Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

24. országos fllés deeaember 5. 1881. 285 még meg lehetne hallgatnunk a földmívelés-, ipar, és kereskedelmi ininister ur válaszát Szily László képviselő ur interpellátiójára. {Helyeslés. Halljuk!) B. Kemény Gábor, földmívelés-, ipar- és kereskedelmiminister: T.ház! Szily László képviselő ur a következő interpellatiót intézte hozzám. (Halljuk!) „Interpellátió a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz! Tekintve, hogy pár év óta" az állami méaesekben nevelt félvérmének is a magyar közönség hátrányára jutányos áron egyeseknek adatnak ki fedeztetési czélokra; tekintve, hogy a nagy haladást elért lótenyésztésünk ez által a visszaesés veszélyének tétetik ki: kérdem a t. minister urat, szándékozik-e intézkedni, miként az államménesekben nevelt félvérmének a jövőben a nagy közönség rendelkezésére álló megyei fedeztetési állomásokon helyeztessenek el. Mindenekelőtt legyen szabad egy pár szót szólanom ezen interpellátiónak indokolását illetőleg. Azt mondja ugyanis az indokolásban a t. képviselő ur, hogy jutányosán adatnak ki ezen mének az illetőknek rendelkezésére, Hisz az való, hogy nagyon drágán nem. Egyre másra 255 forint jön be ezen kiadott mének után egyenként, míg azok, melyek a méníelepeken vannak, minden esztendőben deficitben vannak, illetőleg több reájok a kiadás, mint a bevétel. A fedeztetési idő kiadási hiánya azonban nem nagyon nagy, a kiadás ménenként összesen 10 és egynehány forint. A mének összes száma, melylyel rendelkezünk, valamivel több mint 1700. Ebből mindössze 120 van egyeseknek kiadva. A t. interpelláló képviselő ur félni látszik attól, hogy tán a legjava van kiadva és hogy taíáu 'nagyon sok vonatván el a közhasználatból, az által hátrány támad a lótenyésztésre nézve. Ugy tudom t. ház, hogy alig van azon 120 gazda közül, a kik méneket béreltek, egykettő, kik magok is pepinier anyaggal nem bírnának. Ha az állam minden község és minden egyes" birtokos számára az összes mén-állományt producálni akarná, akkor igen nagy költségre kellene magát elhatároznia és ez indokolatlan lenne. Feladata az államnak a legjelesebb véreket tenyészteni, de egyszersmind segíteni a magán birtokost, hogy tenyészanyagot producáljon a kevéshbé jelentékeny birtokosok számára. Ez volt az irány, melyet ez ideig a kormány követett. Ezt helyesnek tapasztaltam; én pedig átalán véve nagyon óvatos vagyok azon dolgok változtatásában, melyek kezembe mint helyesek jöttek át. És alig van egy osztálya a ministeriumnak, I mely a közelismerés szeriut nagyobb sikerrel és consequeutiával működnék, mint épen a lótenyésztési osztály. Mindezeket megfontolva, nem félek attól, hogy a lótenyésztés a szóban lévő intézkedés által szenvedne, de sőt azt hiszem, hogy ez czélirányos és practikus eljárás. Hozzájárul ehhez, hogy némi jövedelmet, körülbelül 30,000 forintot hoz, még a többi 1600 mén deficitben van. Ezeknél fogva az a válaszom a t. képviselő urnák, hogy nem szándékozom megváltoztatni azon eljárási módot, melyet a földmívelés-, iparés kereskedelmi ministerium eddig e tekintetben követett. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szily László: T. ház Engem interpellátióm tételénél a közügy és a közérdek vezérelt és ez indokból mindenek előtt meg kell jegyeznem a minister urnák, hogy téved abban, mintha az állammének, melyek magánosodnak kiadatnak, hasznot hoznának. Az egyikre ugy, mint a másikra, az állam tetemes összegeket kénytelen ráfizetni, mit, tekintve az elért eredményt, szívesen elfogadok, sőt az eddigieknél nagyobb áldozatokra is kész volnék. Engem tehát nem a takarékossági ösztön vezetett interpellátióm tételénél, hanem az, hogy mint az igen t. minister ur maga is tudja, a 60-as évek végén az államméneket a közönségre, még a nagyobb tenyésztőkre is rá kellett erőltetni. Az idők folyamában azonban, tekintve a szép eredményt és tekintve a kiállításoknál elért jutalmakat, a nagy közönség az eddig nem szeretett és úgyszólván reá erőltetett tenyészanyagot megkedvelvén, bekövetkezett az, hogy ma a lótenyésztés, jelesen a ' félvértenyésztés a nagy közönségnél dgen elterjedt és nemzetgazdaságunk ezen ága nagy előmenetelt tett. Én tehát attól félek, hogy ma, mikor ez a dolog közkedveltségű, a legjobb anyag elvonatik a közönségtől, a tenyésztés alább fog szállni és visszeesés fog mutatkozni. Ezért tettein interpellátiómat. Igenis a telivérek használatára nézve helyes az az eljárás, hogy adassanak ki egyeseknek, de a félvéranyag mindenkor a községi állomásokban helyeztessék el. Engem tehát nem győzvén meg a t. minister ur előadása, válaszát tudomásul nem vehetem. B. Kemény Gábor, földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister: T. ház! A t. képviselő ur azt mondotta, hogy az adatokban tévedek és hogy mind a méntelepek, mind az egyeseknek átadott lovak deficitet mutatnak fel. Ha az egész évi tartást veszi, akkor igaza van; de tessék az adatokat tekinteni, melyek itt vannak és meg fogja látni, hogy abban különbség van. Összesen van 1756 mén. Ebből egyeseknek magánhasználatra ki van adva 120. A fedeztetésnél a fedeztetési állomásokon levő mének után átlag