Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

256 23. országos ülés űecíemfcer 3. 1SS1, állapottal szemben, mely eddig létezett és mely a legnagyobb rendetlenséggel volt azonos, most e viszonyokba a kifejlett történeti alakulások utján a rend behozatott még pedig nem csak egy olyan minden tekintetnek eleget tett kormánynyal szemben, minő a Pirasauacz-Mijatovics-kormány, de meggyőződésem szerint más kormány irányában is annyi biztosíték nyujtatik, a mennyi lehetséges : kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és Gaál Jenő képviselő ur határozati javaslatát mellőzni. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Most elérkezett az idő, midőn a kérvények volnának tárgyalandók, (Felkiáltások: Folytassuk a tanácskozást!) ennél fogva kérdem a t. házat, méltóztatik-e kívánni, hogy a tanácskozást most félbeszakítva, a kérvények vétessenek fel, vagy pedig hogy a tárgyalás tovább folytattassék ? (Felkiáltások : Folytassuk!) Ila a folytatást méltóztatnak kívánni, akkor a kérvények a hétfői ülés napirendjére tétetnek át. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A szerződés lényegére vonatkozó ellenvetéseket és azon álláspontot, melyet a ház ezen padjain ülő képviselők azzal szemben elfoglalnak, oly kimerítően fejtette ki és indokolta G-aál Jenő t. barátom, hogy nekem egyéb teendőm nincs, mint egyrészt azon félreértéseket helyreigazítani, melyekben a kereskedelmi minister ur álláspontunkat részesítette és ugyancsak ő általa felhozott néhány érvet az én felfogásom szerint megvilágítani. A t. kereskedelmi minister ur csodálkozik a felett, hogy G-aál Jenő t. barátom mintegy töprengőleg nyilatkozott ezen kereskedelmi szerződéssel szemben; felsorolja — úgymond — annak mindenféle hátrányát és azután oda concludál, hogy a kereskedelmi szerződést bizonyos fenntartásokkal mégis elfogadja. T. ház! En ezt nagyon természetszerű álláspontnak tartom egy oly ügyben, melynél nemcsak egy, de mindenféle szempont méltatandó, melyben különösen, — a mint ez részletesen kifejtetett, — a közgazdasági szempont ezt, a politikai szempont meg amazt javasolja. Mi azt hisszük, hogy e kereskedelmi szerződés Magyarországra nézve közgazdaságilag nem kielégítő; másrészről azonban annak történeti előzményeiből meggyőződtünk arról, hogy ezen szerződés megkötése a nemzetközi politika szempontjából monarchiánkra nézve határozott vívmányt képez. Ezen két heterogén természetű indokot egymással szembe kellett állítanunk és egymás ellenében mérlegelnünk. E tekintetben pedig nem kerülhette ki figyelmünket az sem, hogy egy újabb kereskedelmi szerződés megkötése iránt netalán megindítandó tárgyalásoknál nagyon nehéz lesz azon előnyöket érvényesíteni, melyek a mostani kormány által a jelenleg megkötött szerződésben már elejtettek, hogy tehát e szerződés közgazdasági hátrányait kikorigálni líjabb tárgyalások által felette nehéz lesz és hogy ennélfogva kevés reményünk van a kérdésnek ezen oldalában szenvedett hátrányokat kiigazítani. Másrészről azonban bizonyos az, hogy koczkáztatjuk a tekintélynek, a helyes értelemben vett hatalmi állásfoglalásnak azon előnyét, melyet a Balkánfélszigeten e kereskedelmi szerződés megkötése feltétlenül és kétségkívül megállapít. Ily helyzetben azt hiszem, nagyon jogos és nagyon természetszerű álláspont, hogy oly politikusok, kik a fenforgó kérdéseknek minden oldalát megfontolni és a minden oldalról történt megfontolásra álláspontjukat alapítani kötelességüknek tartják, a nagyobb súlyt ebben az esetben a politikai szempontnak tulajdonítják és ebből a szempontból a szerződés jóváhagyásának útjába akadályokat nem akarnak gördíteni. Ez állásponton csodálkozni, azt ellenmondásosnak tartani, véleményem szerint jóhiszemüleg ítélve senkinek joga nincs. De a t. kereskedelmi minister ur. ámbár a kérdésnek ezen oldalát csak akadémikusnak tekinti, mégis részletesebben foglalkozik azon közgazdasági bírálattal, melyet Graál képviselőtársam a kereskedéssel szemben gyakorolt. És itt én egy pontban igazat adok a t. minister urnák; hogy ha ítéletet akarunk alkotni magunknak a szerződés értéke felett, a helyes perspectiva szabályait kell követnünk; t. i. nem szabad mindenféle apró részletet magunk elé helyezni, hanem annak kimagasló pontjait kell előtérbe állítani, mert ezeken fordul meg a hozandó itélet. S abban is egyetértek a t. minister úrral, hogy ő a sertés-vám leszállítását tartja a kereskedelmi szerződés azon pontjának, a mely Magyarországra nézve a legnagyobb fontossággal bir. Hozzá tehetném, hogy nem kicsinylendő fontosságú az ökörre nézve az; autonóm vámtarifa eddigi tételeinek Szerbiával szemben történt lekötése, mert G-aál Jenő t. barátom által előhozott adatok bizonyítják, hogy habár a sertésével megközelítőleg sem hasonterjedelmü, de nem megvetendő fontosságú ökörbevitele van Szerbiának monarchiánkba. De abbaii határozottan különbözöm a kormány álláspontjától, hogy ő a Szerbiából Magyarországba eszközlendő sertésbevitel könnyítését a magyar közgazdaság szempontjából vívmánynak tekinti. A kormány ezen álláspontjának megállapításánál a kereskedés érdekeit tekinti. Azonban én bátor vagyok a termelésnek, az annyira sürgetett államtenyésztés emelésének szempontjára helyezkedni. A kereskedelmi minister ur és a háznak minden tagja bizonyára tudja, hogy a sertéstenyésztés évek óta milyen pangásnak indult Magyarországon és hogy milyen nehézzé vált a sertés el-