Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

244 23. országos ülés (közember 3. 188!. egyúttal érzékkel birnak, a monarchia tekintélye és befolyása iránt is a keleten, egy oly javaslat előtt állanak, mely azokat, a kik igy gondolkoznak a legkényesebb kényszerhelyzetbe szorítja, mert nem öröm elfogadni oly javaslatot, a melynél a fenforgó kormányzati viszonyok közt igen nehezen határozható meg, mi károsabb az országra nézve és annak érdekei mikor szenvedhetnek nagyob csorbát: akkor-e, ha a javaslat törvényerőre emeltetik, vagy pedig ha az elvettetvén, esetleg pótolhatlan károkért kellend a javaslat ellenzőinek a felelősséget magukra venni. Ezen kényszerhelyzet nyomásának engedve, t. ház, én a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést bizonyos fenntartással elfogadom ugyan, de midőn ezt teszem, nem azon okból teszem azt, mintha a benne biztosított előnyök túlsúlyban lennének azon hátrányokkal szemben, melyekkel a szerződés megkötése jár, hanem azon okból, mert a javaslat visszavetéséből eredhető károknak nagyobb horderőt tulaj donitok, miut a szerződés hátrányainak, melyek egy része nem is orvosolható, már másik részének orvoslásához pedig a mai körülmények közt megyőződésem szerint csupán a magyar törvényhozásnak elhatározása szükséges. De, hogy ezen feltételesen igenlő szavazatomat kellőleg indokolhassam, a lehető tömörséggel bár, de egy kissé tüzetesebben kell méltányolnom a szőnyegen levő javaslatot. Hogy azonban a ház becses türelmével vissza ne éljek, azt csupán azon legfőbb három szempontból, melyből e javaslat tekinthető, fogom bírálatom tárgyává tenni. (Halljuk!) Az első szempont, a melyre figyelemmel kell lennem, a közgazdaság szempontja. És e részben a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződésben — megvallom nyíltan — a forgalmi technika mai állásához képest, haladást látok, mert a javaslat alkalmas arra, hogy a magyarszerb forgalom körében a biztosság nagyobb mértékben honosodjék meg és a számítás valószínűbb legyen, mint a minő az eddig volt. Erre befolyással lesz a vámok részben keresztül vitt, részben pedig kilátásba helyezett specifikálása, mivel ha ez megtörténik, de a mi még egyébiránt koránt-sincs biztosítva, a kereskedők tudni fogják, jobban mint eddig, hogy mit kellend a Szerbiába való bevitelnél fizetniök. Javulni fog a helyzet továbbá a vámkezelésre gyakorolható befolyásunk következtében is. És itt egyelőre a vérmes reményektől óvni kívánnám mindazokat, a kik beismerik, hogy az embereket alapjukban törvényes intézkedések rövid idő alatt megváltoztatni nem szokták. A vámok eddig felette ingatag agiója a budapesti és bécsi börzejegyzések szerint fognak megállapittatni, a mérték-hitelesités lehetőleg a mi szabályaink szerint lesz eszkozlendő, az állategészségügyi eonventió pedig hasznos lesz reánk és Szerbiára, egyaránt, mint az említettem intézkedések általán. De t. ház, midőn e javaslat előnyeit ily tárgyilagosan elismerem, azt hiszem, hogy a túlzás vádja nélkül sorolhatom fel annak hátrányait. És ezen hátrányok az én meggyőződésem szerint az előnyök felett nem számban, hanem nyomaték tekintetében annyira túlsúlyban vannak, hogy én ezen kereskedelmi szerződést közgazdasági érdekeink összeségére nézve előnyösnek nem tarthatom. Itt azon felfogásból indulok ki, hogy az ilynemű lépés becsének meghatározásánál azon mértéket, melynek kizárólagos alkalmazása egyedül csak azon esetben lenne indokolt, ha Magyarország egymagára köthetne kereskedelmi szerződéseket, alaposan alkalmaznunk nem szabad. A'mai helyzet azt kívánná pl. a jelen esetben, hogy necsak azon szempontból Ítéljük meg ezen szerződést, mit adunk mi Szerbiának és mit kapunk tőle, hanem egyszersmind tekintettel kell lennünk arra is, hogy ezen szerződés minő befolyással lehet vagy lehetett volna, a köztünk és Austria közt függőben lévő közgazdasági kérdések elintézésére : vagy általánosítva a tételt, minden ily lépés becsének meghatározásánál figyelemmel kell lenni nem csak arra, hogy annak mily befolyása van a közgazdasági szervezetre általában, hanem egyszersmind arra is, hogy minő befolyással van a közgazdasági viszonyokra Austriával szemben mindenkor. És ebből a szempontból, mely nézetem szerint a tényleges helyzet folyományaként jelentkező postulatum, kívánatos és helyes lett volna, ha ezen szerződés megkötése Ausztria irányában compensatió tárgyává tétetik a vámtarifa végleges megállapítása alkalmával. S ezt t. ház nem szűkkeblűségből — a mint valaki talán ellenem felhozhatná — hanem érdekeink természetes védelme szempontjából kívánom, azon védelem érdekében, melyet a gazdasági szövetség lényege nem csak megenged, de meg is kivan. Ha mi anyagi erő tekintetében Austriával egy színvonalon állanánk és nem lennénk a gyengébb fél, a kire az általunk közösen vonszolt iga rúdja a dolog természete szerint folyton jár, akkor hasonló alkalmakkal tehetnénk talán apróbb szívességeket Ausztriának, mert az ez esetben nem ártana nekünk, mivel nem lenne a gyengeség jele és fokozója s az nem egy esetben, mint a szívesség hasonlók közt az életben, bizonnyára ki is fizetüé magát. De t. ház, midőn mi szövetséges társunknál gazdasági tekintetben annyival gyengébbek vagyunk s midőn az gyengeségünket kiaknázni nemcsak hajlandó, hanem azt tényleg nagy mértékben ki is aknázza és midőn odaát azon párt, melynek a monarchia mindkét állama annyit áidozott már, oly túlsúlyban van, mert az iparvédvámos irány, a sajtó, a tartományok és az egész birodalom kormányzati köreiben rendkívüli