Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

23. országos ülés deczember 3. 1881. g}39 Elnök: Kérdeni a t. házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is elfogadni, igen, vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy elfogadtatik s e szerint az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon át fog küldetni a méltóságos főrendiházhoz. i Következik az állandó pénzügyi bizottságnak 52. sz. a. kinyomatott jelentése az 1882. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatik-e a t. ház kívánni, hogy a jelentés felolvastassák? (Felolvasottnak vesszük!) Ha felolvasottnak méltóztatik venni, az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor, az állandó pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Minthogy az év vége felé jár, a törvényhozásnak nincs ideje arra, hogy az 1882. évi költségvetést véglegesen megállapítsa; ennek következtében az államháztartás viteléről ideiglenesen is gondoskodni kell. E czélból azon törvényjavaslatot nyújtotta be a kormány, mely a mai napirend egyik tárgyát képezi s a melyben egy negyedévre az 1881. évi költségvetés alapján kéri a íelhatalmazást a bevételek és kiadásoknak kezelésére. Azt hiszem t. ház, nem is szükséges e kérelmet tüzetesebben indokolnom, mert az magában leli indokát. Az államháztartás kezeléséről, a mely fennakadást nem tűr, folytonosan kell gongoskodni és hogyha rendes költségvetés meg nem állapítható, igen természetes, hogy ideiglenes felhatalmazással kell arról gondoskodni. (Igaz! Ugy van! jobbfeíäl.) A dolog politikai oldalát nem kívánom érinteni; egyszerűen az államháztartás érdekében kérem a t. házat, méltóztassék, mint elkerülhetlen szükséget, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobb/elől.) Helfy Ignácz: T. ház! Mindenekelőtt ugy t. elvbarátaim, mint a magam nevében kijelentem, hogy a napirenden levő törvényjavaslatra nem fogjuk adni szavazatainkat. A távolság, mely a mi politikánk és a t. kormány által követett politika közt létezik, oly nagy, hogy tulajdonképen ebbeli eljárásunkat indokolni sem kellene, mindazáltal bátor vagyok néhány rövid perezre a t. ház szíves figyelmét igénybe venni; teszem ezt azért, mert mégis szükségesnek tartom ez alkalomból némelyeket elmondani. (Halljuk!) A budget-jog minden országgyűlésnek legnagyobb erejét képezi; ez képezi az alkotmányosság garantiáját és ezért minden parlament csakis a legritkább esetekben, kivételesen, rövid időre adja meg azon kormánynak, a melylyel meg van elégedve, az ily meghatalmazást, hogy az administratiot előre megállapított költségvetési törvény nélkül tovább vezethesse. De fájdalom, ugy látszik, a mi másutt kivétel, az minálunk szabály. Az alkotmányosság helyreállítása óta alig volt egy-két eset, mikor a budget-évet megállapított költségvetéssel kezdtük volna meg. Azt hiszem, a t. ház be fogja látni, hogy ez tarthatlan egy állapot; tarthatlan volna még akkor is, tisztán politikai szempontból, ha nálunk a budgettörvény a kormány által szigorúan megtartatnék, ha az soha egyetlen krajczárral túl nem haladtatnék. De a mi viszonyaink között, midőn látjuk, hogy épen ellenkezőleg, alig van egy év, mikor a megállapított költségvetés keretén belül maradnánk, hanem túlhaladjuk azt, még pedig nem csekély összeggel, az ilyen kormánynak azután megadni a meghatalmazást, hogy szigorú ellenőrzés nélkül folytathassa tovább a gazdálkodást, nem helyes, nem alkotmányos eljárás. Kiemelte a t. előadó ur, hogy hiszen kötelezve van a kormány ezen törvény által is, hogy az eddigi költségvetés keretén dbelüi maradjon. Engedelmet kérek, én ebben semmi garantiát nem látok; ha az sem elegendő a kormánynak, mikor a törvényhozás rovatról rovatra megállapítja a költségvetést és látunk olyan tüneményeket, hogy pl. a huszonöt s fél millióban megállapított deficzit harmincz—negyven—negyvennyolez millióra megy, akkor micsoda garantia az, hogy a múlt költségvetés keretén belül fog maradni. Nem várhatja ilyen viszonyok közt tőlünk senki, hogy megadjuk az eszközöket a kormánynak a kormányzat folytatására oly rendszer alapján, a mely nemcsak hogy meggyőződésünk szerint rósz és az országra nézve végzetes, de a melyet immár a tények és 13 évi tapasztalat ilyennek bizonyítanak. Mondom, hogy a mi más országban kivétel, hogy indemnityvel kezdjék a budget-évet, az nálunk szabály. Ha kutatjuk ennek okait, kétséget nem szenved, hogy az egyik főok azon szerencsétlen intézményünkben rejlik, melynek neve delegatio. Csak vegyük a jelen esetet, —• igaz, én nem tagadom, hogy épen az idén némiképen inkább van indokolva az indemnity kérése, mint a múlt években, mert új országgyűlést kezdtünk, későbben jöttünk össze és talán még ezen körülményeken kivül is hiányzott volna a kellő physikai idő, hogy elintézzük a budgetet. De nem lehet tagadni, hogy ha az új ülésszakot nem kezdtük volna mindjárt a delegáczióval; ha akkor, mikor a pénzügyminister ur beterjesztette a budgetet, a pénzügyi bizottság hozzáfoghatott volna azonnal a tárgyaláshoz, ma már ott volnánk, hogy a költségvetés tárgyalása igen előhaladt stádiumban volna s meglehet, hogy a karácsonyi ünnepre vagy elkészültünk volna, vagjy ha nem is,