Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-25
288 25. országos ülés deessentber 6. 1881. képest egyátalában nem ellenőrizheti, mert tisztviselői között egyetlenegy sincs, a ki birtokában volna a szláv nyelvnek; az egyházközség pedig melynek tudomásom szerint az összes hiveit lej?felebb 20 család alkotja, anyagilag nincs azon helyzetben, hogy egy külön tisztviselőt tartson ÍL végett, hogy a hivatalbó! szláv nyelven vezeíett anyakönyvet magyar nyelvre fordítsa. A második indok az, hogy magának az egyházközségnek is, a most hivataloskodó lelkészt kivéve, egyetlenegy tagja sincs, a ki a szláv nyelvet értené és beszélné és épen azért az isteni tisztelet és az egyházi anyakönyveken túl az egyház minden egyéb más teendői, üg} 7 ei és tanácskozásai magyar nyelven intéztetnek. A harmadik indok, hogy miután az egyházközség szláv nyelvet nemtudó lelkészt is választhat, a legközelebbi új választás alkalmával nagyon könynyen megtörténhetik, hogy maga a lelkész sem fogja az eddig szláv nyelven vezetett anyakönyveket megérteni, sem pedig azokat szláv nyelven vezetni nem lesz képes. Ezen indokok nyomósságát tüzetesen fejtegetni, azt hiszem, hogy csak megbocsáthatlan visszaélés lenne a nagyon t. ház türelmével. E helyett én tehát egyszerűen támaszkodom a felhozott indokokra, a melyek mellé még legfölebb felveszem az 1868:XL1V. t.-cz. 14. §-át, a mely is igy hangzik: „Az egyházközségek egyházi felsőségeik törvényes jogának sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének és egyházi ügyeik elintézésének, nemkülönben az országos iskola-törvénynek korlátai között, iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg." Ezen indokok alapján nekem szándékomban volt a nagyon t. vallás- és közoktatásügyi mim'ster úrhoz azon alázatos kérést intézni, méltóztassék a kecskeméti görög szertartású, egyház kérvényét az abban nyilvánuló intentio szellemének megfelelően megitélni és elintézni s egyúttal, hogyha szives lett volna a nagyon t. minister ur ez érdemben egy néhány s-zónyi megnyugtatást adni, akkor kijelentettem volna, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadom ; minthogy azonban ezen szándékomtól elütött azon körülmény, hogy a nagyon t. valláss közoktatásügyi ministerur nincs jelen, tehát nincs egyéb teendőm, mint egy alázatos módosítást nyújtani be a t. képviselőházhoz, mely módosítvány különben csupán csak egy igénytelen szócskának a beékelését czélozza a kérvényi bizottság javaslatába, miért is tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék módosításomat elfogadni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Tibád Antal jegyző (olvassa): „Módosítvány, beadja Szilády Lajos képviselő. A kecskeméti görög szertartású egyházközség kérvénye, a melyben az iránt kér intézkedést, hogy az eddig szláv nyelven vezetett anyakönyvét ezentúl magyarul vezethesse, az egyházközség intentiójának pártolása mellett kiadatik a vallás- és közoktatásügyi ministernek. Berzeviezy Albert előadó: T. ház! A t. képviselő ar előadására röviden csak azt jegyzem meg, hogy miután a t. ház eddig ezen kérvény által csak az egyik oldalról van informálva és miután itt egy hitfelekezetnek belső autonóm dolga forog szóban, az illetékes minister úrtól ez iránt bekivánandó relatio nélkül az ügy érdemébe bocsátkozni bajos lenne, az pedig nem volna indokolható, hogy a minister úrtól csakis azért, hogy a pártoló szót oda tehetjük-e, vagy nem, részletes relátiót kívánjunk. Azt hiszem, hogy a minister ur az ügy megvizsgálása után kellőképen fog intézkedni e hozzátétel nélkül is. Ajánlom a kérvényi bizottság véleményének elfogadását. Madarász József: T. ház! Én a t. előadó urnák mostani kijelentése folytán azt bátorkodom kérdezni a t. kérvényi bizottságtól, hogy hát ha nem lehet most a másik fél meghallgatása nélkül is egyelőre pártolókig ajánlani a vallás- és közoktatásügyi minister urnák e kérvény elintézését, miért nem tette ezt önmaga a kérvény! bizottság ; miért nem kérte fel a t. minister urat, hogy ha netán a másik félnek sérelme volna e tekintetben, adja elő az ügyet? Én a most előttünk fekvő kérdést igen fontosnak tartom és azt hiszem, hogy ha az előadó ur előadása folytán volna is oka a t. képviselőháznak aggodalomra, helyesebben tenné a képviselőház, ha még egyszer visszautasítaná e kérdést a kérvényi bizottsághoz, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister véleményének meghallgatása mellett is (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és a netáni ellenokoknak meghallgatásával, még egyszer vegye fontolóra ez ügyet. Óhajtanám ezt azért, mert hisz látjuk a kérvényeknek épen ma felolvasott sorozatából, hogy ha a képviselőház most határozatot hoz e tárgyban, folyamodhatnak ezután ez ügyben, bármiképen, bármely más községek, bármely igazságos tekintetben, ismét csak ez lesz a határozat, hogy e tekintetben a ház már határozván, kérvényük tehát kiadatik a vallás- és közoktatásügyi ministernek. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt vélem, hogy el kell most fogadni azon módosítványt, melyet t. barátom Szilády Lajos, Kecskemét város egyik kerületének képviselője előadott, hogy t. i. a kérvényezők intentiójának és a kérvény szellemének értelmében intézze el a vallás- és közoktatásügyi minister ur e folyamodást, vagy utatasítsuk e kérvényt még egyszer a kérvényi bizottsághoz, hogy a vallás- és közoktatásügyi
