Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

24. országos ölés deczember 24 1881. 271 részünkre szükségkép fogy; ha meggyőződünk, hogy a kelettel kötött szerződések által ami biztosítékaink gyengülnek, ellenben az osztrák iparéi növekednek, akkor egy világossá válik: az, hogy egyáltalában, ha szerződési politikát akarunk követni, akkor ezen vámszövetségi viszonyt, illetőleg azon határozatokat, melyek a vámszerződésben tartalmaztalak, meg kell változtatnunk és egyáltalában szigorúan ellen kell államunk minden kísérleteknek, melyek az osztrák ipar nagyobb védelmével a mi piaczunkon nemzetünkre nagyobb áldozatot rónak, az ipar védelme nevében akkor, midőn nyers termelésünk hasonlóban nem részesült. És egy tekintet még kétségtelenebbé teszi ezen érv nyomósságát. E tekintet az, hogy mi nyugat és kelet felé merőben másféle politikát tartozunk állásunkból kifolyólag követni. Nyugat felé a mi érdekünk arra irányul, hogy a szabad kereskedelmi elv alapján köttessenek meg a szerződések, az osztrák érdek ellenben oda, hogy mindinkább védvámi irányban köttessenek meg. A kelet felé megfordítva az osztrák érdek az, mely a szabad kereskedelmi irány megállapítását követeli és a mi érdekünk az. mely bizonyos korlátozásokat igényel. Nyugat és kelet felé tehát egyformán ellenkezők azon érdekek, melyek e tekintetben fenforognak. Fájdalmas a dologban csak az, hogy mig nyugat felé is azon érdek emelkedett túlsúlyra és azon érdeknek megfelelőleg alakultak a szerződések, melyek az osztrák ipar érdekei : addig kelet felé szintén ugyanazon érdek nyeri el a túlsúlyt s ugyanazon érdek az, melynek mérlege a mienket lenyomja. Midőn »z érdekek ily kétségtelen ellentéte forog fenn, nem akarom controversálni a ministerelnök ur azon állítását, mely szerint nem egészséges, hanem beteges önzés volna az, mely nem a monarchia egészére, hanem csak egyik felére volna tekintettel. Egyet azonban megemlítek. A közös érdeknek szérum eltartása részünkről nem azt jelenti, hogy merőbeu a monarchia másik felének érdeke jöjjön tekintetbe, pedig ezen két tekintet igen gyakran ki szokott egymással cseréltetni. Igen gyakrau van szó arról, hogy a monarchia tekinteteinek kell áldoznunk, midőn mit tőlünk követelnek, tulaj donképen|nem a monarchia érdekeinek való áldozás, hanem a briinni, a prágai és a reichenaui czukor és posztó érdekeinek való szolgálás. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ne feledjük t. ház, hogy a monarchia érdekeiszemmeltartása mindenek előtt azt követeli tőlünk, hogy a monarchia mindenik fele oly állapotban legyen, a melyben képes a monarchia iránt elvállalt kötelezettségeinek megfelelni; (Helyeslés balfelöl) hogy a monarchia egyik fele se gyengittessék el a másikkal való viszony következtében azon fokig, a melyen túl a fennálló közgazdasági és politikai egyensúly és viszony többé fenn nem tartható. (Helyeslés balfelol.) Meg lehet róla győződve a t. ministerelnök ur, hogy mi csupán az összes monarchia érdekei iránt való tekintetből járunk el és szólalunk fel valahányszor Magyarország közgazdasági megerősödésének és pénzügyeinek érdekeit magasabbra helyezzük, mint ugyanolyan növekedését a birodalom túlsó fele érdekeinek, mert midőn két egyenlőtlen fél egyenlő tovább fejlődéséről van szó, nem az egyenlő tekintet az, a mely a két félt megilleti, hanem a gyengébbre nagyobb gond fordítandó az összesség, a monarchia érdekéből. Ezt, sajnos, eddigelé a kereskedelmi szerződések és politika tekintetében nem tapasztaltuk. Midőn pedig azon szempontokból, melyeket t. barátaim részletesebben indokoltak, a szerződést gazdaságilag valami nagyon szerencsésnek egyáltalábau nem tarthatom, azt részemről mégis elfogadom azon politikai szempontból, a melyiyel el nem fogadása nemzetközi viszonyainkra birna, mivel annak ily eredményét előidézni nem óhajtom. (Helyeslés halfelöl.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát bezárom, szó illeti még az előadó urat és Graál Jenő képviselő urat. Baross Gábor előadó: T.ház Azok után, a miket a kelet kitűnő ismerője, György Endre képviselő ur előadott, alig marad valami hátra, mit a részletekre vonatkozólag elmondhatnék. Azonban az általánosságban és a mai felszólalásra egy-két rövid megjegyzés tételét még is meg kell kisértenem. A szélső baloldalról Madarász József t. képviselő ur által tegnapelőtt tett megjegyzésekre röviden csak azt jegyzem meg, hogy valóban könnyű szerep az, melyre Madarász képviselő ur vállalkozott, a midőn mint a külön vámterület hive, épenséggel nem tartja feladatának azt, hogy részleteiben is bíráljon egy ily közgazdasági szerződést, hanem negál minden lehető előnyt, megtagadja annak megszavazását és ezzel visszavonul, várva az időt, midőn saját eszméinek érvényesítésére talán kedvezőbb alkalom kínálkozik. Ezen helyzettel szemben nagyon nehéz a vitatkozás és az ily elhatározással szemben argu mentáim is felesleges. De vájjon az azon oldalon igy tapasztalt szakszerűség elegendő-e oly nagy czél ok elérésére? kétlem. Már a t. mérsékelt ellenzék részéről, különösen Apponyi t. képviselő ur által felhozott indokok egészen más térre vezetnek. Határozott irányt azonban itt sem találunk. A mennyiben kiemelve bizonyos politikai indokot közgazdasági szempontból, nem merik határozottan tagadni e szerződésnek előnyös voltát, hanem általánosságban és teljesen Ízlésük szerint megállapított