Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-10
66 10. országos ülés október 13. 1881. ségre alapított egész combinátió minden irányban szétomlik. T. ház! Nagy baj az, ha egy nagy birodalom, mint a minő monarchiánk, politikájának lényeges alapja tévesnek, hibásnak mutatkozik, midőn beáll oly meglepetés, mint a danzigi találkozás. Már elejétől fogva nagy illusió volt Oroszországot gyengének, isoláltnak tartani. Mi Magyarországon sympathiából vagy antipathiából kiindulva, szoktunk politikát ősinálui. T. ház! A nihilizmus Oroszországnak nagybajt okozott éa még nagy bajt okozhat, de az állam létét nem veszélyeztetheti, mert az magában a népben gyökeret nem vert és a nihilizmus nem olyan, mint más forradalmi párt, hogy állam átalakító forradalmi programmja lenne. . , Madarász József (közbeszól): Milyen jól tudja! Polit Mihály: Még nagyobb hiba volt Oroszországot elszigeteltnek tekinteni. Oly nagy, oly óriási, majdnem 100 milliónyi birodalom sorsát nem kell az elszigeteléstől félteni, mert oly birodalom szövetsége mindenkor kerestetik; még; a danzingi találkozás előtt tudni kellett volna, hogy Oroszországnak csak akarnia kell, hogy a légi barátság Németországgal felélesztessék. De Ausztria-Magyarország hibás praemissákból kiindulva, egész keleti politikáját rósz alapra fektette. Ugyanis, t. ház, ha Bosznia és Herczegovina occupatiójának valami értelme lehet, ez csak az, hogy mi keleten Oroszországnak útját álljuk, de erre nézve Németországnak biztosítékot, garantiát kellett volna nyújtania, hogy minket keleten támogatni fog, még pedig nem csak átalánosságban, hanem tettleg, háború esetén is fog támogatni. Ha ily garantia nem volt kapható, akkor Bosznia és Herczegovina occupatiója nem egyéb, mint nagy kaland, melynek semmi értelme s mely csak arra képes, hogy rósz pénzügyeinket még roszszabbá tegye. Lehet-e ezen occupatiónak valami magasabb ezélja, t. ház 1 Én az úgynevezett előnyomuíást egészen Szalonikiig nagy képtelenségnek tartom. Nem is tekintve azt, hogy Oroszország a balkánfélszigeti szlávokat sohasem fogja feláldozni és Ausztria-Magyarországnak kiszolgáltatni, nem tekintve azt, hogy oly monarchia, mint a mienk, mely eddigelé legkisebb rokonszenvet nem tudott magának szerezni a Balkánfélszigeten, oly monarchia, mely saját határán beló'l nem tudja kielégíteni a különböző fajokat és nemzetiségeket ; azt, hogy egy ilyen birodalom hódítást csináljon, nagy képtelenségnek tartom. De felteszem, hogy ez nem volna képtelenség s hogy ez lehetséges lenne: ennem ismerek a monarchiában népet, melynek ez nagyobb kárára válnék, mint épen a magyar népnek. Hogy AusztriaMagyarország magát több szláv elemmel még gazdagítsa, az bizony nem volna előnyös a magyar népre. (Tökéletesen igaz! a szélső" balról.) Monarchiánkra, főkép Magyarországra nézve én leghelyesebb politikának tartom: barátságos, jó szomszédságban lenni a keleti népekkel. A Kelet a keleti népeké, ez nem csak azon népek érdeke, hanem magyar érdek is mindaddig, mig Magyarország integritása veszélyeztetve nincs. Ebből kifolyólag Bosznia-Herczegovinának evacuatiója nemcsak ezen népek érdeke, hanem eminens magyar érdek. Különben Bosznia-Herezegovina evacuatióját a berlini szerződés minden siguatáriusa követelheti, mert Ausztria-Magyarország a berlini mandátumot nem teljesítette. Bosznia-Herczegovinában a közigazgatás oly rósz, hogy rosszabbat kívánni sem lehet. (Egy hang a szélső balról: Ez is igaz! Derültség jobbfelől.) A keresztények és mohamedánok egyformán nincsenekmegelégedve. Ausztria-Magyarország három év alatt — és most már a negyedik évben vagyunk — nem volt képes ottan a legcsekélyebb mértékbea sem rendezett, czivilizált állapotot teremteni. Tehát Ausztria-Magyarország a berlini mandátumot nem teljesítette. És most ez occupatiónak furcsa illustrátióját látjuk a danczigi találkozásban. Most láthatni, hogy Németországnak eszeágában sincs minket a Keleten Oroszország ellen támogatni, mert Németország Oroszország szövetségét keresi, keresi pedig azért, mert ott van Fraocziaország, mely szövetséget kötne Oroszországgal. Ha e szempontból tekintjük a külsituatiót, bizonyosan nem valami biztatónak látjuk. De a belsituatió sem olyan, melyre megelégedéssel nézhetnénk. Én nem fogok szólani rósz pénzügyeinkről, rósz közigazgatásunkról, rósz igazságszolgáltatásunkról, hanem fogok szólani valamiről, mi minden államban a legfontosabb dolog: s ez a lakosság elégedett vagy elégedetlen volta. Sokszor mondatott az, hogy Magyarország belállapota sokkai consolidáltabb, mint a monarchia másik feléé. Színleg igen, de valósággal nem. Cislajtániában legalább a jóakarat nyilatkozik. Legalább azon belátásra jöttek, hogy múlhatatlanul szükséges a különféle nemzetiségek jogos igényeit teljesíteni. Itt Magyarországban a nemzetiségi kérdés, mint nem létező tekintetik s úgy állíttatik oda a dolog, mintha a nemzetiségek tökéletesen meg volnának elégedve. Én megvallom, t. ház, hogyha a választásoknak eredménye mérvadó volna, akkor lehetne azt mondani, hogy a nemzetiségek meg vannak elégedve, mert a nemzetiségi választókerületekben kizárólagosan kormánypárti képviselők lettek megválasztva. így mi ezen országban nem törpe, de alig észrevehető kissebbségben vagyunk. Tót,
