban van, ne tűrjünk a ministeri székben, mert az lehetetlen, hogy rosszabb kormányzat üljön azokon a székeken, mint most. Ebből az indokból azon öröme a ministerelnök urnák, hogy a két ellenzék egymással szemben álljon, nézetem szerint, sohasem fog teljesülni. Szükségesnek tartom még azt is megemlíteni, t. ház, hogy a mostani választások alatt egy szomorú jelenséggel találkoztunk és ez az, hogy zsidó polgártársaink majdnem kivétel nélkül mintegy kasztszerűleg a függetlenségi párt ellen törtek. En mint radikális, mondhatom, nagy önuralkodásba kerül ezen eljárását izraelita polgártársainknak erősen nem jellemeznem, de ha ők a kormánypártot oly nagyon támogatják, figyelmeztetem őket arra, hogy olyan minister ül a ministerelnöki széken, a ki ugy tesz, mint Oroszországban, a hol, midőn a forradalmi szellem nagyobb és nagyobb tért foglal, a túlfeszített kazánnak egy oly szellentyüjét nyitotta meg, a mely a kievi mészárlásokra vezet vagy arra, mint Poroszországban, hol Bismarck alattomban támogatja az antisemitákat. Gondolkozzanak ezekről izraelita polgári társaim és én azt hiszem, hogy ha ezeket meg-